Nyakunkon az ünnepi időszak. A karácsonyi ajándéklista teljesítése úgy sem könnyű feladat, ha konkrét elképzelésekkel találjuk magunkat szemben, hát még akkor, ha a nem beszélő, súlyos, halmozott fogyatékossággal élő apróságokat vagy nagyobb gyerekeket kell meglepnünk.
Mondhatnánk, hogy minek ez a felhajtás, „úgysemérti”, de mi, halmozottan sérült gyermeket nevelők pont ugyanúgy szeretnénk örömöt okozni, ahogy a tipikus fejlődésmenetű gyerekek szülei.
Nem egy tipikus wish list
Miközben a fejlesztésekről szól az egész életünk, nehéz olyan ajándékot találni/választani, ami nem dedikáltan fejlesztőeszköz vagy segédeszköz, tehát nem kifejezetten terápiás célt szolgál, hanem pusztán élvezetet okoz és szórakoztat.
Mi is rendre gyűjtünk valamire (állítógép, babakocsi, terápiás ruha, autós gyermekülés, dietetikai program…) és a család általában ezekbe a nagyobb értékű cuccokba száll be, de ez továbbra is a racionális és praktikus rész.
Szenzoros túlsúly a fa alatt is
Készítettem egy ajándéklistát, amit súlyosan, halmozottan sérült gyermekek is tudnak használni. A játékok nem dedikáltan nekik készültek, de épp van kéznél egy 7 éves, súlyos fogyatékossággal élő kislány, aki végigtesztelte a cuccokat és mindegyik iránt mutatott érdeklődést, amit kézhez kapott.
A tapasztalataink elsőkézből valók. Vagy én válogattam vagy ajándékba kaptuk a játékokat az évek során. Egy kivételével mindegyiket kipróbáltuk és átmentek a szűrőn, ezért mutatom meg nektek, hátha inspirációnak jók lehetnek akár most karácsonyra, akár a későbbiekben.
A legfontosabb tanács talán az, hogy el kell engedni mindent, ami a konvencionális gondolkodás szerint eszünkbe jutna ajándék gyanánt. Ez esetben tényleg nem számít, hogy mennyibe kerül, hiszen soha nem fogják tudni „beárazni” és a trendi cuccoknak sincs semmi jelentősége.
Ami viszont hangsúlyt kaphat az eltérő fejlődésmenetű gyerekeknél, azok a szenzoros játékok. Ezek az érzékszerveket stimuláló játékok, tehát a látás, hallás, tapintás, esetleg szaglás, ízlelés útján fejlesztenek. S itt vissza is kanyarodtunk a fejlesztőjátékokhoz, de azért ezek elsősorban játékok. Szórakoztatóak és elég érdekesek is.
Mindegyik játékról mutatok képeket és ahol fontos, ott videót is.
Ajándékötletek
1.) Hegyezd a füled! Memo Sono a Djeco-tól
Ez egy párosító társasjáték és első blikkre talán nem is tűnik bonyolultnak. A titka abban rejlik, hogy kizárólag hang alapján történik a párosítás. A csörgődobozoknak kell megtalálni a párját, ami nem is olyan egyszerű. Vannak egészen hasonlóan hangzó dobozkák, fontos az összpontosítás.
Még véletlenül se hőköljetek hátra, hogy ennek semmi értelme egy fogyatékossággal élő gyermeknél! Luca végig figyel, amíg keressük a párokat és az azonos hangzásra extrán ráerősítünk, ha nincs meg a pár, tovább keresgélünk. 6 db állatos doboz párját kell megtalálni és kizárólag a fülünkre hagyatkozhatunk. Ez a játék még a felnőtteknek is jelenthet kihívást.
2.) Mindent a kéznek! Touchbasic, szintén a Djeco játéka
Egy tapintható kockakirakó. Nemcsak szemmel, színek alapján felismerhetők az összetartozó elemek, hanem érintéssel, tapintással is nagy biztonsággal meg lehet találni a rovátkáknak köszönhetően az egymást kiegészítő kockákat. A fa mesekockák 6 állatfigurát rejtenek és gravírozás segíti, vezeti az ujjacskákat.
