Azt hiszem mindenféle túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egész jól pingpongozunk. Gyerekként mindketten egyesületnél játszottunk. Én Nagykanizsán, Peti Budapesten. Mind a mai napig örökzöldként idézi azt a mondatot, ami nem egyszer hagyta el az edzője száját, miszerint a Somorjai szépen játszik, a Gálik meg eredményesen.. 😀
Ahogy nőttünk, sajnos mindkettőnk életéből ideiglenesen kikerült a pingpong, mígnem 1-1,5 éve elhatároztuk, hogy felfrissítjük a tudásunkat és azóta Peti heti rendszerességgel, én alkalmanként, újra játszunk. A pingpong remek szórakozás! Kikapcsolódás, ha épp nem akarsz vérre menő csatákat, sport, ha komolyan veszed.
Egy viszont biztos, lehetünk bármennyire jók, a kanyarban sem lennénk, ha mindezt becsukott szemekkel kellene művelnünk és csak a hallásunkra hagyatkozhatnánk.
Hallottatok már a showdown-ról?
Vakpingpongnak is szokták hívni ezt a kifejezetten látássérültek számára kifejlesztett sportágat.
Ez egy kétjátékos sport, amelyben a játékosok egy speciális asztalon játszanak azzal a céllal, hogy egy csörgőlabdát az ellenfél kapujába juttassanak.
A játék során a hallás és a tapintás kulcsfontosságú, mivel a játékosok szemmaszkot viselnek, így a látás nem befolyásolja a játékot, ami egyébként a pingpong és az air hockey elemeit ötvözi.
De hogy’ is zajlik ez a játék?
Az asztal mindkét végén kapu van és körben egy kb. 10 cm-es peremmel is rendelkezik, hogy a csörgőlabda le ne essen. A „háló” az asztal közepén egy plexifal, ez alatt kell átütni a labdát az ellenfél térfelére. Speckó maga az ütő is, nem csak a labda.
Kerestem egy videót, hogy ne csak elképzelni kelljen, hanem meg tudjátok nézni, hogy is néz ki ez a valóságban:
Vakok kertje
Tavaly nyár elején, de már a rekkenő hőségben voltunk hármasban a Vakok kertjében.
A showdown-t akkor nem próbáltuk, pláne nem tudtuk videóra venni, de idén tervezzük, hogy viszünk magunkkal majd valakit, aki felveszi és kipróbáljuk. Ha így lesz, jól meg is osztjuk majd veletek!
A vakpingpong amúgy egy tök jó kis közösségi élmény is lehet(ne), (ha több asztal állna a rendelkezésre), hiszen a játék során látó és látássérült emberek együtt játszhat(ná)nak.
Mindenesetre a Városligetben a Vakok kertjében, ha van kedvetek, ki tudjátok próbálni! (Ez egy zárt kert, portaszolgálattal, elsősorban a látássérültek használhatják, de bizonyosan beengednek benneteket, ha szeretnétek körülnézni.)
Hegyezd a füled!
A Vakok kertjét 1972-ben hozták létre (2018-ban pedig teljeskörű felújításon esett át) és ez volt az első ilyen jellegű park Közép-Európában.
Egy olyan hely, ahol a látás helyett más érzékszerveken keresztül tapasztalható meg a természet, a környezet. A hallásra, szaglásra, tapintásra épít.
A videót, amit tavaly készítettem a kertet bejárva itt tudjátok megnézni:
Az egész kertet úgy alakították ki, hogy mindenki számára könnyen bejárható legyen. Akadálymentes, de nem csak a kerekesszékeseknek.
Felfogható akár az inklúzió szimbólumának is, hiszen megmutatja, hogy hogyan lehet úgy tervezni közteret, hogy az mindenki számára élhető legyen.
A kettő ugyanis nem ugyanaz. Illetve minden terápiás kutya segítő kutya is, de nem minden segítőkutya terápiás kutya.. Csak, hogy bonyolítsam a dolgot.
A segítőkutyusok fő feladata, hogy a mindennapi tevékenységekben segítsék a gazdit.
Akadályokat kerülnek, jeleznek lépcsőt, zebrát, ajtót, ők a vakvezető segítőkutyusok.
Ajtót nyitnak, segítenek öltözni, leesett tárgyat felvesznek, ők a mozgássérült-segítő kutyák.
Csengőt, riasztót, telefont, kisbabasírást jeleznek és odakísérik a hang forrásához a gazdit, ők a hallássérült-segítő kutyák. (Ilyen kutyusok Kuku és Mák.)
