élményterápia Archívum

Élményterápiás hét a speciális oviban

Szerző: Barbara | júl 2, 2023 | Fogyatékosság

Évszakonként van 1-1 élményterápiás hét az oviban, amikor a menetrend szerinti program, a heti órarend felborul és különleges vendégek népesítik be a csoportszobákat. Ez a hét az élményszerzésről szól, különlegesebb formában, mint a hétköznapokban.

Értelemszerűen minden standard program, ami a gyerekek biztonságos gondozásához szükséges és elengedhetetlen változatlan, de az ovit ilyenkor betölti a hegedűszó, a lovacska patáinak kopogása vagy Huba kutya öblös ugatása.

Nagyon nehéz egy speciális oviban évente négyszer úgy időzíteni egy-egy teljes hetet, hogy minden kisgyerek részt vehessen az élményterápiás hét foglalkozásain. Lucinak idén ez a második alkalom volt a négyből, amikor jelen tudott lenni a betegségek miatt és hétfőtől egészen csütörtökig bírtuk is szuflával, sajnos péntekre belázasodott.

Varázslatok hete

Minden egyes nap külön tematikára épül, én pedig alig várom, hogy végigvezethesselek rajta benneteket. Kukkantsatok be a Varázslatok Hetébe!

HÉTFŐ

„Hegedül a kisegér, penget rajta, csellón játszik a macska, vonó a farka. Ez a csuda zenekar cincog, nyávog, a lagziban a táncot csak erre járod.” (Gryllus Vilmos) Az izgalmakkal teli hét egy különleges, rendhagyó zenei foglalkozással vette kezdetét. Ennek az alkalomnak a különlegessége, hogy a gyerekek nemcsak a fülecskéiken keresztül, passzívan befogadói a zenének, a hegedűszónak, hanem szoros kontaktba kerülhetnek a hangszerrel és egész testükön érezhetik, ahogy rájuk fektetve megszólal és berezonál a hegedű. A rezgés végigszalad rajtuk és átjárja őket a muzsika.

KEDD

Az élményterápiás hét második napján a főszerep itt az oldalon már többször emlegetett minilóé, Vertigóé. Ezeken a programokon semmi nem kényszer és nem kötelező. Ha van kedvük a gyerekeknek ismerkednek, részt vesznek, de dönthetnek úgy is, hogy ők erre kevésbé nyitottak ott és akkor.

SZERDA

A hét közepén mozgás- és táncterápiás adaptációra került sor. Bóta Ildi táncterapeuta régóta jelen van az ovi életében. Ez a foglalkozás – mozgás és táncterápia – az ő ötlete a súlyosan, halmozottan sérült, ovis korú gyerekekre és segítőikre, a velük nap mint nap együtt dolgozó szakemberekre adaptálva. (Létezik ennek felnőtt változata, amikor egészséges felnőttek és különböző fogyatékossággal élők, pl. kerekesszékesek együtt táncolnak. Az IDOL egy nemrég színpadra állított produkciója az ArtMenők és a HODWORKS Alapítványnak.) Erről a foglalkozásról az intimitása miatt nem tudok egyelőre képeket mutatni, hiszen a fókusz a megélésen és a jelenléten volt, nem azon, hogy mindezt ledokumentálják, így a képes beszámoló helyett erről írok kicsit részletesebben, hogy el tudjátok képzelni.

A tér szíve

Formailag a struktúra egy közös bejelentkező-, a végén egy kijelentkező-, lezáró kör. “Hogy vagy?” körnek is nevezik. A két kör között gyakorlatok vannak, amik a bejelentkező körtől is függnek. Hogy épp aznap mi lesz, ez a vezető, Ildi felelőssége. Alapvetően improvizációs technika, hogy mit hogyan hoz be a térbe, hogyan irányít. Itt mindenki reagál mindenkire. A terápia az összes érzékszervre kihat, de nem direkt módon fejlesztő, nevelő szándékkal. Nem úgy kell elképzelni, hogy megtanítanak, megmutatnak valamit, amit a gyerekek nem tudnak, hanem a különböző, testi-lelki-mentális jelenlétet meghatározó területeket használják eszközként.