3.) Esőbot, újragondolva. Felnőtteknek is jó szívvel ajánlom!
Leginkább az esőbotra hajaz és hivatalosan nem is tudom, hogy hívják. Színes fa lapocskák fém spirálon. Rém egyszerű a dolog, fentről indítom és leszaladnak egyesével a kis kerek fa korongok. Aztán fordítunk rajta egyet és újra. ..és újra és újra…. Szerintem sokkal jobb móka, mint stresszlabdát nyomogatni. Egyszer próbáljátok ki! A látványnál egyébént már csak a hangja jobb. Fejleszt is, hiszen a mozgásba lendült korongokat „muszáj” lekövetni.
4.) Janod Moo és Baa hangdoboz
Mi ez? A svájci alpesi mezők tehenei a nappaliban? Valami olyasmi! Állathangok, nem képeskönyv formájában, hanem egy kézbe fogható apró kis tégelyben. Mozgásba hozod és megszólal. Dobozba zárt boci.
5.) rugós harkály
Egy szorgalmas kis fakopáncs végigkopácsolja a lefelé vezető utat egy fém rúdon. Végtelenül egyszerű, mégis megunhatatlan és nagyon szeretik a gyerekek. Arra nem nagyon találok magyarázatot, hogy ami az egyik helyen 690 Ft, az a másik helyen miért 2.110 Ft.
6.) Montessori hinta XXL
Ezt már hírből ismeritek és elemeiben is.. Találtam egy billenő rácsos hintát XXL méretben és annyira megörültem neki, hogy ez lett Luca idei évi karácsonyi ajándéka. Az XXL méret 110 cm hosszt jelent és 57 cm széles, tehát most és még egy jó ideig biztosan jó lesz. Ígérem belefekszem, ha megérkezik és befotózom.
Megtaláltam felnőtt méretben is, így ha ezt kinőnénk, akkor sem maradunk hinta nélkül. 150 cm a hossza, tehát valószínű, hogy valaminek mennie kell a lakásból, mert ekkora tárgy csak és kizárólag akkor érkezhet hozzánk, ha valaminek búcsút intünk, mert egész egyszerűen teltház van és máshogy már nem fér be.
Ringatózni amúgy nagyon jó és ami különösen tetszett benne, hogy bunkinak is használható, ha megfordítjuk és egy jó nagy pléddel letakarjuk. Lehet dekorálni izzósorral, kívülről bevilágítani zseblámpával, a fokokra különféle csengettyűket akasztani. Én már mindenféle izgalmakon töröm a fejem, hogy amikor megérkezik azonnal birtokba is vehessük.
7.) babatornáztató avagy nemes egyszerűséggel: university
Ezt olyannyira javaslom, hogy írtam ís róla már egy külön anyagot. Minden benne van. Korlátlan variációk egy témára. Bármit ráaggathatsz, lehet sok vagy kevés, figyeld a reakciókat, hogy melyiket szereti jobban!
Nehéz ebből olyan méretet találni, ami nagyobb, mozgásában súlyosan érintett, tehát önállóan nem helyváltoztató gyerkőcnek is megfelelő, de még mi is bőven használjuk az első baby gym-ünket.
8.) szenzoros tapogatók és taposók
Ez az egy, amit nem tudok saját képeken megmutatni. Erre a játékboltra nemrég bukkantam. Elég borsos áruk van a termékeknek, viszont nagyon jó ötleteket lehet meríteni belőlük. Különleges termések, anyagok, esztétikus kivitelben, biztonságosan (valószínű ezért a horribilis ár). Ha valakinek van kézügyessége, otthon is megpróbálkozhat vele. Tappancsok és praclik bevetésen.
+1: könyvajánló
Végszóként beteszem a nemrég megosztott videót, amiben karácsonyi és lehet, kevésbé karácsonyi, de ajándéknak tökéletes gyermek- és mesekönyveket mutattam meg a könyvespolcunkról.
