Segítő vagy terápiás kutya?

Segítő vagy terápiás kutya?

A kettő ugyanis nem ugyanaz. Illetve minden terápiás kutya segítő kutya is, de nem minden segítőkutya terápiás kutya.. Csak, hogy bonyolítsam a dolgot.

Apropó! Te tudod, hogy miben különböznek?

Kuku és Mák például, akikről múlt héten esett szó, segítőkutyák. (Bízzatok bennem, rá tudok emelni: Mák terápiás kutya is.)

Segítőkutyák

A segítőkutyusok fő feladata, hogy a mindennapi tevékenységekben segítsék a gazdit.

  • Akadályokat kerülnek, jeleznek lépcsőt, zebrát, ajtót, ők a vakvezető segítőkutyusok.
  • Ajtót nyitnak, segítenek öltözni, leesett tárgyat felvesznek, ők a mozgássérült-segítő kutyák.
  • Csengőt, riasztót, telefont, kisbabasírást jeleznek és odakísérik a hang forrásához a gazdit, ők a hallássérült-segítő kutyák. (Ilyen kutyusok Kuku és Mák.)
  • Előre jeleznek rohamot, segítséget hívnak vagy védik a gazdit az eleséstől, ők a rohamjelző segítőkutyák pl. epilepsziás betegeknél.
  • Az emberi test illatváltozásait észlelve jeleznek, ha túl alacsony vagy túl magas a vércukorszint. Ők a vércukorszintjelző segítőkutyusok.
  • Ugyanúgy a rohamjelző kutyusokhoz sorolhatjuk a mentálhigiénés segítőkutyákat, akik pl. egy pánikroham esetén oldják a szorongást, biztonságot nyújtanak és fizikai kontaktussal segítenek átvészelni a rohamot.
  • A személyi segítőkutyák pedig pl. az autizmus spektrum zavarral élők segítségére lehetnek.

A gazdihoz kötődnek, állandóan együtt vannak és szinte mindenhova követhetik is a gazdájukat (boltba, tömegközlekedésen, múzeumba, rendezvényre, hivatalos ügyintézésnél). Ez úgy lehetséges, hogy ezek a kutyusok jogilag védett státuszú munkakutyák, ami annyit jelent, hogy szinte mindenhova beengedhetők.

Mindenféle túlzás nélkül azt hiszem kijelenthetjük, hogy a segítőkutyák életmentő kutyák lehetnek, ha a helyzet épp úgy hozza.

A kiképzésük hosszú, intenzív és költséges és minden esetben specifikusan egy személyhez „igazítva” zajlik. A kiképzés költsége kb. 2-3M Ft, nem ritkán az 5M Ft-ot is elérheti / kutyus, attól függően, hogy milyen területre képzik ki. Legkorábban kb. 2,5 éves korukban gazdisodhatnak hivatalos segítőkutyaként.

Ma Magyarországon mindösszesen csupán kb. 250-300 vizsgázott segítőkutya él. Nem csoda, hogy folyamatosan hosszú a várólista, csak vakvezető kutyusra jelenleg is 30-50 fő várakozik.

Terápiás kutyák

A terápiás kutyusok ezzel szemben több emberrel dolgoznak együtt. Csoporthoz vagy intézményhez kötődnek és nem egyetlen emberhez vannak hozzárendelve. Egy felvezető kíséretében dolgoznak, de nincsenek állandóan jelen, hanem meghatározott időpontokban és helyszíneken vesznek részt a foglalkozásokon.

Idősek otthonában vagy pl. fogyatékossággal élő gyerekek gondozása során rendszeresen találkozhatunk velük.

Smiley (Kanadából) egy vak golden retriever kutyus volt, akit terápiás kutyának képeztek ki. Bár nem látott, elképesztő érzékenységgel dolgozott autista gyerekekkel és idősekkel. A története világszerte bejárta a sajtót, mert inspirációként szolgált arra, hogy „mások hiányosságai nem tesznek senkit értéktelenné”.

Smiley kutya

Nincs olyan jogi státuszuk, mint a segítőkutyáknak, nem vihetők be bárhova, csak oda, ahol terápiás munka zajlik.

Kiképzésük során kiemelt figyelmet kap az engedelmesség, a türelem és a szociális érzékenység. A gazdával (felvezető) együtt vizsgáznak.

