A konduktív pedagógia inkább egy nevelési forma, mint terápia. Rávezetést jelent. A mozgáson keresztül fejleszti a kognitív – értelmi – képességeket és az önálló életre nevel.
A Pető-módszer – Pető András a konduktív mozgásterápiai képzés megalapítója – alapgondolata, hogy a központi idegrendszeri sérülés – cerebral paresis, CP – miatt kialakult mozgáskorlátozottság javítható, kihasználva az agy plaszticitásának képességét.
Házon és bizalmi körön belül
Annával – a konduktorunkkal – tavaly szeptember óta dolgozunk együtt. Heti két alkalommal érkezik Lucushoz. A kapcsolat mélyebb, szerteágazóbb és szorosabb, minthogy pusztán terápiás munkaként emlegessük. Fontos, hogy a kisgyerek és a terapeuta között legyen kémia.
Arra gondoltunk, Lucin keresztül be- és megmutatjuk, milyen az intézményen (ovi, iskola, fejlesztőház) kívüli konduktív nevelési program, hogy’ kell elképzelni.
Lucababa: Kivitelezhető nagyobb alkuk kötése nélkül otthoni körülmények között a konduktív nevelés?
Anna: Az eszközpark nyilván nem tud olyan lenni, mint egy fejlesztőházban, speciális, erre a célra kialakított intézményben – ahol a team munkán is komoly hangsúly van -, de kompromisszum nélkül megoldhatók a terápiák így is.
A konduktív pedagógiában vannak olyan eszközök – fokos szék vagy a pálca például, amire rá tudnak fogni -, amik hangsúlyosak, de kreativitással helyettesíthetők, áthidalható, ha valami hiányzik.
Lucababa: Jogos kérdés lehet, hogy Lucusnál milyen „önálló életre” nevelés jöhet szóba?
Anna: Lucinál szeretnénk elérni, hogy ne csak helyzetet, helyet is tudjon változtatni. Gyakoroljuk a kúszást, megsegítéssel, a gurulást és a hosszabb távú célok között ott szerepel az ültetés.
Lucababa: Hogyan indul(hat) el egy otthoni program?
Anna: Fontosak az előzmények. A mi volt ezelőtt? Milyen fejlesztéseket kapott Luci és hogy’ reagált azokra. Meg kell ismerni a gyereket. Mi is hosszasan beszélgettünk az első alkalommal, amikor találkoztunk. Én ebből már látom a hozzáállást, hogy mennyire reális a kép a kisgyerekről és kirajzolódik a személyisége is.
Lucababa: Van értelme kitűzni célokat?
Anna: Abszolút! Mi is megbeszéltünk az elején rövid és hosszútávra kitűzhető célokat és ezeket időről-időre átbeszéljük, hozzáigazítjuk az aktuális helyzethez, állapothoz. Például egy betegesebb időszak után újratervezünk és jóval kíméletesebben, lassabban haladunk. Visszalépünk az alapokhoz.
A célok fontosak, hogy reálisak legyenek. Mire képes a gyerek, de lőjünk egy picivel fölé, hogy mindig legyen kihívás, motiváció. Hol tartunk most és mit szeretnénk elérni, ezeket közösen fogalmazzuk, alakítjuk.
Lucababa: Luca motiválható? Mivel?
Anna: Luci hosszasan tud figyelni és nagyon sokat bír. A dicséret őt az egekbe röpíti, nagyon jól motiválható kislány. Feladat tudata jó. Odafigyel, akar teljesíteni. Tolja, csinálja, fáradhatatlanul, ha nincs valami fizikai gát, akadály, ami eltereli a figyelmét.
Fontos, hogy életkornak és fejlettségi szintnek, állapotnak megfelelő legyen a motiváció, ezekhez igazítjuk, alakítjuk a feladatokat. Dalokkal, mondókákkal nyomatékosítjuk a játékot.
Van, aki gyűjt valamit feladatonként, így lehet vele haladni, előrelépni, motiválni. Az óra végén megnézzük, hogy mennyi kis mütyürkét sikerült összegyűjteni és az mire váltható be/át.
Lucababa: Mivel indul az óra? Ismétlődnek a feladatok?
Anna: Lucusnál jellemzően egy passzív kimozgatással kezdünk. Ezt verssel, mondókákkal, énekkel kísérjük. Fontos, hogy a kontraktúrákat (izületi mozgásbeszűkülés) késleltetni tudjuk. A karjának a kimozgatása nehéz feladat számára, ez nem a kedvence.