Egy súlyos fogyatékossággal élő kisgyerekkel a játék majdhogynem kizárólag közös lehet. Önálló játéktevékenységről Luci esetében pl. nem nagyon beszélhetünk. Kiemelten fontos hát, a nyugalmunk és a harmóniánk megőrzése végett, hogy olyan holmikkal vegyük körül magunkat, amit mi, felnőttek is szívesen használunk. Akár ezredszerre is. Nekem ezek a személyes kedvenceim.
Arra nem volt kapacitásom, hogy a jelenlegi árakat összehasonlítsam és megkeressem a legolcsóbb verzót, ezt kérlek tedd meg te, mielőtt esetleg vásárlásra adnád a fejed!
Képek és videók: Depositphotos, magánarchívum, említett weboldalak
Minden, ami ilyenkor körülvesz csillog-villog, világít, piros, ezüst vagy aranyszínbe öltözik, csilingel, de legalábbis hangot ad. Ezzel fel is soroltam majdhogynem tankönyvszerűn, amivel üzembiztosan meg lehet támogatni egy CVI-vel élő gyermeket.
Ezek olyan támpontok, amik még a súlyosabb állapotú CVI-s gyerekek számára is – mint amilyen Luci – észlelhetők, érzékelhetők és ezáltal kézzelfogható sikerélményt jelentők.
Miért fontos, hogy tudj róla mi az a CVI?
Elsősorban azért, mert mára ez a gyermekkori látássérülés vezető kóroka a fejlett országokban. Ez egy neurológiai és nem szemészeti probléma. A szem lát, az agy viszont nem tudja értelmezni a vizuális világot.
Erről a látássérülésről érdemes tudni, hogy nem konstans, tehát változhat, akár napon, napszakon, órán belül (fluktuál). Ha más viszi a fókuszt, akkor lehet, hogy a látás „kikapcsol”.
Az érintett gyerekeknek az egyik legnehezebb feladat felismerni az arco(ka)t. Sokszor ez soha nem is fog menni.
Színekkel segítik és támogatják őket, az eligazodást a nagyvilágban és a közvetlen, szűk környezetben is. (A piros, ami sokuk kedvence, nem véletlenül a vészjelzés színe, egy nagyon erős, figyelemfelkeltő vizuális inger.)
De ami a legjobb hír, sokáig fejleszthető. A látásfejlesztés nem zárul le gyermekkorban.
High season
Végre egy olyan, heteken át tartó, szinte véget nem érő ünnepi időszak, ami a barátjuk. Könnyebb benne tájékozódni, fogódzkodókat keresni, élményeket szerezni, ezáltal létezni is.
Gyertyafény az adventi koszorún, csupapirosba öltözött Mikulás, csomagolópapírok hangja, csengettyűk, arany girlandok és boák, ezüst fűzérek. A súlyosabban érintett gyerekek elsősorban a hallásukra támaszkodnak, így a zenélő dobozok simán beleférhetnek a speciális adventi készletbe.
Mutatok néhány ötletet, hogyan varázsoljátok az agyi eredetű látássérült gyerekek decemberi napjait szinte véget nem érő csodává. Csupán néhány apróság kell hozzá. ..és amennyiben van rá lehetőségetek, a karácsonyi vásárt ki ne hagyjátok! ✨
Azt hiszem mindenféle túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egész jól pingpongozunk. Gyerekként mindketten egyesületnél játszottunk. Én Nagykanizsán, Peti Budapesten. Mind a mai napig örökzöldként idézi azt a mondatot, ami nem egyszer hagyta el az edzője száját, miszerint a Somorjai szépen játszik, a Gálik meg eredményesen.. 😀
Ahogy nőttünk, sajnos mindkettőnk életéből ideiglenesen kikerült a pingpong, mígnem 1-1,5 éve elhatároztuk, hogy felfrissítjük a tudásunkat és azóta Peti heti rendszerességgel, én alkalmanként, újra játszunk. A pingpong remek szórakozás! Kikapcsolódás, ha épp nem akarsz vérre menő csatákat, sport, ha komolyan veszed.
