Mindig feladat és egyre nagyobb kihívás ajándékot vásárolni, találó vásárfiával hazatérni Lucusnak. A neki szóló játékokból (0-1 év közötti gyerekeknek valók) már tulajdonképpen mindent felvásároltunk, de életkorban előre-, továbblépni nem igazán tudunk.
Bébiételek ajándékba a Közel-keletről
Amikor februárban elutaztam a Közel-Keletre, naná, hogy szerettem volna őt is valamivel meglepni, amikor hazaérek. A plüss teve kizárólag vészforgatókönyvként szerepelt az elképzeléseim között.
Aztán ahogy jöttünk-mentünk, eszembe jutott, hogy megnézegetem az itteni babakajákat, hátha ki tudom silabizálni, hogy egy ’tejfölöscsirkénnevelkedettmagyargyereknek’ (csak vicc!) leszállítható-e a cucc.
Onnantól bármerre is jártunk, bevetődtem kisebb-nagyobb szupermarketekbe és górcső alá vettem a bébiételeket. Üvegest nem igazán mertem/akartam, de a tasakosok ott is nagyot mennek, így mindenféle baleset nélkül szállíthatónak tűntek a kiszemelt darabok.
A tevét végül nem kellett bevetni, pedig tukmálták rendesen, viszont sikerült egy rakás babakajával hazatérni, hogy kipróbáljunk Lucussal új és különleges ízeket.
Ízlelőbimbók bevetésen
Már a boltban, miközben hosszasan válogattam, jókat mosolyogtam, nyugtázva, hogy itt azért azonnal mélyvízbe dobják az ízlelőbimbókat, nem nagyon várnak vele éveket.
A magyar piacon fellelhető bébiételek fő csapásiránya jellemzően a hús-krumpli, hús-rizs, tészta-hús, tészta-paradicsom, tészta + vmilyen tejszínes cucc. Egy klasszikus magyar konyhás vonal, só nélkül, rengeteg sárgarépával, maximum feketeborssal ízesítve, elvétve zöldfűszerrel (értsd petrezselyem). Kb. mintha vízben áztatott fűrészport nyalogatnál, de a gyerekek azért jellemzően gond nélkül fogyasztják. Tudom, ezt leginkább az egy év alattiaknak találták ki, csak mi akaratlanul is rajta maradtunk ezen az trip-en…
Nekem sok fejtörést okozott, hogy a tasakos pürékből itthon a túlnyomó többségük gyümölcsös. Ha épp úton vagyunk és Luci éhes lesz, akkor a tasakból könnyedén el tudja fogyasztani az ételt, nem kell kinyittatnom egy különtermet melegítőkonyhával, hogy megebédelhessünk.
Számunkra praktikus lenne, ha zöldséges verzióban is lenne bőséges választék, de sajnos ebből jóval kevesebb van, bár ahogy telnek az évek, egyre inkább akad.
(Nálunk további nehézség, ami tovább szűkíti a választékot, hogy glutén- és ’állatostej’ – ezt loptam egy kedves ismerősünktől, mert szerintem aranyos – mentesen eszik Lucus és a reflux miatt a paradicsomot is kerülnünk kell, de ez azért tényleg elég speciális helyzet.)
Visszatérve Ázsiához
Mindenképp különlegesebb ízeket akartam, ami itthon nem elérhető. Különlegesebb zöldségeket, szokatlan fűszerezést.
Jellemzően 6 hónapos (6m+) babáknak szánt ételeket vettem, a biztosan püré állag miatt, de választottam 10+ hónaposoknak valót is, ezekben az esetekben utólag még turmixoltam, viszont nagyon kíváncsi voltam pl. a THAI CURRY-re, mint bébiétel.
A következő különlegességekre esett a választásom:
Tom Yum (Thaiföldről származik, csípős, nem csak leves formájában létezik), thai curry (sokfűszeres egytálétel), édesburgonya falafel humusszal, veggie dahl (zöldséges lencsés egytálétel), zöldséges koshari (a koshari Egyiptom nemzeti étele, a szegények eledele, de street food-ként is nagyon menő)
Mivel számtalan náció megtalálható, akár turistaként, akár vendégmunkásként ebben a térségben, így teljesen érthető, hogy jóformán a világ összes konyhája elérhető a legkisebbek számára is. Én maradtam az ázsiai vonalnál és nem bántuk meg. (Nemzetközileg ismert márkák termékei, az összetevők szerepelnek rajtuk angolul, nálunk mégsem lehet kapni sajnos őket, de pl. az angol piacon igen.)
Gyömbér, hagyma, chili dögivel
A merészebb fűszerezés számunkra rendkívül szokatlannak tűnhet egy 6-7 hónapos babának készített ételben. Mindegyiket megkóstoltam és nem fukarkodtak a gyömbérrel, a hagymával, de még a chilivel sem. Elképesztő mennyiségű fűszert sorakoztattak fel, részletesen meg is mutatom, hogy miket kóstoltunk.
Óvatosan ízlelgettünk Lucival és az elején határozottan és kifejezően teljesen elutasította a gyömbérben úszó bébiételt. Aztán ahogy tovább kóstolgattunk, néhány tasak után már kedvére való lett és pl. az édesburgonyás falafelt humusszal se perc alatt tüntette el.
S hogy mik kerültek még a tasakokba?
- A falafel édesburgonyából készült, hagymából és vörös lencséből. Csicseriborsó volt még ebben a pürében, kömény, koriander, petrezselyem, fokhagyma, fekete bors és egy kis citromlé koncentrátum.
- A veggie dahlban karfiol, rizs, hagyma, padlizsán, paradicsom, borsó, répa, vörös lencse, curry por vagyis: kurkuma, koriander, gyömbér, fahéj, hagyma, feketebors, szerecsendió, szegfűszeg, görögszéna volt.
- A bébi tom yumban lazac, kókusztej, gyömbér, citromfű és koriander, hagyma, paradicsom, cukkini, zöldbab, répa, rizs és piros paprika csiklandozta az ízlelőbimbókat.
- S végül a bébi thai curryben: répa, hagyma, póréhagyma, paszternák, vajtök, papaya, zöldbab, spagetti, vörös bors, kókuszdió, fokhagyma, bazsalikom, koriander, majoranna, petrezselyem és kakukkfű, feketebors volt fellelhető.
Sózni ezeket is kellett, de utána elképesztő ízorgia következett. Minden egyes kóstolás felért egy külön utazással, ami a mesés keletre repített bennünket. Azon túl pedig, hogy az egész egy jó játék volt, azóta sokkal bátrabban fűszerezem a Lucinak készített ételeket és nem riadunk vissza az ázsiai konyhától, sőőőt! Arról nem is beszélve, hogy remek móka ezt a regimentnyi fűszert végigillatolni (még ha ilyen szó nincs is).
Felkészül: FORRALT BOR! (Na jó, azzal még tényleg várok pár évet!)
Kép és videó: magánarchívum