Multiszenzoros stimuláció

Testhelyzet, mozdulat, mozgás, tapintás, érintés, hangzás, látvány, ízek, szagok mind önmeghatározási, önkifejezési, kommunikációs eszközök, amit a figyelmük látóterébe emelnek és a saját folyamataikat, bennük zajló történéseket követik. Ezekkel “táncolnak”, engedik, hogy megfigyeljék a saját és mások történéseit és arra saját maguk és a többiek is visszajelezzenek. Nincs semmi konkrét elvárás vagy elérendő cél, hogy hova kell eljutniuk.

Az évszakokra tematizálás dinamikában és hangulatban jelenik meg. Abban, hogy milyen zenét választanak, milyen hangulatú szóképeket használnak a narrációban. Telítettség az őszhöz, elbújás, befelé fordulás télen, ébredezés tavasszal, felpezsdültség nyáron.

Az adaptáció lényegi pontja az eltérő fejlődésmenetből adódó korlátok, hiányosságok figyelembe vétele, ugyanakkor a megmaradt képességekre nem maradványként tekintenek, hanem az adott gyermek és aktuális állapota itt és most elérhető teljességeként. Fő feladat a saját test és mozgásainak tudatosítása, az önkifejezés, önindította mozgások, kommunikációs lehetőségek felfedezése, kiépítése.

Áramlás különböző síkokon és megannyi csatornán

A felnőttek, akik a hétköznapokban a gyermekek segítői, az oviban dolgozó szakemberek is saját jogon lehetnek jelen, nem csak a gyerekek kiegészítőiként, kisegítőiként. Ők is figyelnek a saját folyamataikra és vissza is jeleznek rájuk. Ezen túl még a szülőt is képviselik pl. egy páros, felnőtt-gyermek felállásban, így el tudjátok képzelni, hány síkon zajlik az áramlás.

A felnőttek lehetőségei érthetően kevésbé korlátozottak, mint a gyerekeké, de pont ez az a potenciál, ami a gyerekeknek ad egy többlet lehetőséget a megismerésre, felfedezésre, fejlődésre. A felnőttek ebben a keretben olyan információkat, „üzeneteket” tudnak megosztani a gyerekekkel, úgy lehetnek együtt velük, ahogy a nevelési, gondozási és fejlesztési helyzetekben nem lehetséges vagy nem ilyen szabadon és mélyen. Viszont ezzel olyan kapcsolati tőke kovácsolódik, egymásra hangolódás, ami hétköznapi élethelyzetekben is ott van és egy erős, stabil alapot adhat, ami ha nem is feltétlenül tudatosan van jelen, de nagyon lehet rá támaszkodni.

CSÜTÖRTÖK

Aznap volt valaki, aki eddigi élete utolsó munkanapjára indult a gyerekekhez a Fa óvodába. Huba terápiás segítő kutyus és ez a nap volt a nyugdíjazása előtt az utolsó, amit munkával töltött. Innentől boldog és megérdemelt nyugdíjas éveit tölti és kívánjuk, hogy sok-sok év várjon még rá. Huba egy 10 éves labrador kutyus.

PÉNTEK

A hét zárásaként, amin mi sajnos már csak lélekben tudtunk részt venni, játékos piknikre került sor. Ilyenkor a főszerep elsősorban a kóstolásé, az ízlelgetésé. Nyár lévén dinnye és csokifagyi került az asztalra. A dinnye azon kívül, hogy látványnak sem utolsó, hideg is, édes is, magocskái vannak és rengeteg felfedezést rejt. A csokifagyiról meg nem is beszélve. Lucus tavaly evett először fagyit ugyanígy a tábori héten, a pikniken. Délután, amikor mentem érte, mesélték, hogy úgy falta a citromfagyit, hogyha örömöt szeretnék szerezni neki, akkor beszerzünk nyárra egy nagy tégellyel. Elképzelhető, hogy kiélezettebb helyzetekben hasznunkra válhat.