Egy viszont biztos, lehetünk bármennyire jók, a kanyarban sem lennénk, ha mindezt becsukott szemekkel kellene művelnünk és csak a hallásunkra hagyatkozhatnánk.
Hallottatok már a showdown-ról?
Vakpingpongnak is szokták hívni ezt a kifejezetten látássérültek számára kifejlesztett sportágat.
Ez egy kétjátékos sport, amelyben a játékosok egy speciális asztalon játszanak azzal a céllal, hogy egy csörgőlabdát az ellenfél kapujába juttassanak.
A játék során a hallás és a tapintás kulcsfontosságú, mivel a játékosok szemmaszkot viselnek, így a látás nem befolyásolja a játékot, ami egyébként a pingpong és az air hockey elemeit ötvözi.
De hogy’ is zajlik ez a játék?
Az asztal mindkét végén kapu van és körben egy kb. 10 cm-es peremmel is rendelkezik, hogy a csörgőlabda le ne essen. A „háló” az asztal közepén egy plexifal, ez alatt kell átütni a labdát az ellenfél térfelére. Speckó maga az ütő is, nem csak a labda.
Kerestem egy videót, hogy ne csak elképzelni kelljen, hanem meg tudjátok nézni, hogy is néz ki ez a valóságban:
Vakok kertje
Tavaly nyár elején, de már a rekkenő hőségben voltunk hármasban a Vakok kertjében.
A showdown-t akkor nem próbáltuk, pláne nem tudtuk videóra venni, de idén tervezzük, hogy viszünk magunkkal majd valakit, aki felveszi és kipróbáljuk. Ha így lesz, jól meg is osztjuk majd veletek!
A vakpingpong amúgy egy tök jó kis közösségi élmény is lehet(ne), (ha több asztal állna a rendelkezésre), hiszen a játék során látó és látássérült emberek együtt játszhat(ná)nak.
Mindenesetre a Városligetben a Vakok kertjében, ha van kedvetek, ki tudjátok próbálni! (Ez egy zárt kert, portaszolgálattal, elsősorban a látássérültek használhatják, de bizonyosan beengednek benneteket, ha szeretnétek körülnézni.)
Hegyezd a füled!
A Vakok kertjét 1972-ben hozták létre (2018-ban pedig teljeskörű felújításon esett át) és ez volt az első ilyen jellegű park Közép-Európában.
Egy olyan hely, ahol a látás helyett más érzékszerveken keresztül tapasztalható meg a természet, a környezet. A hallásra, szaglásra, tapintásra épít.
A videót, amit tavaly készítettem a kertet bejárva itt tudjátok megnézni:
Az egész kertet úgy alakították ki, hogy mindenki számára könnyen bejárható legyen. Akadálymentes, de nem csak a kerekesszékeseknek.
Felfogható akár az inklúzió szimbólumának is, hiszen megmutatja, hogy hogyan lehet úgy tervezni közteret, hogy az mindenki számára élhető legyen.
A kettő ugyanis nem ugyanaz. Illetve minden terápiás kutya segítő kutya is, de nem minden segítőkutya terápiás kutya.. Csak, hogy bonyolítsam a dolgot.
A segítőkutyusok fő feladata, hogy a mindennapi tevékenységekben segítsék a gazdit.
Akadályokat kerülnek, jeleznek lépcsőt, zebrát, ajtót, ők a vakvezető segítőkutyusok.
Ajtót nyitnak, segítenek öltözni, leesett tárgyat felvesznek, ők a mozgássérült-segítő kutyák.
Csengőt, riasztót, telefont, kisbabasírást jeleznek és odakísérik a hang forrásához a gazdit, ők a hallássérült-segítő kutyák. (Ilyen kutyusok Kuku és Mák.)
Előre jeleznek rohamot, segítséget hívnak vagy védik a gazdit az eleséstől, ők a rohamjelző segítőkutyák pl. epilepsziás betegeknél.
Az emberi test illatváltozásait észlelve jeleznek, ha túl alacsony vagy túl magas a vércukorszint. Ők a vércukorszintjelző segítőkutyusok.
