A súlyosan, halmozottan sérült gyerekek etetése nehéz. Ezek közül a kisgyerekek közül nagyon kevés küzd túlsúllyal. Általában hosszúak és vékonykák. Sokszor egy-egy falattal szó szerint az életben tartásukért küzdünk.

Lucus egy és hároméves kora között, mintegy két éven keresztül, egyáltalán nem tudott hízni. Egyetlen grammot sem. Az életünk nem szólt másról, mint végeláthatatlan etetésekről, de inkább csak a próbálkozásokról és a sorozatos kudarcaimról.

Kétségbeesett küzdelem néhány falatért

Amit kínkeservesen megevett, azt kihányta. Az ebéd összeért az uzsonnával, az uzsonna a vacsorával. A pocakja nem tudott pihenni, megnyugodni, állandó készenlétben volt.

Volt, hogy elaludt evés közben, alig volt energiája. Öklendezett, ha a szájához ért a kanál, de leginkább már előtte kiverte a kezemből. (Luci nem tudja koordinálni a mozdulatait, de ilyenkor meglepően pontosan célzott a kis ökölbe szorított kezével.) Volt, hogy egész nap egyetlen falatot sem evett, csak ami véletlenül beletalált a szájába és kénytelen volt lenyelni.

 

 

Aztán visszaálltunk cumisüvegre, próbálkoztunk különböző méretű cumikkal, különböző állagú, sűrűségű, mennyiségű, minőségű étellel. Gyümölcsöt egyáltalán nem, zöldségből keveset, husit ímmel-ámmal.

Nehezen értettem meg a jelzéseit hiszen szavakkal nem kommunikál, ő nehezen tolerálta a bénázásaimat és egyértelmű ordítással jelezte, ha elfogyott a türelme. Alig-alig találtuk a megfelelő pozíciót az etetésekhez, már a nem megfelelő dőlésszögön is kiborult. Ülni ugye ő nem tud, fekve meg mégsem etethettük.

Annak a felelőssége, hogy „éhenhal” egyre nyomasztóbb volt és miközben kétségbeesve próbáltam megoldást találni, nem jól viseltem a sorozatos visszautasításokat sem. Nem akartam ugyanakkor eltolni sem és egy erőltetett menetté tenni az étellel való kapcsolatát, ezért kap(ott) ez az egész ekkora hangsúlyt és figyelmet. 

Van kiút vagy fogadjuk el ezt is?

Hiába kérdeztem szakembert, felhúzott vállal, széttárt karral, együttérzőn biztosított róla, hogy ez a dolog nem egyedi, a próbatételes gyerekek etetése rendkívül nehéz. Megoldásként a szondatáplálást javasolták, ha nem boldogulunk továbbra sem. Így ebből az irányból több segítségre nem számíthattunk.

Hátra kellett lépnem egyet, egy jó nagyot, mert láttam, hogy ez nem vezet sehova. Kértem egy dietetikus segítségét, aki nem riadt meg tőlünk és a problémáinktól és lassan, tényleg nagyon lassan elkezdett minden jobb irányba fordulni.

Minden probléma ellenére Luci összebarátkozott az ételekkel és nagy kísérletező lett. Szereti az ízeket, érdeklik a különlegességek, kíváncsi és a látássérülése miatt a nyelve egy igencsak aktív, kifinomult érzékszerve. Az ételeken keresztül, akár játszva is, ismerkedik a világgal.

Ahol most tartunk, az rengeteg munka eredménye. Ezért is érint nagyon rosszul, hogy az elmúlt 4 hónapban 2 kg-ot fogyott, így most mindent kezdhetünk elölről. Így evés, etetés témában mostanában több bejegyzés születik majd.

 

Képek és videó: IdeaTime és magánarchívum