Egyik kutya a másik eb

A segítőkutya egy embernek segít, jogi védettség alatt áll, állandó társ. A terápiás kutya több embernek segít, nincs jogi védettsége és csoportos munkára képezték ki.

Most már elárulhatom, hogy az előző bejegyzésben említett Kókusz és Nelson terápiás kutyák, míg a könyvben szereplő összes többi kutyus – elsősorban – segítőkutya, ezért voltak ők kakukktojások.

Luci az oviban és a suliban is rendszeresen találkozott/találkozik terápiás kutyusokkal. Huba és Otis gazdája is igent mondott egy-egy interjúra, így ahogy elkészülök majd velük, olvashattok a két terápiás kutyus munkájáról, hogy jobban megismerhessétek a terápiás kutyák mindennapjait és életüket.

A dolog érdekessége, hogy míg Otis a pályája elején jár, addig Huba épp akkor ment nyugdíjba, amikor Luci még ovizott és azon gyerekek közé tartozhatott, akik jelen voltak Huba kutyus utolsó munkanapján.

Rendkívüli örömmel tölt el, hogy mindkettejük életébe bekukkanthatunk majd a gazdik segítségével!

Addig is pacsi! 🐾

Kép: Depositphotos

Egy különleges mesekönyv a segítőkutyák világáról

Egy különleges mesekönyv a segítőkutyák világáról

Húsvétra egy különleges mesekönyvet hozott a nyuszi Lucusnak. Hallottatok már Kuku és Mák kalandjairól? Kettejük igaz történetéről? Nem baj, ha nem, most megmutatom nektek az egyik kedvenc részünket a könyvből:

„Ismertek olyan segítőkutyát, aki szaglásával segít a gazdájának? Én igen, bizony ám!

Gofri egy gluténjelző kutya, ő is a barátom. Korábban, amíg nem ismertem Emmát, Gofri gazdáját, nem tudtam, hogy a glutén milyen sok ételben megtalálható, például a búzában és más gabonafélékben.

Emma iskolás lány, aki érzékeny a gluténre. Ha olyan ételt evett, ami glutént tartalmazó gabonafélékből készült, vagy azzal érintkezett, rosszul lett: fájt a pocakja, hányingere lett, a feje is megfájdult.

Az is problémát okozott neki, ha olyan ételt fogyasztott, amiben eredetileg nem volt glutén, csak a készítés vagy a csomagolás közben belekerült egy pici.

Minden ebéd, amit az osztálytársai jóízűen elfogyasztottak, Emmának félelmet okozott. De ez csak addig tartott, ameddig Gofri meg nem érkezett a családba, és hosszú tanulás után képessé nem vált arra, hogy kiszagolja a legkisebb mennyiségű glutént is bármilyen ételből.

Azóta, mielőtt Emma nekilát az ebédnek, kis befőttesüvegekbe tesz egy-egy darabot az ételből, és megkérdezi Gofrit: – Gofri, van benne glutén? Kérlek, ellenőrizd! Gofri ilyenkor szippant egy nagyot. Ha glutént érez az ételben, pacsival jelez Emmának.”

Arra tehát már fény is derült, hogy gluténjelző kutyus létezik és ez nem csupán valami humbug, úri huncutság, hanem valós segítség, ami hatalmas megkönnyebbülést hozhat az olyan gyerekek és persze felnőttek életébe, mint Emma és családja.

Mostanra már biztosan sejtitek, hogy a könyv a segítőkutyák világába kalauzol el bennünket. Megismerkedhetünk Artúrral, Teszlával és Sámsonnal, kiderül Kuku és Mák „foglalkozása” és két kakukktojásra is rábukkanunk, ők Kókusz és Nelson, személyesen.

Arra egy következő bejegyzésben derítek majd fényt, hogy az ő kakukktojás mivoltuk hátterében mi is áll. Addig ez bizony titok marad, de tippelni ér! 😉 (Jöhet is FB kommentben.)

Loványi Eszternek köszönhetjük a könyvet, Kuku és Mák kalandjait, ami hiánypótló kis kiadvány a piacon, én nagy örömmel forgattam és meséltem belőle Lucinak.

Vidd hírüket! ❤️

Kép: magánarchívum

Élményterápiás hét a speciális oviban

Élményterápiás hét a speciális oviban

Évszakonként van 1-1 élményterápiás hét az oviban, amikor a menetrend szerinti program, a heti órarend felborul és különleges vendégek népesítik be a csoportszobákat. Ez a hét az élményszerzésről szól, különlegesebb formában, mint a hétköznapokban.

