Milyen eredményeket érhetünk el folyamatos, kemény munkával egy súlyosan, halmozottan sérült kicsilánnyal 1,5 év alatt?

Milyen eredményeket érhetünk el folyamatos, kemény munkával egy súlyosan, halmozottan sérült kicsilánnyal 1,5 év alatt?

Anna picivel több, mint 1,5 éve dolgozik Lucival konduktív terapeutaként. Hétről-hétre saját szemünkkel látjuk, hogy milyen keményen küzd a kislányunk, hogy újabb és újabb elismerést zsebelhessen be.

Minden apró kis tyúklépéshez, amit tesz az életében, hegyeket kell mozgatnia és mi ezt így is kezeljük, így is – nagyon nagyra – értékeljük. A maga tempójában, a maga skáláján, magához mérten fejlődik.

Ezek a léptékek egy „normál” mérce szerint akár megmosolyogtatók is lehetnének, számunkra Lucival mégis mérföldköveknek számítanak. Nálunk az időszámítás biztosan nem a Gergely-naptár szerint zajlik, a gyakorlások, az ismétlések száma végtelen, a türelmetlenség(em) pedig egyértelműen kontraproduktív. Azt viszont egyáltalán nem állítom, hogy ezt mindig sikerül legyőznöm. A siker és a kudarc sem azt jelentik, amit korábban.

Megkértem Annát foglalja össze, hogy’ látja ő a Lucussal való közös munkát. Ez nekem is és neki is jó kapaszkodó lesz a későbbiekben is. Alább olvashatjátok:

Amin Lucival dolgoz(t)unk az elmúlt időszakban:
  • kontraktúrák megelőzése főleg a felső végtagoknál,
  • fej-és törzskontroll kialakítása,
  • fej középre hozása, középen tartása,
  • fogás-elengedés kialakítása,
  • hátról hasra, hasról hátra fordulás,
  • felső végtagok középre hozása, játékért nyúlás mindkét kézzel.
Amiben Lucika fejlődött:
  • lazább felső végtagok, lazult az ököltartás,
  • megszerette a hason fekvést (1-1,5 éve még sokkal kevésbé díjazta ezt a helyzetet, kevesebb ideig is maradt meg ebben a szituációban, de ma már ő is keresi a lehetőséget, hogy mikor tud stikában hasra fordulni),
  • ügyesebben, stabilabban támaszkodik az alkarján,
  • hason fekve több ideig tudja megtartani a fejét,
  • már hason fekve is képes az inger felé fordítani a fejét (hallja az ingert ➡️ megemeli a fejét ➡️ fordítja a fejét az inger felé)

Néhány hete pl. Peti tesója jött, épp tornáztunk Lucival, amikor kopogott az ajtón, akkor Luckó automatikusan a hang felé fordította a fejét.

  • több az önindította mozdulat (ez egyszerre jó, na meg persze veszélyes is, mert simán szökik a kisasszony),
  • már önállóan/minimális megsegítéssel fordul hátról hasra (minimális megsegítés gyanánt néha az is elég, hogy ott tartom a kezemet a fenekénél, semmi mást nem csinálok, lényegében csak a biztonságérzetet adom neki, hogy nem fog visszafordulni).

Az elmúlt időszak tapasztalatai:

Luci nagyon jó terápiás alany. Könnyen motiválható, jó kis feladattudatú gyerek, aki nagyon akar teljesíteni. Élvezi a mozgásfejlesztéseket, még akkor is dolgozik, amikor számára kevésbé kedves feladat van. Úgy érzem, hogy a megfogalmazott célok elérése felé már közelebb vagyunk, mint 1-1,5 éve.

Ez egy olyan út, ahol a pici (laikus szemmel kevésbé látható) lépések is hatalmas erőfeszítések árán elért eredmények. Lucinál (és természetesen más gyerekeknél is) vannak olyan időszakok, amikor gördülékenyebben veszik az akadályokat, fejlődésük gyorsabb ütemben zajlik. Fontos, hogy felismerjük ezeket, kihasználjuk őket és tudjunk ezekből töltekezni a későbbiekben.

Lucinál egy ilyen periódus volt az épp egy évvel ezelőtti tavasz és a kora nyár. Magunk mögött hagytuk a beteges őszi és téli időszakot, tavaszra visszatért belé az erő. Sokkal vidámabb, éberebb volt, nagyon sokat hallatta a hangját is. Ezekben a hónapokban sikerült a legeredményesebben haladnunk.