Előre jeleznek rohamot, segítséget hívnak vagy védik a gazdit az eleséstől, ők a rohamjelző segítőkutyák pl. epilepsziás betegeknél.
Az emberi test illatváltozásait észlelve jeleznek, ha túl alacsony vagy túl magas a vércukorszint. Ők a vércukorszintjelző segítőkutyusok.
Ugyanúgy a rohamjelző kutyusokhoz sorolhatjuk a mentálhigiénés segítőkutyákat, akik pl. egy pánikroham esetén oldják a szorongást, biztonságot nyújtanak és fizikai kontaktussal segítenek átvészelni a rohamot.
A személyi segítőkutyák pedig pl. az autizmus spektrum zavarral élők segítségére lehetnek.
A gazdihoz kötődnek, állandóan együtt vannak és szinte mindenhova követhetik is a gazdájukat (boltba, tömegközlekedésen, múzeumba, rendezvényre, hivatalos ügyintézésnél). Ez úgy lehetséges, hogy ezek a kutyusok jogilag védett státuszú munkakutyák, ami annyit jelent, hogy szinte mindenhova beengedhetők.
Mindenféle túlzás nélkül azt hiszem kijelenthetjük, hogy a segítőkutyák életmentő kutyák lehetnek, ha a helyzet épp úgy hozza.
A kiképzésük hosszú, intenzív és költséges és minden esetben specifikusan egy személyhez „igazítva” zajlik. A kiképzés költsége kb. 2-3M Ft, nem ritkán az 5M Ft-ot is elérheti / kutyus, attól függően, hogy milyen területre képzik ki. Legkorábban kb. 2,5 éves korukban gazdisodhatnak hivatalos segítőkutyaként.
Ma Magyarországon mindösszesen csupán kb. 250-300 vizsgázott segítőkutya él. Nem csoda, hogy folyamatosan hosszú a várólista, csak vakvezető kutyusra jelenleg is 30-50 fő várakozik.
Terápiás kutyák
A terápiás kutyusok ezzel szemben több emberrel dolgoznak együtt. Csoporthoz vagy intézményhez kötődnek és nem egyetlen emberhez vannak hozzárendelve. Egy felvezető kíséretében dolgoznak, de nincsenek állandóan jelen, hanem meghatározott időpontokban és helyszíneken vesznek részt a foglalkozásokon.
Idősek otthonában vagy pl. fogyatékossággal élő gyerekek gondozása során rendszeresen találkozhatunk velük.
Smiley (Kanadából) egy vak golden retriever kutyus volt, akit terápiás kutyának képeztek ki. Bár nem látott, elképesztő érzékenységgel dolgozott autista gyerekekkel és idősekkel. A története világszerte bejárta a sajtót, mert inspirációként szolgált arra, hogy „mások hiányosságai nem tesznek senkit értéktelenné”.
Nincs olyan jogi státuszuk, mint a segítőkutyáknak, nem vihetők be bárhova, csak oda, ahol terápiás munka zajlik.
Kiképzésük során kiemelt figyelmet kap az engedelmesség, a türelem és a szociális érzékenység. A gazdával (felvezető) együtt vizsgáznak.
Egyik kutya a másik eb
A segítőkutya egy embernek segít, jogi védettség alatt áll, állandó társ. A terápiás kutya több embernek segít, nincs jogi védettsége és csoportos munkára képezték ki.
Most már elárulhatom, hogy az előző bejegyzésben említett Kókusz és Nelson terápiás kutyák, míg a könyvben szereplő összes többi kutyus – elsősorban – segítőkutya, ezért voltak ők kakukktojások.
Luci az oviban és a suliban is rendszeresen találkozott/találkozik terápiás kutyusokkal. Huba és Otis gazdája is igent mondott egy-egy interjúra, így ahogy elkészülök majd velük, olvashattok a két terápiás kutyus munkájáról, hogy jobban megismerhessétek a terápiás kutyák mindennapjait és életüket.
A dolog érdekessége, hogy míg Otis a pályája elején jár, addig Huba épp akkor ment nyugdíjba, amikor Luci még ovizott és azon gyerekek közé tartozhatott, akik jelen voltak Huba kutyus utolsó munkanapján.
Rendkívüli örömmel tölt el, hogy mindkettejük életébe bekukkanthatunk majd a gazdik segítségével!
Tegnap délelőtt egy meghívásnak tettünk eleget. Egy egyedülálló kiállításra invitáltak bennünket és az érdekesség az, hogy a meghívottak elsősorban nem mi voltunk Petivel, hanem Lucus.