Lucababa: Min dolgoztok most Lucával?
Anna: Hosszú távú céljaink közt szerepel az ültetés, ehhez nagyon fontos a fejkontroll, a nyak-, a hátizmok erősítése. Hasaltatás ebben sokat tud segíteni. Oda tartunk, hogy az ő szintjének megfelelő önellátást tudja majd hozni.
Lucababa: Mit értünk pontosan ezalatt?
Anna: Ha nem jók a célkitűzések, nem lesz sikerélmény, kedvét veszíti. Lucus jól motiválható, ezt érdemes kihasználni. Amit kérek tőle azt megérti, megcsinálja.
Gurulás pl. A-ból B-be, minimális segítséggel. Csak annyira megsegíteni őt, hogy a holtponton át tudjon lendülni. Meg tudja emelni a csípőt, indítja a mozdulatot.
Benne maradni egy feladathelyzetben, ezt megtartani. Türelmetlen, ami megy neki, azt azonnal akarja. Újra és újra. Ezen is dolgozunk.
Lucababa: Milyen speciális igények merülnek fel Lucusnál?
Anna: A látássérült gyerekeknek – mint Luca is – van egy speciális pozíciójuk. Hasra tesszük őket. Ehhez ékpárnát használunk, hogy meg legyen emelve a mellkas, ez egyébként a refluxa miatt is fontos.
Luci a látássérülése miatt is mást igényel, ez erősen meghatározza a motivációt. Fények és hangok segítik.
Köszönöm Tamási Anna konduktornak a beszélgetést és azt is, hogy Lucival igazán jó csapatot alkotva úgy dolgoznak együtt, hogy közben a móka, kacagás és a szórakozás sem marad el!
A logika és a józan ész is azt diktálná, ha egy kisgyermek le van maradva, fejlesztésre szorul, akkor azzal a területtel – esetünkben a mozgásfejlesztéssel – kell leginkább foglalkozni, ahol a legnagyobb az elmaradás.
Luci mozgásában nagyon súlyosan érintett. A tavalyi évben mi mégis ezt „engedtük el” valamelyest és a fókuszt a mozgásfejlesztésről áthelyeztük a szocializációra és a kommunikációra.
Mindezt miért?
Tudtuk, hogy a döntésünk átmeneti, de azzal, hogy tavaly Luci elkezdte az óvodát, az elsődleges szempontunk az lett, hogy biztonságban és jól érezze magát az oviban.
Hagyjunk neki időt, hogy megszokhassa az új közeget. Felfedezhessen és ne rángassuk ki állandóan a kis közösségből azért, mert mozgásfejlesztésre visszük.
A rengeteg új ingertől, élménytől nagyon ki is merült a nap végére. Az oviból hazafelé vezető úton rendszeresen elaludt. Semmi értelme nem lett volna ekkor még további mozgásfejlesztésre indulni vele.
A mérleg két nyelve
Nehéz a balansz. Tudod, hogy fontos, hogy előre lépjetek. Ehhez sokszorosát kell dolgoznia, mint egy átlagos képességekkel bíró kisgyereknek, ami rengeteg idő. Ugyanakkor nagyon fontos a pihenés is, az idegrendszer regenerálódása és a tanult feladatok, ingerek, élmények beépítése.
Tudtam, hogy idővel meg kell találjuk majd azokat a kiegészítő terápiákat, amik beépíthetők lesznek a napirendünkbe az ovi mellett, de megálljt kellett szabnom magamnak, hogy ne egyszerre akarjak mindent (is), mert az túl sok lesz az eleve sérült idegrendszerének.
Nem dobtam el kaszát-kapát, mert a deformitások késleltetése miatt fontos, hogy folyamatosan dolgozzunk. Használjuk az izmokat, ízületeket, terheljük a csontokat, ami egy egészséges kisgyerek számára nem probléma, nem feladat, észre sem veszi, de egy halmozottan sérült kisgyereknek komoly munka nap mint nap.
Közösséghez tartozás
Luci mára megszerette az ovit. Mosolyog, ha kiszállunk a kocsiból és elindulunk az ovi bejárata felé. Felismeri az óvónénik, gondozók hangját. Láthatóan biztonságban érzi magát és ez számomra nagy megnyugvás.