Azt még nem említettem, hogy a tanév utolsó foglalkozásán apró kis segítőik is akadtak a felnőtteknek. Miután kitört a nyáriszünet, az oviban dolgozók gyermekei – mint pl. Lencsi – is részt vettek a foglalkozásokon. Az, hogy ezek a gyerekek testközelből vesznek részt a fogyatékkal élő kis társaik életében, biztosan nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy empatikusabb emberekké váljanak, nyitottabbakká a világ sokszínűségére és proaktívabbakká, ha szükséges. Szóval a kis siserehad besegített, hogy a próbatételes gyerkőceink önfeledt élvezhessék a vakáció előtti utolsó, élményekkel megpakolt ovis napjaikat.

Képek és videók: magánarchívum

Minilovak a sérült gyerekek boldogságáért

Szerző: Barbara | máj 28, 2023 | Fogyatékosság

Luci először az oviban a Varázslatok Hetén találkozott Vertigoval, a minilóval. Utána kezdtünk Francihoz és a lovacskákhoz járni kétheti rendszerességgel. Bár ez a lehetőség most szünetel, mégis mesélné(n)k egy picit erről a rendkívül izgalmas élményprogramról.

Mi az állatasszisztált terápia?

Az állatasszisztált terápia során a beteg és az állat közötti interakcióra helyezik a hangsúlyt, mivel az állatok – kutyák, macskák, lovak, madarak – természetesen segítőkészek, érzékenyek az emberi érzelmekre és nem ítélkeznek. A terapeuta jelenléte fontos, de a főszerep az állaté.

Ács Franciska 8 éve foglalkozik minilovakkal, 5 éve látogatja rendszeresen a súlyos idegrendszeri sérült kisgyerekeket és segíti őket a gyógyulásban a kis lovak segítségével.

Amit Franci végez hivatalosan nem terápia, inkább egy látogatói, segítő program, aminek sokszor laikus szemmel is látható a gyógyító hatása.

Lucababa: A miniló olyan mint a póniló?

Ács Franciska: Az amerikai miniló, egy speciális kisméretű póniló. Amerikában tenyésztettek egy terápiás vonalat, ami elsősorban idegrendszeri szűrést jelent. Ennek eredménye lett a rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott, minden körülményhez gyorsan alkalmazkodó fajta.

Nagyon alacsonyak és arányosak, ellentétben a hagyományos pónikkal, de terápia szempontjából elsősorban a nyugodtságuk és kellemes kisugárzásuk a mérvadó. Összességében ezek miatt tettem le én is mellettük a voksom.

Négylábúak a gyermekkórházban

Franci – a minilovak gazdája és trénere – rendszeres látogatója a Bethesda Gyermekkórház rehabilitációs és neurológiai osztályainak a minilovakkal. Súlyos idegrendszeri sérült gyermekek terápiájában vesz részt Vertigoval és Urbánnal immáron 5 éve, heti rendszerességgel. Ez idő alatt mintegy 8-9 ezer kisgyerek nehéz napjait tette sokkal-sokkal boldogabbá.

Lucababa: Miért jó választás a ló, ha terápiás foglalkozást szeretnénk gyerekekkel?

Ács Franciska: A ló, mint terápiás állat, bizonyítottan kiválóan alkalmas gyógyításra. Ezt elsősorban menekülő – és ménes állat – erre még visszatérek, hogy ez miért fontos – mivoltának köszönhetjük. Emiatt rendkívül érzékenyen és finoman észleli a környezetét. Ha biztonságban érzi magát kapcsolódik a körülötte lévő érintett gyerekekhez, vezetője jelenlétében.

A minilovakat pont úgy kell elképzelni, mint 500 kilós társaikat, de ők sokkal könnyebben mobilizálhatók. Így valósítható meg, hogy heti rendszerességgel látogathassak velük gyerekkórházat vagy rendszeresen megjelenjünk a Korai Fejlesztő Központ speciális ovijában.