Ugyanúgy a rohamjelző kutyusokhoz sorolhatjuk a mentálhigiénés segítőkutyákat, akik pl. egy pánikroham esetén oldják a szorongást, biztonságot nyújtanak és fizikai kontaktussal segítenek átvészelni a rohamot.
A személyi segítőkutyák pedig pl. az autizmus spektrum zavarral élők segítségére lehetnek.
A gazdihoz kötődnek, állandóan együtt vannak és szinte mindenhova követhetik is a gazdájukat (boltba, tömegközlekedésen, múzeumba, rendezvényre, hivatalos ügyintézésnél). Ez úgy lehetséges, hogy ezek a kutyusok jogilag védett státuszú munkakutyák, ami annyit jelent, hogy szinte mindenhova beengedhetők.
Mindenféle túlzás nélkül azt hiszem kijelenthetjük, hogy a segítőkutyák életmentő kutyák lehetnek, ha a helyzet épp úgy hozza.
A kiképzésük hosszú, intenzív és költséges és minden esetben specifikusan egy személyhez „igazítva” zajlik. A kiképzés költsége kb. 2-3M Ft, nem ritkán az 5M Ft-ot is elérheti / kutyus, attól függően, hogy milyen területre képzik ki. Legkorábban kb. 2,5 éves korukban gazdisodhatnak hivatalos segítőkutyaként.
Ma Magyarországon mindösszesen csupán kb. 250-300 vizsgázott segítőkutya él. Nem csoda, hogy folyamatosan hosszú a várólista, csak vakvezető kutyusra jelenleg is 30-50 fő várakozik.
Terápiás kutyák
A terápiás kutyusok ezzel szemben több emberrel dolgoznak együtt. Csoporthoz vagy intézményhez kötődnek és nem egyetlen emberhez vannak hozzárendelve. Egy felvezető kíséretében dolgoznak, de nincsenek állandóan jelen, hanem meghatározott időpontokban és helyszíneken vesznek részt a foglalkozásokon.
Idősek otthonában vagy pl. fogyatékossággal élő gyerekek gondozása során rendszeresen találkozhatunk velük.
Smiley (Kanadából) egy vak golden retriever kutyus volt, akit terápiás kutyának képeztek ki. Bár nem látott, elképesztő érzékenységgel dolgozott autista gyerekekkel és idősekkel. A története világszerte bejárta a sajtót, mert inspirációként szolgált arra, hogy „mások hiányosságai nem tesznek senkit értéktelenné”.
Nincs olyan jogi státuszuk, mint a segítőkutyáknak, nem vihetők be bárhova, csak oda, ahol terápiás munka zajlik.
Kiképzésük során kiemelt figyelmet kap az engedelmesség, a türelem és a szociális érzékenység. A gazdával (felvezető) együtt vizsgáznak.
Egyik kutya a másik eb
A segítőkutya egy embernek segít, jogi védettség alatt áll, állandó társ. A terápiás kutya több embernek segít, nincs jogi védettsége és csoportos munkára képezték ki.
Most már elárulhatom, hogy az előző bejegyzésben említett Kókusz és Nelson terápiás kutyák, míg a könyvben szereplő összes többi kutyus – elsősorban – segítőkutya, ezért voltak ők kakukktojások.
Luci az oviban és a suliban is rendszeresen találkozott/találkozik terápiás kutyusokkal. Huba és Otis gazdája is igent mondott egy-egy interjúra, így ahogy elkészülök majd velük, olvashattok a két terápiás kutyus munkájáról, hogy jobban megismerhessétek a terápiás kutyák mindennapjait és életüket.
A dolog érdekessége, hogy míg Otis a pályája elején jár, addig Huba épp akkor ment nyugdíjba, amikor Luci még ovizott és azon gyerekek közé tartozhatott, akik jelen voltak Huba kutyus utolsó munkanapján.
Rendkívüli örömmel tölt el, hogy mindkettejük életébe bekukkanthatunk majd a gazdik segítségével!