A beszéd fejlődése
Sok és kitartó munka után mára nem csak sírással jelzi, ha valamit szeretne, hanem próbálgatja a hangját és jelzéseket is ad vele. Egyre inkább körülírható, hogy mit szeretne. Ezek inkább hasonlítanak a gőgicséléshez egyelőre, de én azt nézem, hogy hangot ad ki ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen és nem azt, hogy nem beszél.
Az akarat érvényesítése
Nagyon hosszú út áll előttünk, rengeteg munkával, de abszolút sikerélményként éli meg, hogy nem elszenvednie kell a világot és történéseit és nincs beleszólása a dolgokba, hanem „kézbe veheti az irányítást”. Mint ahogy fogalmaztak a gyógypedagógusok Luci kapcsán: „Luci egy nyugodt, mosolygós, érdeklődő, erős akaratú kislány”, tehát személyiségéből adódóan erre elemi szüksége is van.
A legjobb, amikor a fejlesztő terápia be tud épülni a játéktevékenységbe. A hinta egy remek példa erre. Mit tud ez az eszköz, amivel bekúszott a mindennapokba, a lakásokba és már nem csak a játszótéren használhatjuk?
Azzal biztos nem árulok el újdonságot, hogy a koraszülött babáknak kifejezetten javasolják, mert az éretlen idegrendszerre jó hatással van a hinta. Az egyensúlyrendszer fejlődését – ami 6-7 éves korra fejeződik be – is kifejezetten támogatja, de hogy a hinta még abban is szerepet játszik, hogy használatával könnyebb legyen az írás-olvasás elsajátításánál megtanulni, hogy merre van a d, a b vagy a p betű szára, nem is gondolnánk, ugye?
Két szakembert kérdeztem, akik eltérő fejlődésmenetű gyerekekkel foglalkoznak, hogy mit gondolnak a hintáról, használják-e a terápiák során:
Vigh Zsuzsi szomatopedagógus (Budapesti Korai Fejlesztő Központ, óvodavezető) tippjei:
1. Készítsd fel rá!
A hinta használatát is lépésről-lépésre építsük fel. Az első alkalmak nagyon finomak legyenek, épp, csak hogy szoktassuk őket a helyzethez. Figyeljünk a reakcióikra és ne erőltessük!
2. Gyorsabban?
Az eltérő fejlődésmenetű gyerekeknél egy remek kommunikációs helyzet is tud lenni a hintázás: Szeretnéd-e még? Nagyobbat? Kisebbet? Gyorsabban? Lassabban? Megvárva a jelzéseiket egyúttal a kapcsolatteremtést, a beszédértést is gyakoroljuk velük.
3. Ne hagyd a hintában!
A hinta, azon túl, hogy játék, szórakozás, egy fejlesztő eszköz és fontos, hogy ne használjuk túl sokat, hiszen ezáltal túlstimulálhatjuk az idegrendszert. Lehet napi rendszerességgel használni, de alkalmanként ez ne legyen több, mint 20-30 perc. A folyamatosan mozgó elektromos bölcsőhintában se „felejtsük ott” órákra a piciket. Akkor se, ha esetleg elalszik benne, hiszen ez mégsem a pocak, gyorsan túltelítődhetnek az ingerrel.
4. Add a kezébe az irányítást!
A megfelelő hintát kiválasztva – hasalós, rugós, Ayres (írisz) – a fogyatékkal élő kisgyermekek önállóan is tudják használni, természetesen felügyelet mellett. Attól függ, hogy melyiket válasszuk, hogy van-e kialakult fej-, törzskontroll. Az a legjobb, ha nem mi lökjük, hanem ő indítja a mozgást. ..és ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen a höcögtetők, lovagoltatók, térden repülőzés is ugyanazt a funkciót töltik be, mint a hinta.
Tamási Anna konduktor (Kispesti Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola, EGYMI) tippjei:
1. Előkészületben a beszéd
Nekem sok autista kis gyerkőcöm van és azt tapasztalom, hogy beszédindításnál nagyon látványos eredményeket lehet elérni a hintával illetve a vesztibuláris (egyensúly) rendszer ingerlésével.
2. Mehet közben a mondókázás
Ritmikus intendálásnak hívjuk mi konduktorok azt, amikor a szavaimat pontosan hozzákapcsolom az adott mozdulathoz. A hintázás során – ami eleve ad egy ritmust – verset mondunk, mondókázunk, éneklünk, így tesszük komplexé az ingert. Próbáljuk ki, hogy a mondóka ritmusához höcögtetjük a térdünkön a gyerekeket. („Gyí-paci-paripa-nem-messze-van-Kanizsa”)
3. Nagy lendület helyett
Az óvatosság és a szoktatás fontos, hiszen nem minden gyerek szereti a hintát. A legjobb, ha kipróbáljuk mi magunk is mielőtt jól meglendítenénk a kiválasztott darabot. Nagyobb kihagyás után pedig fokozatosan, újra hozzá kell szoktatni a gyerekeket.