A Lucira igazított, otthon végzett konduktív terápiáról ITT is olvashatsz részletesebben.

 

Kép és videó: Depositphotos és magánarchívum

Minilovak a sérült gyerekek boldogságáért

Minilovak a sérült gyerekek boldogságáért

Luci először az oviban a Varázslatok Hetén találkozott Vertigoval, a minilóval. Utána kezdtünk Francihoz és a lovacskákhoz járni kétheti rendszerességgel. Bár ez a lehetőség most szünetel, mégis mesélné(n)k egy picit erről a rendkívül izgalmas élményprogramról. 

Mi az állatasszisztált terápia?

Az állatasszisztált terápia során a beteg és az állat közötti interakcióra helyezik a hangsúlyt, mivel az állatok – kutyák, macskák, lovak, madarak – természetesen segítőkészek, érzékenyek az emberi érzelmekre és nem ítélkeznek. A terapeuta jelenléte fontos, de a főszerep az állaté.

Ács Franciska 8 éve foglalkozik minilovakkal, 5 éve látogatja rendszeresen a súlyos idegrendszeri sérült kisgyerekeket és segíti őket a gyógyulásban a kis lovak segítségével.

Amit Franci végez hivatalosan nem terápia, inkább egy látogatói, segítő program, aminek sokszor laikus szemmel is látható a gyógyító hatása.

Lucababa: A miniló olyan mint a póniló?

Ács Franciska: Az amerikai miniló, egy speciális kisméretű póniló. Amerikában tenyésztettek egy terápiás vonalat, ami elsősorban idegrendszeri szűrést jelent. Ennek eredménye lett a rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, minden körülményhez gyorsan alkalmazkodó fajta.

Nagyon alacsonyak és arányosak, ellentétben a hagyományos pónikkal, de terápia szempontjából elsősorban a nyugodtságuk és kellemes kisugárzásuk a mérvadó. Összességében ezek miatt tettem le én is mellettük a voksom.

Négylábúak a gyermekkórházban

Franci – a minilovak gazdája és trénere – rendszeres látogatója a Bethesda Gyermekkórház rehabilitációs és neurológiai osztályainak a minilovakkal. Súlyos idegrendszeri sérült gyermekek terápiájában vesz részt Vertigoval és Urbánnal immáron 5 éve, heti rendszerességgel. Ez idő alatt mintegy 8-9 ezer kisgyerek nehéz napjait tette sokkal-sokkal boldogabbá.

Lucababa: Miért jó választás a ló, ha terápiás foglalkozást szeretnénk gyerekekkel?

Ács Franciska: A ló, mint terápiás állat, bizonyítottan kiválóan alkalmas gyógyításra. Ezt elsősorban menekülő – és ménes állat – erre még visszatérek, hogy ez miért fontos – mivoltának köszönhetjük. Emiatt rendkívül érzékenyen és finoman észleli a környezetét. Ha biztonságban érzi magát kapcsolódik a körülötte lévő érintett gyerekekhez, vezetője jelenlétében.

A minilovakat pont úgy kell elképzelni, mint 500 kilós társaikat, de ők sokkal könnyebben mobilizálhatók. Így valósítható meg, hogy heti rendszerességgel látogathassak velük gyerekkórházat vagy rendszeresen megjelenjünk a Korai Fejlesztő Központ speciális ovijában.

Lucababa: Ezt úgy kell elképzelni, mint egy állatsimogatót?

Ács Franciska: A minilóval csak az érintett, terápiában résztvevő gyermek érintkezhet. Ez azért fontos, hogy a ló figyelmét, nyugalmát, érdeklődését, nyitottságát csak az aktuális gyermeknek szentelje és a külső ingereket minimálisra csökkentsük. Így tud az áramlás kettejük között a leghatékonyabban létrejönni. Nincs szükség külső narrációra, irányításra, „csak” a körülmények biztosítására.

Tény, hogy Franci kedvesen bennünket is megkért az első alkalommal, hogy ne simogassuk meg a minilovat, mert az elterelheti a figyelmét Lucáról.

Lucababa: Milyen hosszúak a terápiás foglalkozások?

Ács Franciska: Mivel menekülő állat minden külső ingert felfog, emiatt gyorsan fárad. Kb. egy óra áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a ló valódi segítőként működjön.

Lucababa: Hasonlóan épül fel minden kisgyereknél egy-egy  terápiás alkalom?