Lucababa: Ezt úgy kell elképzelni, mint egy állatsimogatót?

Ács Franciska: A minilóval csak az érintett, terápiában résztvevő gyermek érintkezhet. Ez azért fontos, hogy a ló figyelmét, nyugalmát, érdeklődését, nyitottságát csak az aktuális gyermeknek szentelje és a külső ingereket minimálisra csökkentsük. Így tud az áramlás kettejük között a leghatékonyabban létrejönni. Nincs szükség külső narrációra, irányításra, „csak” a körülmények biztosítására.

Tény, hogy Franci kedvesen bennünket is megkért az első alkalommal, hogy ne simogassuk meg a minilovat, mert az elterelheti a figyelmét Lucáról.

Lucababa: Milyen hosszúak a terápiás foglalkozások?

Ács Franciska: Mivel menekülő állat minden külső ingert felfog, emiatt gyorsan fárad. Kb. egy óra áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a ló valódi segítőként működjön.

Lucababa: Hasonlóan épül fel minden kisgyereknél egy-egy terápiás alkalom?

Ács Franciska: A lovak viselkedése a látogatások során sokszínű. Időnként „csak” beleteszi fejét a gyermek ölébe és szinte elalszik. Előfordul, hogy aktívan bökdös és „kéri” az érintést, simogatást. Többször tapasztaltuk, hogy a felső szájrésszel egyfajta masszírozó mozdulatot végez. A lényeg, hogy minden esetben felkelti az érdeklődést és kiváltja az érzelmi reakciót, motivációt, ami pozitív energiát generál a gyerekekben.

Lucababa: A mozgásukban akadályozott gyerekeket miben tudja segíteni?

Ács Franciska: Aki mozgásában súlyosan akadályozott, mint pl. Luci, az a lóra ráfektetve mégis át tudja élni azt a mozgást, amit az ember végez. Az emberi és a ló járásának-mozgásának legnagyobb hasonlósága az, hogy mindkét faj a járás során a diagonális végtagokat együttesen mozgatja. Ez azt jelenti, hogy az ember bal keze és jobb lába, vagy fordítva, egyszerre mozog, ahogy a ló bal első lába és jobb hátsó lába vagy fordítva.

A ló segíthet a gyerekeknek javítani az egyensúlyt, a mozgáskoordinációt. Sokszor tapasztaljuk, hogy a ló segítségével a mozgássérült gyerekeknél nagyobb a motiváció, hogy mozdítsa, használja a sérült végtagját.

Lucababa: Mint egy fejlesztő foglalkozáson?

Ács Franciska: Mint egy komplex fejesztő foglalkozáson, hiszen a ló folyamatosan ingerli, fejleszti a gyermeket a látás, hallás, szaglás, tapintás, érintés területein.

Gondoljunk csak bele, a bazális stimulálásnak egy komplex formája valósulhat meg a minilovak segítségével. Majd minden szenzoros csatornán – tapintás, szaglás, hallás, látás – a megszokottól eltérő formában érkeznek az ingerek a gyerekek felé.

Azt az inger gazdagságot, amit a ló testének, leheletének melege, az orrának a puhasága, simogatása, a patájának a keménysége, a levegővételeknél az oldalának a mozgása, mind olyan élmény, amit játékokon keresztül nem tudunk nyújtani a gyerekeknek.

A lovak ménesben élő menekülő állatok. A viselkedésüknek meghatározó eleme a kapcsolódás a ménes tagjaihoz, hogy túlélje a veszélyes helyzeteket. A létüket meghatározza a társak folyamatos monitorizálása és a ménesben elfoglalt helyek kivívása. Ez terápiás szempontból azért fontos, mert a minilovak a gyerekekhez kapcsolódni szeretnének, ami azt jelenti, hogy a közelükben szeretnének lenni teljes figyelmükkel és minden apró mozdulatukra, belső rezdülésükre visszajeleznek.