A World Unseen elnevezésű kiállítás egy olyan 10 képből álló időszakos gyűjtemény, ami egyszerre több érzékszervre is képes hatni. Úgy is, ha esetleg nem mindegyik érzékszerv működik megfelelően.
A speciális technológiával nyomtatott fotók különlegessége, hogy a látássérültek miközben meghallgatják a képekhez kapcsolódó hanganyagokat (okostelefonnal QR kódon keresztül behívható vagy online csak el kell indítani a hangfile-t) aközben a tapintásukon keresztül megismerhetik magát a képet is.
Mindegyik képhez tartozik egy történet. Egy történet, amit a fotós narrálásában hallgathatunk meg, akár otthon, akár a helyszínen. Ha el tudtok menni, a szemeteket behunyva, a képeket a kezetekkel, ujjbegyetekkel végig tudjátok simítani, érezve a lufi, a bálna vagy az orrszarvú bőrének, a fa kérgének a struktúráját. Elképesztő élmény!
A történeteket úgy mondják el, leírón, részletesen, hogy a látássérültek is el tudják képzelni.
Elmesélem nektek, engem melyik történet fogott meg leginkább. A kép címe: A megfagyott föld lángba borul. A világ legfagyosabb lakott vidékén járunk, itt készült a kép, amin egy fa kérgén táncot lejt 2 kis tűzcsóva. Oroszország, Jakutföld, Szaha Köztársaság. Területének majdnem a fele az északi sarkkörön túl található. Itt van egyébként a leghidegebb klímájú állandóan lakott település is, Ojmjakon. A hőmérséklet télen mínusz 60 Celsius, nyáron pedig plusz 40 Celsius. A fotóval és az elmesélt történetével arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy az északi sarkvidék extrém gyorsan melegszik, elképesztő méretű, kiterjedésű erdőtüzek sújtják a vidéket nyaranként. A tüzet kizárólag éjszaka tudják oltani, ilyenkor nem kell számolni a nap által kibocsátott hővel, nagyobb a páratartalom és a füstöt is ilyenkor tudják jobban eloszlatni, de a nap csak nagyon rövid időre megy le, így ez az egész majdhogynem szélmalomharc. A helyiek azt érzik, magukra maradtak.
Történetmesélés. Nem csupán egy-egy elkapott pillanat vagy száraz tényadatok, hanem kirajzolódik, megelevenedik a mögöttes sztori, megértjük a kép üzenetét és talán el is raktározzuk, tovább is visszük magunkban.
Egy olyan program, ami nálunk az egész családnak élményt jelentett. Nem kifejezetten gyerekek számára készült a válogatás, de egy 6-8+ éves kisgyerek már találhat magának olyan képet, ami megérintheti. Szerintem a beluga bálnás és a fehér orrszarvút ábrázoló komoly eséllyel pályázik erre a kitüntetésre. Kb. egy órát érdemes rászánni.
A kiállítás 2024. július 07-éig vár benneteket Óbudán, a Lajos utcában, a Goldberger Múzeumban.
A múzeumot nemrég újították fel. Akadálymentes a bejutás, egy rámpán lehet feljutni, a lépcsős bejárattól jobbra és egyből a kiállítás helyszínén találjuk magunkat. Akadálymentes mosdó is a rendelkezésre áll.
A világ minden táján babáznak a gyerekek. Nem függ féltekétől, vagyontól, nemtől, sem kortól. Babáznak most és babáztak réges-régen. Talán ez a legnépszerűbb, legismertebb gyermekjáték, ami elengedhetetlen kelléke egy kislány babaszobájának.
A benne rejlő lehetőségek
Játékbaba készült kukoricacsuhéból, porcelánból, lehet aprólékosan kidolgozott vagy elnagyolt. A lényeg azon van, hogy szerepeket lehet vele tanulni, életeseményeket eljátszani, érzéseket előcsalogatni és lehet öltöztetni, vetkőztetni, fésülgetni, gombolgatni vagyis a finommotorikát – az ujjacskák kifinomult használatát – éppúgy zseniálisan fejleszti, mint pl. a lego.
Saját élmény
Nekem sokáig, majd’ 6 évig eszembe sem jutott, hogy Lucinak játékbabát vásároljak. A kislányunk nem beszél, alig lát, a kis kezecskéit ritkán nyitja ki az ökölszorításból. Azt gondoltam, nem valószínű, hogy egy játékbabával különösképpen lázba tudom hozni. Azzal nyugtáztam a dolgot, hogy Lucinak valószínű én leszek a „one and only Barbie” az életében.