Ács Franciska: A lovak viselkedése a látogatások során sokszínű. Időnként „csak” beleteszi fejét a gyermek ölébe és szinte elalszik. Előfordul, hogy aktívan bökdös és „kéri” az érintést, simogatást. Többször tapasztaltuk, hogy a felső szájrésszel egyfajta masszírozó mozdulatot végez.  A lényeg, hogy minden esetben felkelti az érdeklődést és kiváltja az érzelmi reakciót, motivációt, ami pozitív energiát generál a gyerekekben.

Lucababa: A mozgásukban akadályozott gyerekeket miben tudja segíteni?

Ács Franciska: Aki mozgásában súlyosan akadályozott, mint pl. Luci, az a lóra ráfektetve mégis át tudja élni azt a mozgást, amit az ember végez. Az emberi és a ló járásának-mozgásának legnagyobb hasonlósága az, hogy mindkét faj a járás során a diagonális végtagokat együttesen mozgatja. Ez azt jelenti, hogy az ember bal keze és jobb lába, vagy fordítva, egyszerre mozog, ahogy a ló bal első lába és jobb hátsó lába vagy fordítva.

A ló segíthet a gyerekeknek javítani az egyensúlyt, a mozgáskoordinációt. Sokszor tapasztaljuk, hogy a ló segítségével a mozgássérült gyerekeknél nagyobb a motiváció, hogy mozdítsa, használja  a sérült végtagját.

Lucababa: Mint egy fejlesztő foglalkozáson?

Ács Franciska: Mint egy komplex fejesztő foglalkozáson, hiszen a ló folyamatosan ingerli, fejleszti a gyermeket a látás, hallás, szaglás, tapintás, érintés területein.

Gondoljunk csak bele, a bazális stimulálásnak egy komplex formája valósulhat meg a minilovak segítségével. Majd minden szenzoros csatornán – tapintás, szaglás, hallás, látás – a megszokottól eltérő formában érkeznek az ingerek a gyerekek felé.

 

Azt az inger gazdagságot, amit a ló testének, leheletének melege, az orrának a puhasága, simogatása, a patájának a keménysége, a levegővételeknél az oldalának a mozgása, mind olyan élmény, amit játékokon keresztül nem tudunk nyújtani a gyerekeknek.

A lovak ménesben élő menekülő állatok. A viselkedésüknek meghatározó eleme a kapcsolódás a ménes tagjaihoz, hogy túlélje a veszélyes helyzeteket. A létüket meghatározza a társak  folyamatos monitorizálása és a ménesben elfoglalt helyek kivívása. Ez terápiás szempontból azért fontos, mert a minilovak a gyerekekhez kapcsolódni szeretnének, ami azt jelenti, hogy a közelükben szeretnének lenni teljes figyelmükkel és minden apró mozdulatukra, belső rezdülésükre visszajeleznek.

Képek és videó: magánarchívum és Hajtó Krisztina fotó

 

Konduktív terápia otthon

Konduktív terápia otthon

A konduktív pedagógia inkább egy nevelési forma, mint terápia. Rávezetést jelent. A mozgáson keresztül fejleszti a kognitív – értelmi – képességeket és az önálló életre nevel.

A Pető-módszer – Pető András a konduktív mozgásterápiai képzés megalapítója – alapgondolata, hogy a központi idegrendszeri sérülés – cerebral paresis, CP – miatt kialakult mozgáskorlátozottság javítható, kihasználva az agy plaszticitásának képességét.

Házon és bizalmi körön belül

Annával – a konduktorunkkal – tavaly szeptember óta dolgozunk együtt. Heti két alkalommal érkezik Lucushoz. A kapcsolat mélyebb, szerteágazóbb és szorosabb, minthogy pusztán terápiás munkaként emlegessük. Fontos, hogy a kisgyerek és a terapeuta között legyen kémia.

 

 

Arra gondoltunk, Lucin keresztül be- és megmutatjuk, milyen az intézményen (ovi, iskola, fejlesztőház) kívüli konduktív nevelési program, hogy’ kell elképzelni.

Lucababa: Kivitelezhető nagyobb alkuk kötése nélkül otthoni körülmények között a konduktív nevelés?

Anna: Az eszközpark nyilván nem tud olyan lenni, mint egy fejlesztőházban, speciális, erre a célra kialakított intézményben – ahol a team munkán is komoly hangsúly van -, de kompromisszum nélkül megoldhatók a terápiák így is.

A konduktív pedagógiában vannak olyan eszközök – fokos szék vagy a pálca például, amire rá tudnak fogni -, amik hangsúlyosak, de kreativitással helyettesíthetők, áthidalható, ha valami hiányzik.

