A legjobb, amikor a fejlesztő terápia be tud épülni a játéktevékenységbe. A hinta egy remek példa erre. Mit tud ez az eszköz, amivel bekúszott a mindennapokba, a lakásokba és már nem csak a játszótéren használhatjuk?
Azzal biztos nem árulok el újdonságot, hogy a koraszülött babáknak kifejezetten javasolják, mert az éretlen idegrendszerre jó hatással van a hinta. Az egyensúlyrendszer fejlődését – ami 6-7 éves korra fejeződik be – is kifejezetten támogatja, de hogy a hinta még abban is szerepet játszik, hogy használatával könnyebb legyen az írás-olvasás elsajátításánál megtanulni, hogy merre van a d, a b vagy a p betű szára, nem is gondolnánk, ugye?
Két szakembert kérdeztem, akik eltérő fejlődésmenetű gyerekekkel foglalkoznak, hogy mit gondolnak a hintáról, használják-e a terápiák során:
Vigh Zsuzsi szomatopedagógus (Budapesti Korai Fejlesztő Központ, óvodavezető) tippjei:
1. Készítsd fel rá!
A hinta használatát is lépésről-lépésre építsük fel. Az első alkalmak nagyon finomak legyenek, épp, csak hogy szoktassuk őket a helyzethez. Figyeljünk a reakcióikra és ne erőltessük!
2. Gyorsabban?
Az eltérő fejlődésmenetű gyerekeknél egy remek kommunikációs helyzet is tud lenni a hintázás: Szeretnéd-e még? Nagyobbat? Kisebbet? Gyorsabban? Lassabban? Megvárva a jelzéseiket egyúttal a kapcsolatteremtést, a beszédértést is gyakoroljuk velük.
3. Ne hagyd a hintában!
A hinta, azon túl, hogy játék, szórakozás, egy fejlesztő eszköz és fontos, hogy ne használjuk túl sokat, hiszen ezáltal túlstimulálhatjuk az idegrendszert. Lehet napi rendszerességgel használni, de alkalmanként ez ne legyen több, mint 20-30 perc. A folyamatosan mozgó elektromos bölcsőhintában se „felejtsük ott” órákra a piciket. Akkor se, ha esetleg elalszik benne, hiszen ez mégsem a pocak, gyorsan túltelítődhetnek az ingerrel.
4. Add a kezébe az irányítást!
A megfelelő hintát kiválasztva – hasalós, rugós, Ayres (írisz) – a fogyatékkal élő kisgyermekek önállóan is tudják használni, természetesen felügyelet mellett. Attól függ, hogy melyiket válasszuk, hogy van-e kialakult fej-, törzskontroll. Az a legjobb, ha nem mi lökjük, hanem ő indítja a mozgást. ..és ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen a höcögtetők, lovagoltatók, térden repülőzés is ugyanazt a funkciót töltik be, mint a hinta.
Tamási Anna konduktor (Kispesti Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola, EGYMI) tippjei:
1. Előkészületben a beszéd
Nekem sok autista kis gyerkőcöm van és azt tapasztalom, hogy beszédindításnál nagyon látványos eredményeket lehet elérni a hintával illetve a vesztibuláris (egyensúly) rendszer ingerlésével.
2. Mehet közben a mondókázás
Ritmikus intendálásnak hívjuk mi konduktorok azt, amikor a szavaimat pontosan hozzákapcsolom az adott mozdulathoz. A hintázás során – ami eleve ad egy ritmust – verset mondunk, mondókázunk, éneklünk, így tesszük komplexé az ingert. Próbáljuk ki, hogy a mondóka ritmusához höcögtetjük a térdünkön a gyerekeket. („Gyí-paci-paripa-nem-messze-van-Kanizsa”)
3. Nagy lendület helyett
Az óvatosság és a szoktatás fontos, hiszen nem minden gyerek szereti a hintát. A legjobb, ha kipróbáljuk mi magunk is mielőtt jól meglendítenénk a kiválasztott darabot. Nagyobb kihagyás után pedig fokozatosan, újra hozzá kell szoktatni a gyerekeket.