Értelemszerűen minden standard program, ami a gyerekek biztonságos gondozásához szükséges és elengedhetetlen változatlan, de az ovit ilyenkor betölti a hegedűszó, a lovacska patáinak kopogása vagy Huba kutya öblös ugatása.

Nagyon nehéz egy speciális oviban évente négyszer úgy időzíteni egy-egy teljes hetet, hogy minden kisgyerek részt vehessen az élményterápiás hét foglalkozásain. Lucinak idén ez a második alkalom volt a négyből, amikor jelen tudott lenni a betegségek miatt és hétfőtől egészen csütörtökig bírtuk is szuflával, sajnos péntekre belázasodott.

Varázslatok hete

Minden egyes nap külön tematikára épül, én pedig alig várom, hogy végigvezethesselek rajta benneteket. Kukkantsatok be a Varázslatok Hetébe!

HÉTFŐ

„Hegedül a kisegér, penget rajta, csellón játszik a macska, vonó a farka. Ez a csuda zenekar cincog, nyávog, a lagziban a táncot csak erre járod.” (Gryllus Vilmos) Az izgalmakkal teli hét egy különleges, rendhagyó zenei foglalkozással vette kezdetét. Ennek az alkalomnak a különlegessége, hogy a gyerekek nemcsak a fülecskéiken keresztül, passzívan befogadói a zenének, a hegedűszónak, hanem szoros kontaktba kerülhetnek a hangszerrel és egész testükön érezhetik, ahogy rájuk fektetve megszólal és berezonál a hegedű. A rezgés végigszalad rajtuk és átjárja őket a muzsika.

 

 

KEDD

Az élményterápiás hét második napján a főszerep itt az oldalon már többször emlegetett minilóé, Vertigóé. Ezeken a programokon semmi nem kényszer és nem kötelező. Ha van kedvük a gyerekeknek ismerkednek, részt vesznek, de dönthetnek úgy is, hogy ők erre kevésbé nyitottak ott és akkor.

 

 

 

SZERDA

A hét közepén mozgás- és táncterápiás adaptációra került sor. Bóta Ildi táncterapeuta régóta jelen van az ovi életében. Ez a foglalkozás – mozgás és táncterápia – az ő ötlete a súlyosan, halmozottan sérült, ovis korú gyerekekre és segítőikre, a velük nap mint nap együtt dolgozó szakemberekre adaptálva. (Létezik ennek felnőtt változata, amikor egészséges felnőttek és különböző fogyatékossággal élők, pl. kerekesszékesek együtt táncolnak. Az IDOL egy nemrég színpadra állított produkciója az ArtMenők és a HODWORKS Alapítványnak.) Erről a foglalkozásról az intimitása miatt nem tudok egyelőre képeket mutatni, hiszen a fókusz a megélésen és a jelenléten volt, nem azon, hogy mindezt ledokumentálják, így a képes beszámoló helyett erről írok kicsit részletesebben, hogy el tudjátok képzelni.

A tér szíve

Formailag a struktúra egy közös bejelentkező-, a végén egy kijelentkező-, lezáró kör. “Hogy vagy?” körnek is nevezik. A két kör között gyakorlatok vannak, amik a bejelentkező körtől is függnek. Hogy épp aznap mi lesz, ez a vezető, Ildi felelőssége. Alapvetően improvizációs technika, hogy mit hogyan hoz be a térbe, hogyan irányít. Itt mindenki reagál mindenkire. A terápia az összes érzékszervre kihat, de nem direkt módon fejlesztő, nevelő szándékkal. Nem úgy kell elképzelni, hogy megtanítanak, megmutatnak valamit, amit a gyerekek nem tudnak, hanem a különböző, testi-lelki-mentális jelenlétet meghatározó területeket használják eszközként.

Multiszenzoros stimuláció

Testhelyzet, mozdulat, mozgás, tapintás, érintés, hangzás, látvány, ízek, szagok mind önmeghatározási, önkifejezési, kommunikációs eszközök, amit a figyelmük látóterébe emelnek és a saját folyamataikat, bennük zajló történéseket követik. Ezekkel “táncolnak”, engedik, hogy megfigyeljék a saját és mások történéseit és arra saját maguk és a többiek is visszajelezzenek. Nincs semmi konkrét elvárás vagy elérendő cél, hogy hova kell eljutniuk.