Fordulat
Ha nem futok bele ebbe a cikkbe, akkor korántsem biztos, hogy Luci ma „babázik”. A cikk felütése gondolkodtatott el: csecsemőkorban-anyapótlék-átmeneti tárgy.. Mint egy pelus vagy nyunyóka. Mivel Lucussal egy ideje – és még jó ideig – elidőzünk itt a csecsemőkorban és kifejezetten kedveli a szorongatható rongyikat, gondoltam megpróbálhatnánk.
Nekem kellett átkapcsolni a fejemben a babázásról alkotott elsődleges sztereotípiáimat – szerepjátékokról, babával beszélgetésekről, öltöztetésről és fésülgetésről -, hiszen ezeket Luci nyilvánvalóan nem fogja csinálni.
Játékbaba választás szokatlan szempontok szerint
Abban is bizonytalan voltam, hogy milyen babát válasszak, hogy ne nyúljak nagyon mellé. Mivel elég sok szempontot kell figyelembe venni megkérdeztem Zümmögő Juditot, hogy ő, gyógypedagógusként mit javasol? Segítsen meghatározni, hogy milyen „elvárások” alapján keresgéljek és válasszak. Azért nem volt az egész ennyire tudományos, de nem egy újabb szekrénylakót szerettem volna a játékdobozok mélyén.
Arra jutottunk, hogy Lucinál a következők alapján nézelődjek:
Látássérültsége miatt olyan babát lenne jó választani, ami:
erősen kontrasztos,
kevés mintát tartalmazó ruhában van és
a lehető legtöbb szenzoros ingert nyújthatja.
Ha puha, mosható anyagból van, akkor lehet rá illóolajat is cseppenteni és illatos is lesz. A nyál miatt amúgy sem baj, ha mosható, úgyis a szájába veszi. Naná! Egy jól csócsálható rongybabánál nincs is jobb!
Nem bővelkedtünk opciókban, pláne elérhetőkben karácsony előtt, de azért jópárat találtam. Mutatom őket:
Amúgy tök menő szerintem, hogy kisfiú baba is van, ami még a fenti kritériumoknak is megfelel!
Sensory doll kategóriában is nézelődtem, ott én kevésbé voltam szerencsés.
Végül az én választásom az elsőre esett. (A kép már az új otthonában, nálunk készült.)
Ez egy puha játékbaba, eléggé kontrasztos és az arca nem aprólékosan kidolgozott. A végtagjai kellően vékonyak ahhoz, hogy Luci rá tudjon fogni. Könnyűnek tűnt, így azt feltételeztük, hogy mozgatni is tudná őt. (Azóta kiderült, nagyon szépen repül is..)
Ez lett Lucus karácsonyi ajándéka. Ez volt az egyetlen dolog a meglepetések között, amit már a kórházba bevittünk neki és ott át is adtuk.
This is a beginning of..
Azóta a játékbaba karnyújtásnyi távolságon belül az ágyban mindig vele van. Néha akkor is, amikor eszik vagy csak ücsörög. Vele alszik el, vele ébred. Ráfog a kis vékony karjaira, odabújik, átöleli. Ezekben mind én segítek, de a baba már ismerős neki és igencsak kedvére való. Felemeli, elhajítja, ahogy fordul átteszi egyik oldalról a másikra. Nevezzük nevén, játszik, tehát tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött, kissé bátortalan elképzeléseimet.
Ahhoz, hogy egy látássérült kisgyereknél eredményeket lehessen elérni a mozgásfejlődésben nem lehet csak a mozgásfejlesztésre fókuszálni. Fontos, hogy a mozgásterapeuta beépítsen kifejezetten látásfejlesztési szempontokat is, tehát a fejlesztés komplex módon valósuljon meg.
Az első részben Bata Timi látásfejlesztő gyógypedagógussal beszélgettem arról, hogy mi segítheti egy látássérült kisgyerek mozgásfejlesztését, milyen praktikákat lehet bevetni. A sorozat 2. részében pedig egy mozgásterapeuta szemszögéből világítjuk meg ugyanezeket a kérdéseket.
CVI tippek Tamási Anna mozgásterapeuta és konduktortól:
Az első és legfontosabb, hogy próbáljunk meg minél többet megtudni a CVI-ról (agyi eredetű látássérülés) és a szóban forgó gyermek állapotáról és szükségleteiről.