4. A teljesség felé vezető úton
A holisztikus (teljességre, egészre törekvő) látásmód a Pető módszerben fontos szempont. Ez annyit tesz, hogy míg a mozgáskorlátozottság az egész személyiségre kihat, egy tanulási nehézség nem feltétlenül. Minden mindennel összefügg, minden mindenre hatással van. Így is kezeljük.
Zsupsz!
Luci neurológusa már a kezdetek kezdetén javasolta, hogy napjában többször ragadjunk meg Petivel egy lepedőt, tegyük bele a babát és hintáztassuk, majd a végén görgessük le, gurítsuk ki a lepedőből a heverőre, ezzel nagyon sokat tehetünk a fejlesztéséért.
Elég annyit mondanom, hogy ezzel Lucinak a hintához való viszonyát valószínű egy életre meghatároztuk és jellemzően hangos üdvrivalgás kísérte a folyamatot.
Három-négy évnyi ismerkedés Lucival rávilágított bennünket arra, hogy a saját akaratunk és célkitűzéseink helyett az ő rezdüléseire reagálva lépjünk tovább a fejlesztő terápiás vonalon. Mivel a fejlesztő foglalkozások az életünk szerves részei maradnak hosszú távon, nem fenntartható, ha végig üvölti azokat. Kiszedtünk hát az életéből mindent, ami egy kicsit is nehéz volt neki és túlterhelte az idegrendszerét.
A napirendjéhez igazodtunk, hogy a legkevésbé bolygassuk a bioritmusát. Mikor eszik, mikor alszik, figyeltünk az aktuális egészségi állapotára, a távolságok miatt feltétlen szükséges utazások minimalizálására és leginkább arra, hogy az élmény, amit a terápiák alatt bezsebelünk kellőképpen flow-ba röpítse Lucust.
Mindig csak a szórakozás? Igeeeen!
Lehet, hogy az élményprogramok nem az elsőszámú javasolt fejlesztő terápiák Lucusnak és a hasonlóan súlyosan, halmozottan sérült kisgyerekeknek, de az élmények és általuk a dopaminszint emelkedése biztosan mosolyt csalogatnak elő. Nem véletlen a Bohócdoktorok munkájának sikeressége, eredményeik a kórházakban.
Olyan terápiákat, programokat keresünk, ahol jól érzi magát. Ahol felszabadult és érdeklődő. Ami fejleszti, építi az idegrendszerét, emellett jó hatással van a vázrendszerére, a csontokra, az ízületekre, az izmokra és nem utolsó sorban az egyensúlyára.
Ezeket szem előtt tartva – hivatalos nevén – minilovas élmény-látogatással, neuro-hidroterápiával és konduktív pedagógiai foglalkozásokkal egészítettük ki a napjainkat. (..és azonnal be is döntöttük a távolságokkal és az utazásokkal kapcsolatos illuzórikus elképzeléseinket.) A téli hónapokban a paci látogatása szünetel, ilyenkor csak az oviban, a Varázslatok Hetén tud Luci és kis társai találkozni Vertigoval, de már nagyon várjuk, hogy tavaszodjon!
Miért épp ezeket választottuk?
A pacival olyan 3D mozgást élhet át Luci, amit valószínű önállóan soha nem fog tudni. Amikor a lovon ringatózik, épp olyan ingereket kap az agy, mint járás közben. A víz az a közeg, ahol ő leginkább otthon van. Itt minden feladat, minden mozdulat könnyebben kivitelezhető és a sikerélmény sem várat magára. A konduktív pedagógiai program érezhetően Lucira van személyre szabva, hozzá igazodik, az ő tempójában halad. A terapeutáink és Luci között működik a kémia, szívet melengető az összhang. Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem.