Tegnap délelőtt egy meghívásnak tettünk eleget. Egy egyedülálló kiállításra invitáltak bennünket és az érdekesség az, hogy a meghívottak elsősorban nem mi voltunk Petivel, hanem Lucus.
A World Unseen elnevezésű kiállítás egy olyan 10 képből álló időszakos gyűjtemény, ami egyszerre több érzékszervre is képes hatni. Úgy is, ha esetleg nem mindegyik érzékszerv működik megfelelően.
A speciális technológiával nyomtatott fotók különlegessége, hogy a látássérültek miközben meghallgatják a képekhez kapcsolódó hanganyagokat (okostelefonnal QR kódon keresztül behívható vagy online csak el kell indítani a hangfile-t) aközben a tapintásukon keresztül megismerhetik magát a képet is.
Mindegyik képhez tartozik egy történet. Egy történet, amit a fotós narrálásában hallgathatunk meg, akár otthon, akár a helyszínen. Ha el tudtok menni, a szemeteket behunyva, a képeket a kezetekkel, ujjbegyetekkel végig tudjátok simítani, érezve a lufi, a bálna vagy az orrszarvú bőrének, a fa kérgének a struktúráját. Elképesztő élmény!
A történeteket úgy mondják el, leírón, részletesen, hogy a látássérültek is el tudják képzelni.
Elmesélem nektek, engem melyik történet fogott meg leginkább. A kép címe: A megfagyott föld lángba borul. A világ legfagyosabb lakott vidékén járunk, itt készült a kép, amin egy fa kérgén táncot lejt 2 kis tűzcsóva. Oroszország, Jakutföld, Szaha Köztársaság. Területének majdnem a fele az északi sarkkörön túl található. Itt van egyébként a leghidegebb klímájú állandóan lakott település is, Ojmjakon. A hőmérséklet télen mínusz 60 Celsius, nyáron pedig plusz 40 Celsius. A fotóval és az elmesélt történetével arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy az északi sarkvidék extrém gyorsan melegszik, elképesztő méretű, kiterjedésű erdőtüzek sújtják a vidéket nyaranként. A tüzet kizárólag éjszaka tudják oltani, ilyenkor nem kell számolni a nap által kibocsátott hővel, nagyobb a páratartalom és a füstöt is ilyenkor tudják jobban eloszlatni, de a nap csak nagyon rövid időre megy le, így ez az egész majdhogynem szélmalomharc. A helyiek azt érzik, magukra maradtak.
Történetmesélés. Nem csupán egy-egy elkapott pillanat vagy száraz tényadatok, hanem kirajzolódik, megelevenedik a mögöttes sztori, megértjük a kép üzenetét és talán el is raktározzuk, tovább is visszük magunkban.
Egy olyan program, ami nálunk az egész családnak élményt jelentett. Nem kifejezetten gyerekek számára készült a válogatás, de egy 6-8+ éves kisgyerek már találhat magának olyan képet, ami megérintheti. Szerintem a beluga bálnás és a fehér orrszarvút ábrázoló komoly eséllyel pályázik erre a kitüntetésre. Kb. egy órát érdemes rászánni.
A kiállítás 2024. július 07-éig vár benneteket Óbudán, a Lajos utcában, a Goldberger Múzeumban.
A múzeumot nemrég újították fel. Akadálymentes a bejutás, egy rámpán lehet feljutni, a lépcsős bejárattól jobbra és egyből a kiállítás helyszínén találjuk magunkat. Akadálymentes mosdó is a rendelkezésre áll.
A világ minden táján babáznak a gyerekek. Nem függ féltekétől, vagyontól, nemtől, sem kortól. Babáznak most és babáztak réges-régen. Talán ez a legnépszerűbb, legismertebb gyermekjáték, ami elengedhetetlen kelléke egy kislány babaszobájának.
A benne rejlő lehetőségek
Játékbaba készült kukoricacsuhéból, porcelánból, lehet aprólékosan kidolgozott vagy elnagyolt. A lényeg azon van, hogy szerepeket lehet vele tanulni, életeseményeket eljátszani, érzéseket előcsalogatni és lehet öltöztetni, vetkőztetni, fésülgetni, gombolgatni vagyis a finommotorikát – az ujjacskák kifinomult használatát – éppúgy zseniálisan fejleszti, mint pl. a lego.