Érdemes más érzékszervekre (is) hatni (ezt úgy kell elképzelni, hogy nem vonom el a vizuális ingert, hanem egyidejűleg verbálisan/taktilisan megerősítem azt).
Úgy érdemes alakítani a foglalkozásokat, hogy az kiszámítható legyen a gyermek számára. Például passzív kimozgatásnál mindig ugyanazokat a mondókákat/dalokat ismétlem.
Nem feltétlenül szerencsés, ha mindig új, ismeretlen motivációs eszközt hozunk, mert ez egy CVI-os gyermeknek sokszor inkább hátrányt jelenthet.
A foglalkozásokat érdemes a gyermek számára ismert helyen tartani, hogy ne szakítsuk ki a kiszámítható, ismerős közegéből. Ez a hely lehetőleg letisztult legyen és ne zsúfolt, mert ez is nehezíti a tájékozódást.
Kontrasztos eszközök használata (nem mennénk sokra egy pasztell színű labdával/csörgővel).
Olyan játékok használata, ami hangot ad, villog. (Itt fontos tisztában lenni azzal, ha egy epilepsziás kisgyermekről van szó, akkor a villogó játékok lehetnek roham fokozók vagy roham generálók, így ezt mérlegelni szükséges.)
Érdemes kísérletezni a szögekkel, közelségekkel-távolságokkal (főleg a célzó mozgásoknál fontos ez, simán lehet, hogy nem motoros korlátok vannak ilyenkor, hanem mi nem állunk a gyermek számára megfelelő helyen).
Kúszásnál/mászásnál ne a végpontot jelöljük, mert lehet, hogy ez a gyerek látószögén kívül esik. Hatásosabb a motivációs eszközt a gyermek látószögén belül hagyni és ahogy ő halad, úgy mozgatni vele együtt.
Ha valaki nem lát, mégis hogyan motiválható? Hogyan vehető rá mozdulatokra, ha azok sem mennek egykönnyen? Mivel kelthető fel az érdeklődése, a figyelme? Egyáltalán fejleszthető egy látássérült gyermek mozgása?
Két szakembert kérdeztem meg. Egy látásfejlesztő gyógypedagógust és egy mozgásterapeutát, konduktort, hogy vajon miképp lehet egy látássérült kisgyerek mozgásfejlesztését szisztematikusan felépíteni?
Bata Timi látásfejlesztő gyógypedagógus (1. rész) és Tamási Anna mozgásterapeuta, konduktor (2. rész). Mindketten aktív szereplői Luci életének és huzamosabb ideje, heti rendszerességgel dolgoznak vele.
Az agyi eredetű látássérülésről ITT találtok korábbi cikket.
Az első részben Timivel való beszélgetésünket olvashatjátok, akinek nagy tapasztalata van agyi eredetű látássérült (CVI) gyerekek fejlesztésében, mint amilyen kisgyerek Luci is.
Lucababa.hu: Agyi eredetű látássérült gyerekeknél miképp lehet a mozgásfejlődést elősegíteni? Miben kell máshogy felépíteni a foglalkozást?
Bata Timi: Fontos kiemelnünk és a terápiás szemléletünkbe beemelnünk, hogy az agyi eredetű látássérülés, mint diagnózis, valójában egy spektrumon szóródik. Tünetei és a látási nehézségek mértéke személyenként változók. Előfordulhat egészen enyhe tünetek mellett, amikor a gyerekek gyakorlatilag teljesen diagnosztizálatlanok maradnak és nem is igazán kerülnek bele az ellátórendszerbe vagy legalábbis nem látássérülés fókusszal.
Ettől akár még jelentősebben is befolyásolhatja a mozgásfejlődésüket a vizuális ingerek feldolgozásának minősége, de a tüneteket ilyenkor más problémakörhöz társítják. Pl. általános idegrendszeri éretlenség. Ebben az esetben a CVI – agyi eredetű látássérülés – szempontrendszerű támogatás nem tud érvényesülni.
A spektrum másik oldala valójában egy komplexebb idegrendszeri sérülés részét képezi. Ilyenkor a látási ingerek feldolgozása mellett több más idegrendszeri funkció is sérül, előfordul sajnos, hogy súlyos mértékben (ahogy Lucánál is).
Azért tartom fontosnak kiemelni ezt a nézőpontot, mert merőben befolyásol minden komplex vagy célzott fejlesztési formát és módszert, hogy az adott gyermeknek milyen az általános idegrendszeri állapota.