Az évszakokra tematizálás dinamikában és hangulatban jelenik meg. Abban, hogy milyen zenét választanak, milyen hangulatú szóképeket használnak a narrációban. Telítettség az őszhöz, elbújás, befelé fordulás télen, ébredezés tavasszal, felpezsdültség nyáron.

Az adaptáció lényegi pontja az eltérő fejlődésmenetből adódó korlátok, hiányosságok figyelembe vétele, ugyanakkor a megmaradt képességekre nem maradványként tekintenek, hanem az adott gyermek és aktuális állapota itt és most elérhető teljességeként. Fő feladat a saját test és mozgásainak tudatosítása, az önkifejezés, önindította mozgások, kommunikációs lehetőségek felfedezése, kiépítése.

Áramlás különböző síkokon és megannyi csatornán

A felnőttek, akik a hétköznapokban a gyermekek segítői, az oviban dolgozó szakemberek is saját jogon lehetnek jelen, nem csak a gyerekek kiegészítőiként, kisegítőiként. Ők is figyelnek a saját folyamataikra és vissza is jeleznek rájuk. Ezen túl még a szülőt is képviselik pl. egy páros, felnőtt-gyermek felállásban, így el tudjátok képzelni, hány síkon zajlik az áramlás.

A felnőttek lehetőségei érthetően kevésbé korlátozottak, mint a gyerekeké, de pont ez az a potenciál, ami a gyerekeknek ad egy többlet lehetőséget a megismerésre, felfedezésre, fejlődésre. A felnőttek ebben a keretben olyan információkat, „üzeneteket” tudnak megosztani a gyerekekkel, úgy lehetnek együtt velük, ahogy a nevelési, gondozási és fejlesztési helyzetekben nem lehetséges vagy nem ilyen szabadon és mélyen. Viszont ezzel olyan kapcsolati tőke kovácsolódik, egymásra hangolódás, ami hétköznapi élethelyzetekben is ott van és egy erős, stabil alapot adhat, ami ha nem is feltétlenül tudatosan van jelen, de nagyon lehet rá támaszkodni.

CSÜTÖRTÖK

Aznap volt valaki, aki eddigi élete utolsó munkanapjára indult a gyerekekhez a Fa óvodába. Huba terápiás segítő kutyus és ez a nap volt a nyugdíjazása előtt az utolsó, amit munkával töltött. Innentől boldog és megérdemelt nyugdíjas éveit tölti és kívánjuk, hogy sok-sok év várjon még rá. Huba egy 10 éves labrador kutyus.

 

 

 

PÉNTEK

A hét zárásaként, amin mi sajnos már csak lélekben tudtunk részt venni, játékos piknikre került sor. Ilyenkor a főszerep elsősorban a kóstolásé, az ízlelgetésé. Nyár lévén dinnye és csokifagyi került az asztalra. A dinnye azon kívül, hogy látványnak sem utolsó, hideg is, édes is, magocskái vannak és rengeteg felfedezést rejt. A csokifagyiról meg nem is beszélve. Lucus tavaly evett először fagyit ugyanígy a tábori héten, a pikniken. Délután, amikor mentem érte, mesélték, hogy úgy falta a citromfagyit, hogyha örömöt szeretnék szerezni neki, akkor beszerzünk nyárra egy nagy tégellyel. Elképzelhető, hogy kiélezettebb helyzetekben hasznunkra válhat.

 

Azt még nem említettem, hogy a tanév utolsó foglalkozásán apró kis segítőik is akadtak a felnőtteknek. Miután kitört a nyáriszünet, az oviban dolgozók gyermekei – mint pl. Lencsi – is részt vettek a foglalkozásokon. Az, hogy ezek a gyerekek testközelből vesznek részt a fogyatékkal élő kis társaik életében, biztosan nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy empatikusabb emberekké váljanak, nyitottabbakká a világ sokszínűségére és proaktívabbakká, ha szükséges. Szóval a kis siserehad besegített, hogy a próbatételes gyerkőceink önfeledt élvezhessék a vakáció előtti utolsó, élményekkel megpakolt ovis napjaikat.

Képek és videók: magánarchívum

Update cookies preferences