Élményterápia: amikor nem az eredmény számít, hanem az öröm
A napirendjéhez igazodtunk, hogy a legkevésbé bolygassuk a bioritmusát. Mikor eszik, mikor alszik, figyeltünk az aktuális egészségi állapotára, a távolságok miatt feltétlen szükséges utazások minimalizálására és leginkább arra, hogy az élmény, amit a terápiák alatt bezsebelünk kellőképpen flow-ba röpítse Lucust.
Mindig csak a szórakozás? Igeeeen!
Lehet, hogy az élményprogramok nem az elsőszámú javasolt fejlesztő terápiák Lucusnak és a hasonlóan súlyosan, halmozottan sérült kisgyerekeknek, de az élmények és általuk a dopaminszint emelkedése biztosan mosolyt csalogatnak elő. Nem véletlen a Bohócdoktorok munkájának sikeressége, eredményeik a kórházakban.
Olyan terápiákat, programokat keresünk, ahol jól érzi magát. Ahol felszabadult és érdeklődő. Ami fejleszti, építi az idegrendszerét, emellett jó hatással van a vázrendszerére, a csontokra, az ízületekre, az izmokra és nem utolsó sorban az egyensúlyára.
Ezeket szem előtt tartva – hivatalos nevén – minilovas élmény-látogatással, neuro-hidroterápiával és konduktív pedagógiai foglalkozásokkal egészítettük ki a napjainkat. (..és azonnal be is döntöttük a távolságokkal és az utazásokkal kapcsolatos illuzórikus elképzeléseinket.) A téli hónapokban a paci látogatása szünetel, ilyenkor csak az oviban, a Varázslatok Hetén tud Luci és kis társai találkozni Vertigoval, de már nagyon várjuk, hogy tavaszodjon!
Miért épp ezeket választottuk?
A pacival olyan 3D mozgást élhet át Luci, amit valószínű önállóan soha nem fog tudni. Amikor a lovon ringatózik, épp olyan ingereket kap az agy, mint járás közben. A víz az a közeg, ahol ő leginkább otthon van. Itt minden feladat, minden mozdulat könnyebben kivitelezhető és a sikerélmény sem várat magára. A konduktív pedagógiai program érezhetően Lucira van személyre szabva, hozzá igazodik, az ő tempójában halad. A terapeutáink és Luci között működik a kémia, szívet melengető az összhang. Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem.
..és olyan is van, amikor el kell engedjünk mindent. Akkor is, ha épp akkorra kerekedett ki és állt össze az „órarend”. Amikor beteg, amikor front van, amikor éjszaka egyáltalán nem alszik, egy szemhunyásnyit sem, amikor gyógyszert váltunk. A papírra vetett ideális helyzetet az élet rendre felülírja, de bármennyit meg tudunk valósítani belőle, annak szívből örülünk.
Mára már tudom, hogy nem ezeken az 1-1 alkalmakon fog múlni a terápiák sikeressége és magamat sem csapkodom ostorral, hogy elmulasztom a lehetőséget. Mégiscsak arról van szó, hogy ő jól érezze magát, nem arról, hogy én kipipálhassam, ez is megvolt. Ezt hosszú évekbe telt tudatosítani, de a belém nevelt kötelességtudatot rendre felülírja, hogy Lucinak ott és akkor mire van szüksége leginkább.
Kép és videó: freepik és magánarchívum