Lucababa: Jogos kérdés lehet, hogy Lucusnál milyen „önálló életre” nevelés jöhet szóba?

Anna: Lucinál szeretnénk elérni, hogy ne csak helyzetet, helyet is tudjon változtatni. Gyakoroljuk a kúszást, megsegítéssel, a gurulást és a hosszabb távú célok között ott szerepel az ültetés.

Lucababa: Hogyan indul(hat) el egy otthoni program?

Anna: Fontosak az előzmények. A mi volt ezelőtt? Milyen fejlesztéseket kapott Luci és hogy’ reagált azokra. Meg kell ismerni a gyereket. Mi is hosszasan beszélgettünk az első alkalommal, amikor találkoztunk. Én ebből már látom a hozzáállást, hogy mennyire reális a kép a kisgyerekről és kirajzolódik a személyisége is.

Lucababa: Van értelme kitűzni célokat?

Anna: Abszolút! Mi is megbeszéltünk az elején rövid és hosszútávra kitűzhető célokat és ezeket időről-időre átbeszéljük, hozzáigazítjuk az aktuális helyzethez, állapothoz. Például egy betegesebb időszak után újratervezünk és jóval kíméletesebben, lassabban haladunk. Visszalépünk az alapokhoz.

 

A célok fontosak, hogy reálisak legyenek. Mire képes a gyerek, de lőjünk egy picivel fölé, hogy mindig legyen kihívás, motiváció. Hol tartunk most és mit szeretnénk elérni, ezeket közösen fogalmazzuk, alakítjuk.

Lucababa: Luca motiválható? Mivel?

Anna: Luci hosszasan tud figyelni és nagyon sokat bír. A dicséret őt az egekbe röpíti, nagyon jól motiválható kislány. Feladat tudata jó. Odafigyel, akar teljesíteni. Tolja, csinálja, fáradhatatlanul, ha nincs valami fizikai gát, akadály, ami eltereli a figyelmét.

Fontos, hogy életkornak és fejlettségi szintnek, állapotnak megfelelő legyen a motiváció, ezekhez igazítjuk, alakítjuk a feladatokat. Dalokkal, mondókákkal nyomatékosítjuk  a játékot.

Van, aki gyűjt valamit feladatonként, így lehet vele haladni, előrelépni, motiválni. Az óra végén megnézzük, hogy mennyi kis mütyürkét sikerült összegyűjteni és az mire váltható be/át.

Lucababa: Mivel indul az óra? Ismétlődnek a feladatok?

Anna: Lucusnál jellemzően egy passzív kimozgatással kezdünk. Ezt verssel, mondókákkal, énekkel kísérjük. Fontos, hogy a kontraktúrákat (izületi mozgásbeszűkülés) késleltetni tudjuk. A karjának a kimozgatása nehéz feladat számára, ez nem a kedvence.

Lucababa: Min dolgoztok most Lucával?

Anna: Hosszú távú céljaink közt szerepel az ültetés, ehhez nagyon fontos a fejkontroll, a nyak-, a hátizmok erősítése. Hasaltatás ebben sokat tud segíteni.  Oda tartunk, hogy az ő szintjének megfelelő önellátást tudja majd hozni.

 

Lucababa: Mit értünk pontosan ezalatt?

Anna: Ha nem jók a célkitűzések, nem lesz sikerélmény, kedvét veszíti. Lucus jól motiválható, ezt érdemes kihasználni. Amit kérek tőle azt megérti, megcsinálja.

Gurulás pl. A-ból B-be, minimális segítséggel. Csak annyira megsegíteni őt, hogy a holtponton át tudjon lendülni. Meg tudja emelni a csípőt, indítja a mozdulatot.

 

 

Benne maradni egy feladathelyzetben, ezt megtartani. Türelmetlen, ami megy neki, azt azonnal akarja. Újra és újra. Ezen is dolgozunk.

Lucababa: Milyen speciális igények merülnek fel Lucusnál?

Anna: A látássérült gyerekeknek – mint Luca is – van egy speciális pozíciójuk. Hasra tesszük őket. Ehhez ékpárnát használunk, hogy meg legyen emelve a mellkas, ez egyébként a refluxa miatt is fontos.

Luci a látássérülése miatt is mást igényel, ez erősen meghatározza a motivációt. Fények és hangok segítik.

 

Köszönöm Tamási Anna konduktornak a beszélgetést és azt is, hogy Lucival igazán jó csapatot alkotva úgy dolgoznak együtt, hogy közben a móka, kacagás és a szórakozás sem marad el!