Azt is nagyon fontos tudnunk CVI esetén, hogy „ha megismerjük egy gyermek vizuális funkcióit, látásteljesítményét, akkor EGY gyermek látási minőségét ismertük meg, nem többét”. (Gordon N. Dutton, gyermekszemész, vizuális tudományok emeritus professzora, Glasgow Caledonian University) Tehát CVI érintettség mellett minden gyermek más minőségben tudja feldolgozni, hasznosítani a környezetéből nyert vizuális információkat és olykor azt is változó mértékben.
Ezzel a szemlélettel érdemes tehát a mozgásfejlődés témaköréhez is viszonyulnunk és emiatt nem is tudunk egzakt módon válaszolni a „miképp” kérdésre. Azt viszont minden esetben meg tudjuk tenni, hogy nagyon alaposan megfigyeljük és felmérjük az adott gyermek vizuális funkcióités persze az általános fejlődését is.
Az agyi eredetű látássérülés felméréséhez leginkább a CVI-skálát használjuk. Hazánkban ez a legelterjedtebb (gyógy)pedagógiai vizsgáló/felmérő eszközünk, ám ez a skála a kortikális – agykérgi – látássérülés tüneteinek felmérésére szolgál önmagában.
Mit jelent pontosan, hogy agyi eredetű a látássérülés? Az agy több, mint 40%-a vesz részt valamilyen formában a látási funkciók megfelelő kivitelezésében – döbbenetes, nem? -, az agy kérgi részének (kortex) vagy a látásért felelős bármely agyi területnek a károsodása együtt járhat látássérüléssel vagyis a vizuális információk észlelésének és/vagy feldolgozásának problémájával.
Amennyiben feltételezhető vagy ismert, hogy kérgi, látásért felelős agyi területeken kívül más agyi terület, akár mélyebb, fehérállományi struktúra is sérült, a CVI-skála szempontrendszerét kiegészítjük a komplex agyi eredetű látássérülés megfigyelési szempontrendszerével.
Az agykérget szorosan összezsúfolt idegsejtek alkotják, itt található a látókéreg, ahol megtörténik a vizuális ingerek alap feldolgozása, majd az ingerületek haladnak tovább a két fő vizuális pályára: a dorzális „hol” pályára és a ventrális „mi” pályára. Dorzális úton dolgozzuk fel a térbeli helyzetünket és a környezetünkhöz képest érzékelhető elmozdulásunkkal kapcsolatos vizuális információkat. A ventrális út a látottak azonosítását, kategorizálását és felismerését végzi. (A magyarázat a Mindent az emberi agyról c. könyvből származik.)
Ezáltal pontosabb képet tudunk kapni arról, hogy egy adott gyermek számára milyen környezeti feltételek mellett, mely vizuális ingerek feldolgozhatók, amelyeket a mozgásfejlesztések során is fontos figyelembe venni. A mozgásfejlesztés felépítésének, legyen az bármilyen típusú, optimális esetben tehát tartalmaznia érdemes a speciális, konkrét látásfejlesztési szempontokat is.
Néhány egyszerű, konkrét példa:
Elsötétítés mellett izzósor használata a nyúlás gyakorlásához (optimális pozícionálás mellett).
Kúszás támogatása, gyakorlása teljesen letisztult, kontrasztos környezet biztosítása mellett, a gyermek által preferált színű játéktárggyal, nappali fényviszonyok mellett, de a tárgy megvilágításával.
A vízben történő mozgásterápiák során világító és/vagy kontrasztos elemek, játékok használata
Lucababa.hu: Van-e olyan mozgásterápia, ami kifejezetten látássérülteknek szól vagy itt össze kell dolgozzon a tiflopedagógus (látásfejlesztő) és a gyógytornász?
Bata Timi: Ismereteim szerint (de a mozgásfejlesztés területén szakavatottabbak természetesen megcáfolhatnak) nincs kifejezetten látássérültek számára kialakított mozgásterápia, legalábbis, ha a korai, kisgyermekkori életévekben gondolkodunk.
A későbbiekben a látássérülés mértékének függvényében bekapcsolódhatnak a tájékozódás és közlekedéstanuláshoz kötődő módszerek és szempontrendszerek, ennek viszont érdemes lehet egy külön beszélgetést szentelni.
Fontos, hogy a mozgásfejlesztés típusa jól illeszkedjen a gyermek képességeihez, személyiségéhez, vagy akár az érzékenységéhez és megfelelő módon támogassa a fejlődést. Ne legyen túl megterhelő, de kihívást és ugyanakkor élvezetet is jelentsen a gyermek számára. A különböző terápiák halmozása szintén megérhet egy közös diskurzust, annak esetleges előnyeivel és hátrányaival.
