Látás nélkül, diagnózis nélkül

Látás nélkül, diagnózis nélkül

Van egy igencsak sok furcsaságot produkáló, látást érintő betegsége Lucinak. Nem csak neki, ez – az agyi eredetű látássérülés (CVI) – a gyermekkori látássérülések vezető kóroka a fejlett országokban. A háttérben egy neurológiai (idegrendszeri) és nem szemészeti problémával.

Jó volna minél többet megtudni erről a rejtélyes betegségről, ami Lucus fluktuáló (ingadozó, gyorsan változó) látása mögött áll, mégis, nagyon nehezen fellelhető és elérhető hozzá szakirodalom. Ha van, az inkább csak angol nyelven. Az érintetteken kívül szinte senki, még csak nem is hallott róla, pedig számtalan viselkedésprobléma mögött akár ez a betegség is állhat, hiszen a skála széles, amin az agyi eredetű látássérült gyerekek mozoghatnak. Megléte nem feltétlenül jelent teljes vakságot.

Miért kell laikusként órákig bogarászni a neten, ha tájékozottabbak szeretnénk lenni? Miért nem tud információval segíteni a szemész? Miért inkább pedagógiai, mint egészségügyi vonalon kell, lehet előremozdulni?

A betegség, ami nem létezik

Ha voltál már dokinál, ambuláns rendelésen, ne adj isten igazolódott valami probléma, ez lehet egy ekcéma, egy vírusfertőzés vagy egy pajzsmirigy alulműködés esetleg cukorbetegség, akkor biztosan rákerült az ambuláns lapodra egy kódszám. Ez a BNO kód, ami a Betegségek Nemzetközi Osztályozását jelenti.

Az agyi eredetű látássérülésnek NINCS ilyen BNO kódja a jelenleg érvényben lévő osztályozás alapján. Így marad a gyengén látás vagy aliglátás vagy vakság, ami azért nem ugyanaz.

Ha azt is megírom, hogy azért nincs, mert hiába írunk 2023-at, de még egyelőre egy 1996-tól érvényben lévő 10. BNO verzióval hasítunk, akkor azt fogod gondolni, hogy viccelek. ..és még ezt is tudom fokozni azzal, hogy bár 2018 óta megvan a 11. verzió, ami aktuális, elfogadott és hatályba is lépett, de a fordítás körüli huzavona miatt még ott lapul valahol az asztalfiókban.

Vagy mégis létezik?

Lucának orvosi értelemben „csökkentlátása van mindkét szemére”, de ennek a valósághoz semmi köze, mert ebbe a kategóriába tök más látássérülések, látást érintő  problémák tartoznak. Viszont ennek VAN KÓDJA.

Hiába tudjuk, hogy agyi eredetű látássérülésről (CVI) van szó Lucusnál, egy neurológiai és nem szemészeti problémáról, a tényleges betegség nem jelenik meg leírva papíron, így pl. statisztikákban sem szerepelhet. Mert ennek meg egyelőre NINCS KÓDJA.

A Mária utcai szemészeti klinikán a vizsgáló orvos kétszer visszakérdezett, hogy mije is van a gyereknek? Mondtam, hogy nem lát. De ne bonyolítsuk, viszont én most távoznék.

Ugyanakkor természetesen van egy párhuzamos valóság, ahol létezik a CVI és vannak erről szóló statisztikák, tanulmányok, szakirodalom és komoly fejlesztési lehetőségei is. A „falut”, ahol mindez működik, úgy hívják, hogy Anglia.

Más diagnózissal is megkap(hat)ja a számára megfelelő ellátást?

A nyugati társadalmakban leginkább csak orvosi szempontok alapján születik diagnózis. Ez a belépő ahhoz, hogy valaki ellátást kapjon, megfelelő intézménybe kerülhessen, támogatásra legyen jogosult. Ha egy betegségnek nincs BNO kódja számos területen visszavethet egy kisgyermeket – és egyébként felnőtt beteget is – az előrelépésben.

Szerencsére a gyógypedagógiai hálózat nem vár ölbetett kézzel a fordításra – és az orvosi alátámasztásra – hanem teszi a dolgát. Az orvos ünnepélyes keretek közt át is adja a stafétát a gyógypedagógusnak.

A korai fejlesztés tehát életbevágó. Minél korábban bekerül egy látássérült kisgyermek a pedagógiai szakszolgálati hálózatba, ahol célzottan, komplex terápiában részesül, annál nagyobb az esélye annak, hogy a látásfejlesztése, látásnevelése eredményt hozhat.

 

Kép: Depositphotos

Fejlesztő terápiák otthon, a „csináld magad” jegyében

Fejlesztő terápiák otthon, a „csináld magad” jegyében

Az első két évnyi őrült hajsza után kicsit visszavettünk a tempóból a fejlesztő terápiás fronton és átszerveztük az életünk. Újra.