..és olyan is van, amikor el kell engedjünk mindent. Akkor is, ha épp akkorra kerekedett ki és állt össze az „órarend”. Amikor beteg, amikor front van, amikor éjszaka egyáltalán nem alszik, egy szemhunyásnyit sem, amikor gyógyszert váltunk. A papírra vetett ideális helyzetet az élet rendre felülírja, de bármennyit meg tudunk valósítani belőle, annak szívből örülünk.
Mára már tudom, hogy nem ezeken az 1-1 alkalmakon fog múlni a terápiák sikeressége és magamat sem csapkodom ostorral, hogy elmulasztom a lehetőséget. Mégiscsak arról van szó, hogy ő jól érezze magát, nem arról, hogy én kipipálhassam, ez is megvolt. Ezt hosszú évekbe telt tudatosítani, de a belém nevelt kötelességtudatot rendre felülírja, hogy Lucinak ott és akkor mire van szüksége leginkább.
Az első két évnyi őrült hajsza után kicsit visszavettünk a tempóból a fejlesztő terápiás fronton és átszerveztük az életünk. Újra.
Ehhez komoly löketet adott a covid, ugyanis 2020 márciusától bizonytalanná vált, hogy hol, melyik fejlesztő terápia folytatható személyesen. Luci igencsak bizonytalan lábakon álló immunrendszere miatt nagyon nem is mertünk volna ugrálni, akkor sem, ha mehettünk volna.
Patt helyzet
Azt éreztük, hogy slamasztikába kerültünk. Az online zajló mozgásfejlesztés, az én részemről szakmai alapok nélkül inkább egy elnyújtott szerencsétlenkedés volt, mint hatékony terápia.
Sikertelen próbálkozások
Gyógytornász végzettség nélkül hamar be kellett látnom, hogy én nem fogom tudni azokat a feladatokat szakszerűen elvégezni egy monitort nézve, közben lemodellezve Lucán a feladatokat, aki nem a türelméről híres és mire megértem, megnézem, megpróbálom, már rég ordít, hogy csináljunk már valamit ebben a nyakatekert pózban. Folytassuk vagy hagyjuk abba, csak valami történjen.
Én kiborultam, folyt rólam a víz, a terapeuta nyugtatott, de egy őskáosz alakult ki óráról órára. Egyre mélyebbre kerültem és a kudarccal nehezen birkóztam. Aztán fújtam egy nagyot, hátra léptem ettől az egésztől és elkezdtük lépésről-lépésre felépíteni új szempontok szerint a napot.
Mit nyertünk?
Kiesett az utazással járó stressz. Az, hogy időpontra oda kelljen érni a fejlesztésekre a kiszámíthatatlan bp-i forgalomban, mindegy, milyen állapotban van. A feladatokat tudtam igazítani az etetésekhez, alváshoz és nem fordítva, így Lucus kiegyensúlyozottabbá is vált.
Az otthoni edzőterem kialakítása
Minden érintett területen, ahol szükség volt fejlesztésre, mozgás-, gyógypedagógiai és látásfejlesztés elkezdtünk eszközöket beszerezni, kikölcsönözni, készíteni és ajándékba is ilyen cuccokat kértünk. Nagyon sok ötletet kaptunk Luca akkori fejlesztőházától és folyamatos kontrollt, segítő kezet, ha elakadtunk. Voltak továbbra is online összekapcsolódások, de már boldogultunk önállóan is.
Bízom benne, hogy nem kerülünk újra vesztegzár alá, mint a covid alatt, de ez az időszak felkészített bennünket arra, hogy akár hosszabb időszakot is át tudjunk vészelni otthon úgy, hogy Luci nem marad fejlesztő foglalkozások, terápia nélkül. Ez azért is nagyon fontos, mert ha beteg, esetleg kórházi kezelésre szorul egy halmozottan sérült kisgyerek, akkor sem kell teljes egészében lemondani a fejlesztéséről.
A következő alkalommal megnézzük a hintát, mint az egyik legszuperebb fejlesztő terápiás eszközt, amit otthon is használhatunk, akár a lakásban, akár jobb időben az erkélyen, teraszon, kertben.