Amikor már megvan, milyen mozgásfejlesztési terápiába kezdünk, optimális, ha a mozgásterapeuta és látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus össze tud dolgozni, és a kifejezetten mozgásfejlesztési fókuszú foglalkozásokba beépülnek a látássérült-specifikus szempontok, melyekről korábban esett szó.
Ennél is sokkal kedvezőbb, ha a gyermeket, családot támogató szakemberek valódi teambe tudnak szerveződni és mindenki megoszthatja egymással a saját fókuszú tapasztalatait, eredményeit.
Ennek a teamnek a szülő és a gyermek (!) pont ugyanolyan része, mint a különböző területen dolgozó szakemberek. Olykor egészen apróságokon múlik a sikeres fejlesztés (mondjuk így) vagy egy-egy áttörés, amihez pedig nagy szükség van a tapasztalatcserére. És hát végső soron az a cél, hogy a mi, kicsit mégiscsak mesterséges közegünkben megtartott foglalkozások eredményei a gyermek otthoni és/vagy intézményi környezetében is megnyilvánulhassanak, ehhez pedig elengedhetetlen a valódi közös munka és tanulás.
Hogy ehhez is tartozzon egy konkrét, egyszerű példa, mondok egyet: a mozgásfejlesztések során olykor erősen feszegetjük a gyermekek határait. Ilyenkor ők, akár nonverbálisan is, de kommunikálják felénk, hogy köszönik szépen, ebből a tevékenységből mára elég lesz. Nekünk ismernünk kell a gyermek kommunikációs jelzéseit és azokra lehetőleg adekvátan reagálnunk, ezzel támogatva az autonómiájuk megélését.
Az is lehet, hogy egy ilyen helyzetben még tudunk varázsolni egy kis motivációt és kitartást a gyermek kedvenc pl.: világító és/vagy hangot adó játékával. Máris bekapcsolódik legalább három szakmai szempont:a mozgás-, a kommunikációs- és látásfejlesztés. Ezeket, természetesen, sokszor teljesen ösztönösen is alkalmazzuk, mégis nagyon jó, ha egy-egy területhez kapcsolódik egy-egy hozzáértő szakember is, hiszen egyikünk sem érthet mindenhez, miközben mindegyik fejlődési terület ugyanolyan fontos.
Lucababa.hu: Vizuális ingerek nélkül vagy minimális észleléssel hogyan vehető rá egy kisgyerek a feladatok végrehajtására?
Bata Timi: Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan vizuális ingerek, amelyek a gyermek számára relevánsak, fontosak és feldolgozhatók, akkor azokat mindenképpen érdemes hozzákapcsolni egy-egy feladathoz. Pl.: a legkedvesebb, piros színű, csillogó csomagolópapír használatát. Bár számunka olykor akár furcsa is lehet, hogy mi az ördög olyan érdekes egy csomaglópapíron vagy más csillogó felületű teljesen random tárgyon, ha ez a gyermek számára egy motiváló, kedvelt vizuális inger, használjuk bátran, mert igenis sok értelme van, pl.: fenntartja a gyermek figyelmét és motivációját, akár sokkal hosszasabban is, mint egy általunk érdekesebbnek címkézett fejlesztőjáték.
Arról még kevesebb szó esett, hogy a vizualitás mellett más érzésmodalitások (klasszikus modalitások: látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás, hőérzékelés, fájdalomérzékelés, amiket a receptorainkkal – idegvégződéseinkkel – tudunk érzékelni) is fontosak, mindannyiunk számára, de a látássérült gyermekek számára különösen. Tehát vizsgáljuk, figyeljük meg, tapasztaljuk ki, hogy milyen hangok, taktilis-haptikus (tapintáson alapuló) ingerek, illatok és akár ízek kedvesek a gyermek számára. És azt is, melyek nem – mindkét információ fontos és hasznos. Ezeket, a vizuális ingerek mellett, akár kombinálva és persze helyett is ugyanúgy alkalmazhatjuk. Pl.: egy fényes felületű szélcsengő lámpával megvilágítva, egy nem túlingerlő zenélő és világító játék, egy érdekes tapintású anyag – lehet az érdes vagy puha, hideg vagy meleg, egy rezgőpárna vagy éppen különböző illatdobozok. Az ízeknek itt talán kevesebb szerep jut, de az orális felfedezés így is fontos lehet a gyermekek számára, ezért ilyen szempontból is érdemes gondolkodnunk, variálnunk a motiváló játéktárgyak, fejlesztőeszközök terén.