Saját élmény
Nekem sokáig, majd’ 6 évig eszembe sem jutott, hogy Lucinak játékbabát vásároljak. A kislányunk nem beszél, alig lát, a kis kezecskéit ritkán nyitja ki az ökölszorításból. Azt gondoltam, nem valószínű, hogy egy játékbabával különösképpen lázba tudom hozni. Azzal nyugtáztam a dolgot, hogy Lucinak valószínű én leszek a „one and only Barbie” az életében.
Fordulat
Ha nem futok bele ebbe a cikkbe, akkor korántsem biztos, hogy Luci ma „babázik”. A cikk felütése gondolkodtatott el: csecsemőkorban-anyapótlék-átmeneti tárgy.. Mint egy pelus vagy nyunyóka. Mivel Lucussal egy ideje – és még jó ideig – elidőzünk itt a csecsemőkorban és kifejezetten kedveli a szorongatható rongyikat, gondoltam megpróbálhatnánk.
Nekem kellett átkapcsolni a fejemben a babázásról alkotott elsődleges sztereotípiáimat – szerepjátékokról, babával beszélgetésekről, öltöztetésről és fésülgetésről -, hiszen ezeket Luci nyilvánvalóan nem fogja csinálni.
Játékbaba választás szokatlan szempontok szerint
Abban is bizonytalan voltam, hogy milyen babát válasszak, hogy ne nyúljak nagyon mellé. Mivel elég sok szempontot kell figyelembe venni megkérdeztem Zümmögő Juditot, hogy ő, gyógypedagógusként mit javasol? Segítsen meghatározni, hogy milyen „elvárások” alapján keresgéljek és válasszak. Azért nem volt az egész ennyire tudományos, de nem egy újabb szekrénylakót szerettem volna a játékdobozok mélyén.
Arra jutottunk, hogy Lucinál a következők alapján nézelődjek:
Látássérültsége miatt olyan babát lenne jó választani, ami:
erősen kontrasztos,
kevés mintát tartalmazó ruhában van és
a lehető legtöbb szenzoros ingert nyújthatja.
Ha puha, mosható anyagból van, akkor lehet rá illóolajat is cseppenteni és illatos is lesz. A nyál miatt amúgy sem baj, ha mosható, úgyis a szájába veszi. Naná! Egy jól csócsálható rongybabánál nincs is jobb!
Nem bővelkedtünk opciókban, pláne elérhetőkben karácsony előtt, de azért jópárat találtam. Mutatom őket:
Amúgy tök menő szerintem, hogy kisfiú baba is van, ami még a fenti kritériumoknak is megfelel!
Sensory doll kategóriában is nézelődtem, ott én kevésbé voltam szerencsés.
Végül az én választásom az elsőre esett. (A kép már az új otthonában, nálunk készült.)
Ez egy puha játékbaba, eléggé kontrasztos és az arca nem aprólékosan kidolgozott. A végtagjai kellően vékonyak ahhoz, hogy Luci rá tudjon fogni. Könnyűnek tűnt, így azt feltételeztük, hogy mozgatni is tudná őt. (Azóta kiderült, nagyon szépen repül is..)
Ez lett Lucus karácsonyi ajándéka. Ez volt az egyetlen dolog a meglepetések között, amit már a kórházba bevittünk neki és ott át is adtuk.
This is a beginning of..
Azóta a játékbaba karnyújtásnyi távolságon belül az ágyban mindig vele van. Néha akkor is, amikor eszik vagy csak ücsörög. Vele alszik el, vele ébred. Ráfog a kis vékony karjaira, odabújik, átöleli. Ezekben mind én segítek, de a baba már ismerős neki és igencsak kedvére való. Felemeli, elhajítja, ahogy fordul átteszi egyik oldalról a másikra. Nevezzük nevén, játszik, tehát tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött, kissé bátortalan elképzeléseimet.