Képek és videók: magánarchívum

Egyéni fejlesztés vagy közösséghez tartozás? Mi alapján választunk?

Egyéni fejlesztés vagy közösséghez tartozás? Mi alapján választunk?

A logika és a józan ész is azt diktálná, ha egy kisgyermek le van maradva, fejlesztésre szorul, akkor azzal a területtel – esetünkben a mozgásfejlesztéssel – kell leginkább foglalkozni, ahol a legnagyobb az elmaradás.

Luci mozgásában nagyon súlyosan érintett. A tavalyi évben mi mégis ezt „engedtük el” valamelyest és a fókuszt a mozgásfejlesztésről áthelyeztük a szocializációra és a kommunikációra.

Mindezt miért?

Tudtuk, hogy a döntésünk átmeneti, de azzal, hogy tavaly Luci elkezdte az óvodát, az elsődleges szempontunk az lett, hogy biztonságban és jól érezze magát az oviban.

Hagyjunk neki időt, hogy megszokhassa az új közeget. Felfedezhessen és ne rángassuk ki állandóan a kis közösségből azért, mert mozgásfejlesztésre visszük.

A rengeteg új ingertől, élménytől nagyon ki is merült a nap végére. Az oviból hazafelé vezető úton rendszeresen elaludt. Semmi értelme nem lett volna ekkor még további mozgásfejlesztésre indulni vele.

A mérleg két nyelve

Nehéz a balansz. Tudod, hogy fontos, hogy előre lépjetek. Ehhez sokszorosát kell dolgoznia, mint egy átlagos képességekkel bíró kisgyereknek, ami rengeteg idő. Ugyanakkor nagyon fontos a pihenés is, az idegrendszer regenerálódása és a tanult feladatok, ingerek, élmények beépítése.

Tudtam, hogy idővel meg kell találjuk majd azokat a kiegészítő terápiákat, amik beépíthetők lesznek a napirendünkbe az ovi mellett, de megálljt kellett szabnom magamnak, hogy ne egyszerre akarjak mindent (is), mert az túl sok lesz az eleve sérült idegrendszerének.

Nem dobtam el kaszát-kapát, mert a deformitások késleltetése miatt fontos, hogy folyamatosan dolgozzunk. Használjuk az izmokat, ízületeket, terheljük a csontokat, ami egy egészséges kisgyerek számára nem probléma, nem feladat, észre sem veszi, de egy halmozottan sérült kisgyereknek komoly munka nap mint nap.

Közösséghez tartozás

Luci mára megszerette az ovit. Mosolyog, ha kiszállunk a kocsiból és elindulunk az ovi bejárata felé. Felismeri az óvónénik, gondozók hangját. Láthatóan biztonságban érzi magát és ez számomra nagy megnyugvás.

 

A beszéd fejlődése

Sok és kitartó munka után mára nem csak sírással jelzi, ha valamit szeretne, hanem próbálgatja a hangját és jelzéseket is ad vele. Egyre inkább körülírható, hogy mit szeretne. Ezek inkább hasonlítanak a gőgicséléshez egyelőre, de én azt nézem, hogy hangot ad ki ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen és nem azt, hogy nem beszél.

 

Az akarat érvényesítése

Nagyon hosszú út áll előttünk, rengeteg munkával, de abszolút sikerélményként éli meg, hogy nem elszenvednie kell a világot és történéseit és nincs beleszólása a dolgokba, hanem „kézbe veheti az irányítást”. Mint ahogy fogalmaztak a gyógypedagógusok Luci kapcsán: „Luci egy nyugodt, mosolygós, érdeklődő, erős akaratú kislány”, tehát személyiségéből adódóan erre elemi szüksége is van.

Kép és videó: IdeaTime és magánarchívum

Tudtuk, hogy jó a hinta, na de hogy ennyire?

Tudtuk, hogy jó a hinta, na de hogy ennyire?

A legjobb, amikor a fejlesztő terápia be tud épülni a játéktevékenységbe. A hinta egy remek példa erre. Mit tud ez az eszköz, amivel bekúszott a mindennapokba, a lakásokba és már nem csak a játszótéren használhatjuk?

Azzal biztos nem árulok el újdonságot, hogy a koraszülött babáknak kifejezetten javasolják, mert az éretlen idegrendszerre jó hatással van a hinta. Az egyensúlyrendszer fejlődését – ami 6-7 éves korra fejeződik be – is kifejezetten támogatja, de hogy a hinta még abban is szerepet játszik, hogy használatával könnyebb legyen az írás-olvasás elsajátításánál megtanulni, hogy merre van a d, a b vagy a p betű szára, nem is gondolnánk, ugye?