Lucababa.hu: Teherbírásuk kisebb, rövidebb ideig tart, figyelmük nehezebben kelthető fel mint ahol nincs látássérülés?
Bata Timi: A látássérülés, legyen az pusztán okuláris eredetű, minden esetben extrán terheli az idegrendszert. Gondoljunk csak arra, jól látóként milyen fárasztó kevés fénynél hosszasabban olvasni.
A CVI jelen lehet önmagában, de társulhatnak mellé szemészeti problémák is, így akár sokszorosan megterhelő lehet a vizuális ingerek feldolgozása. De tételezzük fel, hogy van valamilyen minőségű vizuális információnk és az eljut az agyba: ott sem mindegy, mely terület érintett, mely feldolgozási funkció szenved zavart és hogy mely további szenzoros (érzékszervekkel felfogható) információk „versengenek” még a feldolgozásért.
A figyelem az idegrendszeri sérülések esetén másként működik, sokszor megoszlik, a szimultán feldolgozás zavart szenved. Előfordulhat, hogy egyidejűleg VAGY lát VAGY hall az adott kisgyermek. Nehéz ezt jól elképzelnünk. De egy zajos közegben, amelyben pl.: még mi magunk is folyamatosan instruálunk, kommentáljuk a történéseket és közben azt szeretnénk, hogy a gyermek figyeljen a bemutatott vizuális ingerekre, könnyen járhatunk kudarccal. Mi magunk, nem a gyermek, természetesen.
Fontos ismernünk, hogy az adott gyermek hogyan tudja leginkább hasznosítani a látottakat: pl.: milyen fényviszonyok és hangforrások mellett és ahhoz alkalmazkodunk. És persze mindehhez jön hozzá az, hogy a gyermektől azt várjuk, ilyen egymással versengő információk feldolgozási nehezítettsége mellett tervezzen meg és vitelezzen ki, akár ismételjen, gyakoroljon egy adott mozgáselemet. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik az idő faktor. Elengedhetetlen, hogy elegendő időt biztosítsunk egy-egy motiválónak szánt inger feldolgozására és az arra adott mozgásos válasz kivitelezéséhez.
Az egyes aktív ingerfeldolgozási és mozgáskivitelezési szakaszok között pedig érdemes kisebb szüneteket biztosítanunk, hogy az idegrendszernek legyen ideje összerendeződni, az ingerek se oltsák ki egymást folyamatosan. Ilyen módon a teherbírás és figyelem is fokozatosan egyre növelhető. Viszont mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, így van ez a gyerekeknél is, tartsuk tehát mindig tiszteletben a határaikat és vegyük figyelembe a pihenés iránti szükségleteiket.
Lucababa.hu: Hogyan lehetséges őket motiválni? Mi lehet a siker kulcsa?
Bata Timi:Minden gyermeknek vannak kedvenc játékai, tevékenységei. Ezek kiismerése olykor több időbefektetést és kreatívabb, nyitottabb hozzáállást igényelhet a részünkről, de mindig lehet találni egy vagy több favoritot.
Azután fokozatosan lehet bővíteni a kedvencek körét és ezzel párhuzamosan a motivációs tárházunk is bővül. Ne féljünk ugyanazt a játékot úgymond ezredszer is alkalmazni, ha az ezredszer is ugyanolyan kedves a gyermek számára. Persze tudni kell, mi a célunk egy sokszor ismételt játékkal, tárggyal.
Gondoljunk csak bele, milyen kiszámíthatóan biztos örömforrást jelenthet a gyermek számára egy jól ismert játék, egy gyakran és jól feldolgozhatóan látott tárgy!
Ha az a célunk, hogy a gyermek számára egy nehezebben kivitelezhető vagy új mozgást tanítsunk, bátran nyúljunk a „komfortjátékokhoz”. Agyi eredetű látássérülés esetén az újdonság varázsa sokszor nem tud működni, hiszen az is plusz energiabefektetést jelent, hogy az új játékról elegendő (és nem csak vizuális) információt nyerjen a gyermek.
Tehát érdemes kialakítani egy megbízhatóan működő „motivációs tárházat” és a fejlesztési szakasz elején, illetve a nehezebb fejlesztési szakaszokban ezekre támaszkodni. Később úgyis adódnak majd nagy közös felfedezések, lesznek újabb nagy kedvencek, amelyekkel bővülhet a közös kincsesládánk, és közös munka során megkerül a hozzá tartozó titkos kulcs is.