4. A teljesség felé vezető úton
A holisztikus (teljességre, egészre törekvő) látásmód a Pető módszerben fontos szempont. Ez annyit tesz, hogy míg a mozgáskorlátozottság az egész személyiségre kihat, egy tanulási nehézség nem feltétlenül. Minden mindennel összefügg, minden mindenre hatással van. Így is kezeljük.
Zsupsz!
Luci neurológusa már a kezdetek kezdetén javasolta, hogy napjában többször ragadjunk meg Petivel egy lepedőt, tegyük bele a babát és hintáztassuk, majd a végén görgessük le, gurítsuk ki a lepedőből a heverőre, ezzel nagyon sokat tehetünk a fejlesztéséért.
Elég annyit mondanom, hogy ezzel Lucinak a hintához való viszonyát valószínű egy életre meghatároztuk és jellemzően hangos üdvrivalgás kísérte a folyamatot.
Az első két évnyi őrült hajsza után kicsit visszavettünk a tempóból a fejlesztő terápiás fronton és átszerveztük az életünk. Újra.
Ehhez komoly löketet adott a covid, ugyanis 2020 márciusától bizonytalanná vált, hogy hol, melyik fejlesztő terápia folytatható személyesen. Luci igencsak bizonytalan lábakon álló immunrendszere miatt nagyon nem is mertünk volna ugrálni, akkor sem, ha mehettünk volna.
Patt helyzet
Azt éreztük, hogy slamasztikába kerültünk. Az online zajló mozgásfejlesztés, az én részemről szakmai alapok nélkül inkább egy elnyújtott szerencsétlenkedés volt, mint hatékony terápia.
Sikertelen próbálkozások
Gyógytornász végzettség nélkül hamar be kellett látnom, hogy én nem fogom tudni azokat a feladatokat szakszerűen elvégezni egy monitort nézve, közben lemodellezve Lucán a feladatokat, aki nem a türelméről híres és mire megértem, megnézem, megpróbálom, már rég ordít, hogy csináljunk már valamit ebben a nyakatekert pózban. Folytassuk vagy hagyjuk abba, csak valami történjen.
Én kiborultam, folyt rólam a víz, a terapeuta nyugtatott, de egy őskáosz alakult ki óráról órára. Egyre mélyebbre kerültem és a kudarccal nehezen birkóztam. Aztán fújtam egy nagyot, hátra léptem ettől az egésztől és elkezdtük lépésről-lépésre felépíteni új szempontok szerint a napot.
Mit nyertünk?
Kiesett az utazással járó stressz. Az, hogy időpontra oda kelljen érni a fejlesztésekre a kiszámíthatatlan bp-i forgalomban, mindegy, milyen állapotban van. A feladatokat tudtam igazítani az etetésekhez, alváshoz és nem fordítva, így Lucus kiegyensúlyozottabbá is vált.
Az otthoni edzőterem kialakítása
Minden érintett területen, ahol szükség volt fejlesztésre, mozgás-, gyógypedagógiai és látásfejlesztés elkezdtünk eszközöket beszerezni, kikölcsönözni, készíteni és ajándékba is ilyen cuccokat kértünk. Nagyon sok ötletet kaptunk Luca akkori fejlesztőházától és folyamatos kontrollt, segítő kezet, ha elakadtunk. Voltak továbbra is online összekapcsolódások, de már boldogultunk önállóan is.
Bízom benne, hogy nem kerülünk újra vesztegzár alá, mint a covid alatt, de ez az időszak felkészített bennünket arra, hogy akár hosszabb időszakot is át tudjunk vészelni otthon úgy, hogy Luci nem marad fejlesztő foglalkozások, terápia nélkül. Ez azért is nagyon fontos, mert ha beteg, esetleg kórházi kezelésre szorul egy halmozottan sérült kisgyerek, akkor sem kell teljes egészében lemondani a fejlesztéséről.
A következő alkalommal megnézzük a hintát, mint az egyik legszuperebb fejlesztő terápiás eszközt, amit otthon is használhatunk, akár a lakásban, akár jobb időben az erkélyen, teraszon, kertben.