Két szakembert kérdeztem, akik eltérő fejlődésmenetű gyerekekkel foglalkoznak, hogy mit gondolnak a hintáról, használják-e a terápiák során:

Vigh Zsuzsi szomatopedagógus (Budapesti Korai Fejlesztő Központ, óvodavezető) tippjei:

1. Készítsd fel rá!

A hinta használatát is lépésről-lépésre építsük fel. Az első alkalmak nagyon finomak legyenek, épp, csak hogy szoktassuk őket a helyzethez. Figyeljünk a reakcióikra és ne erőltessük!

2. Gyorsabban?

Az eltérő fejlődésmenetű gyerekeknél egy remek kommunikációs helyzet is tud lenni a hintázás: Szeretnéd-e még? Nagyobbat? Kisebbet? Gyorsabban? Lassabban? Megvárva a jelzéseiket egyúttal a kapcsolatteremtést, a beszédértést is gyakoroljuk velük.

3. Ne hagyd a hintában!

A hinta, azon túl, hogy játék, szórakozás, egy fejlesztő eszköz és fontos, hogy ne használjuk túl sokat, hiszen ezáltal túlstimulálhatjuk az idegrendszert. Lehet napi rendszerességgel használni, de alkalmanként ez ne legyen több, mint 20-30 perc. A folyamatosan mozgó elektromos bölcsőhintában se „felejtsük ott” órákra a piciket. Akkor se, ha esetleg elalszik benne, hiszen ez mégsem a pocak, gyorsan túltelítődhetnek az ingerrel.

4. Add a kezébe az irányítást!

A megfelelő hintát kiválasztva – hasalós, rugós, Ayres (írisz) – a fogyatékkal élő kisgyermekek önállóan is tudják használni, természetesen felügyelet mellett. Attól függ, hogy melyiket válasszuk, hogy van-e kialakult fej-, törzskontroll. Az a legjobb, ha nem mi lökjük, hanem ő indítja a mozgást. ..és ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen a höcögtetők, lovagoltatók, térden repülőzés is ugyanazt a funkciót töltik be, mint a hinta.

Tamási Anna konduktor (Kispesti Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola, EGYMI) tippjei:

1. Előkészületben a beszéd

Nekem sok autista kis gyerkőcöm van és azt tapasztalom, hogy beszédindításnál nagyon látványos eredményeket lehet elérni a hintával illetve a vesztibuláris (egyensúly) rendszer ingerlésével.

2. Mehet közben a mondókázás

Ritmikus intendálásnak hívjuk mi konduktorok azt, amikor a szavaimat pontosan hozzákapcsolom az adott mozdulathoz. A hintázás során – ami eleve ad egy ritmust – verset mondunk, mondókázunk, éneklünk, így tesszük komplexé az ingert. Próbáljuk ki, hogy a mondóka ritmusához höcögtetjük a térdünkön a gyerekeket. („Gyí-paci-paripa-nem-messze-van-Kanizsa”)

3. Nagy lendület helyett

Az óvatosság és a szoktatás fontos, hiszen nem minden gyerek szereti a hintát. A legjobb, ha kipróbáljuk mi magunk is mielőtt jól meglendítenénk a kiválasztott darabot. Nagyobb kihagyás után pedig fokozatosan, újra hozzá kell szoktatni a gyerekeket.

4. A teljesség felé vezető úton

A holisztikus (teljességre, egészre törekvő) látásmód a Pető módszerben fontos szempont. Ez annyit tesz, hogy míg a mozgáskorlátozottság az egész személyiségre kihat, egy tanulási nehézség nem feltétlenül. Minden mindennel összefügg, minden mindenre hatással van. Így is kezeljük.

Zsupsz!

Luci neurológusa már a kezdetek kezdetén javasolta, hogy napjában többször ragadjunk meg Petivel egy lepedőt, tegyük bele a babát és hintáztassuk, majd a végén görgessük le, gurítsuk ki a lepedőből a heverőre, ezzel nagyon sokat tehetünk a fejlesztéséért.

Elég annyit mondanom, hogy ezzel Lucinak a hintához való viszonyát valószínű egy életre meghatároztuk és jellemzően hangos üdvrivalgás kísérte a folyamatot.

 
Képek és videó: IdeaTime és magánarchívum