Képek és videó: magánarchívum és Hajtó Krisztina fotó

Élményterápia: amikor nem az eredmény számít, hanem az öröm

Szerző: Barbara | jan 22, 2023 | Fogyatékosság

Három-négy évnyi ismerkedés Lucival rávilágított bennünket arra, hogy a saját akaratunk és célkitűzéseink helyett az ő rezdüléseire reagálva lépjünk tovább a fejlesztő terápiás vonalon. Mivel a fejlesztő foglalkozások az életünk szerves részei maradnak hosszú távon, nem fenntartható, ha végig üvölti azokat. Kiszedtünk hát az életéből mindent, ami egy kicsit is nehéz volt neki és túlterhelte az idegrendszerét.

A napirendjéhez igazodtunk, hogy a legkevésbé bolygassuk a bioritmusát. Mikor eszik, mikor alszik, figyeltünk az aktuális egészségi állapotára, a távolságok miatt feltétlen szükséges utazások minimalizálására és leginkább arra, hogy az élmény, amit a terápiák alatt bezsebelünk kellőképpen flow-ba röpítse Lucust.

Mindig csak a szórakozás? Igeeeen!

Lehet, hogy az élményprogramok nem az elsőszámú javasolt fejlesztő terápiák Lucusnak és a hasonlóan súlyosan, halmozottan sérült kisgyerekeknek, de az élmények és általuk a dopaminszint emelkedése biztosan mosolyt csalogatnak elő. Nem véletlen a Bohócdoktorok munkájának sikeressége, eredményeik a kórházakban.

Olyan terápiákat, programokat keresünk, ahol jól érzi magát. Ahol felszabadult és érdeklődő. Ami fejleszti, építi az idegrendszerét, emellett jó hatással van a vázrendszerére, a csontokra, az ízületekre, az izmokra és nem utolsó sorban az egyensúlyára.

Ezeket szem előtt tartva – hivatalos nevén – minilovas élmény-látogatással, neuro-hidroterápiával és konduktív pedagógiai foglalkozásokkal egészítettük ki a napjainkat. (..és azonnal be is döntöttük a távolságokkal és az utazásokkal kapcsolatos illuzórikus elképzeléseinket.) A téli hónapokban a paci látogatása szünetel, ilyenkor csak az oviban, a Varázslatok Hetén tud Luci és kis társai találkozni Vertigoval, de már nagyon várjuk, hogy tavaszodjon!

Miért épp ezeket választottuk?

A pacival olyan 3D mozgást élhet át Luci, amit valószínű önállóan soha nem fog tudni. Amikor a lovon ringatózik, épp olyan ingereket kap az agy, mint járás közben. A víz az a közeg, ahol ő leginkább otthon van. Itt minden feladat, minden mozdulat könnyebben kivitelezhető és a sikerélmény sem várat magára. A konduktív pedagógiai program érezhetően Lucira van személyre szabva, hozzá igazodik, az ő tempójában halad. A terapeutáink és Luci között működik a kémia, szívet melengető az összhang. Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem.

..és olyan is van, amikor el kell engedjünk mindent. Akkor is, ha épp akkorra kerekedett ki és állt össze az „órarend”. Amikor beteg, amikor front van, amikor éjszaka egyáltalán nem alszik, egy szemhunyásnyit sem, amikor gyógyszert váltunk. A papírra vetett ideális helyzetet az élet rendre felülírja, de bármennyit meg tudunk valósítani belőle, annak szívből örülünk.

Mára már tudom, hogy nem ezeken az 1-1 alkalmakon fog múlni a terápiák sikeressége és magamat sem csapkodom ostorral, hogy elmulasztom a lehetőséget. Mégiscsak arról van szó, hogy ő jól érezze magát, nem arról, hogy én kipipálhassam, ez is megvolt. Ezt hosszú évekbe telt tudatosítani, de a belém nevelt kötelességtudatot rendre felülírja, hogy Lucinak ott és akkor mire van szüksége leginkább.

Kép és videó: freepik és magánarchívum