Ehhez komoly löketet adott a covid, ugyanis 2020 márciusától bizonytalanná vált, hogy hol, melyik fejlesztő terápia folytatható személyesen. Luci igencsak bizonytalan lábakon álló immunrendszere miatt nagyon nem is mertünk volna ugrálni, akkor sem, ha mehettünk volna.

Patt helyzet

Azt éreztük, hogy slamasztikába kerültünk. Az online zajló mozgásfejlesztés, az én részemről szakmai alapok nélkül inkább egy elnyújtott szerencsétlenkedés volt, mint hatékony terápia.

Sikertelen próbálkozások

Gyógytornász végzettség nélkül hamar be kellett látnom, hogy én nem fogom tudni azokat a feladatokat szakszerűen elvégezni egy monitort nézve, közben lemodellezve Lucán a feladatokat, aki nem a türelméről híres és mire megértem, megnézem, megpróbálom, már rég ordít, hogy csináljunk már valamit ebben a nyakatekert pózban. Folytassuk vagy hagyjuk abba, csak valami történjen.

Én kiborultam, folyt rólam a víz, a terapeuta nyugtatott, de egy őskáosz alakult ki óráról órára. Egyre mélyebbre kerültem és a kudarccal nehezen birkóztam. Aztán fújtam egy nagyot, hátra léptem ettől az egésztől és elkezdtük lépésről-lépésre felépíteni új szempontok szerint a napot.

Mit nyertünk?

Kiesett az utazással járó stressz. Az, hogy időpontra oda kelljen érni a fejlesztésekre a kiszámíthatatlan bp-i forgalomban, mindegy, milyen állapotban van. A feladatokat tudtam igazítani az etetésekhez, alváshoz és nem fordítva, így Lucus kiegyensúlyozottabbá is vált.

Az otthoni edzőterem kialakítása

Minden érintett területen, ahol szükség volt fejlesztésre, mozgás-, gyógypedagógiai és látásfejlesztés elkezdtünk eszközöket beszerezni, kikölcsönözni, készíteni és ajándékba is ilyen cuccokat kértünk. Nagyon sok ötletet kaptunk Luca akkori fejlesztőházától és folyamatos kontrollt, segítő kezet, ha elakadtunk. Voltak továbbra is online összekapcsolódások, de már boldogultunk önállóan is.

 

 

 

 

Bízom benne, hogy nem kerülünk újra vesztegzár alá, mint a covid alatt, de ez az időszak felkészített bennünket arra, hogy akár hosszabb időszakot is át tudjunk vészelni otthon úgy, hogy Luci nem marad fejlesztő foglalkozások, terápia nélkül. Ez azért is nagyon fontos, mert ha beteg, esetleg kórházi kezelésre szorul egy halmozottan sérült kisgyerek, akkor sem kell teljes egészében lemondani a fejlesztéséről.

A következő alkalommal megnézzük a hintát, mint az egyik legszuperebb fejlesztő terápiás eszközt, amit otthon is használhatunk, akár a lakásban, akár jobb időben az erkélyen, teraszon, kertben.

 

Képek és videók: IdeaTime és magánarchívum

Játszótér helyett: a fejlesztő terápia végtelen útja

Játszótér helyett: a fejlesztő terápia végtelen útja

Tűnhet úgy, hogy mi, halmozottan sérült gyerekeket nevelők egész nap otthon vagyunk a gyerekkel és jól be is rendezkedtünk erre az életre. Mindeközben valójában pánikszerűen reggeltől estig fejlesztésekre és terápiákra rohangálunk azért, hogy valamit ki tudjunk hozni ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből.

Mihelyst megtudod, hogy mekkora a baj, a sokk után azonnal bele akarsz állni, teljes erőbedobással. Tenni akarsz érte, mindent megpróbálni. Már a kórházban kiguglizod a korai fejlesztéssel foglalkozó szervezeteket és nézegeted a terápiás lehetőségeiteket. Fejben komplett órarendet készítettél, hiszen minden perc számít. Nem lehet üresjárat és jóformán az összes hétköznapotokat feltöltötted jó előre terápiás foglalkozásokkal.

Komplex korai fejlesztés a legelső pillanattól

Lucának még meg sem kellett volna születnie, mi már Dévény tornára jártunk vele. A kórházból hazatérve a Katona módszerrel a hónunk alatt belefogtunk egy lehetetlen vállalkozásba. A naponta hatszor az otthonodban elvégzendő fejlesztő feladatsor gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ezért azonnal szarul kezded magad érezni, hogy még ezt sem tudod megtenni érte, aztán rájössz, hogy amellett, hogy ezt megvalósítani egész egyszerűen nem lehet, de arra biztosan jó, hogy ott és akkor ne agyalj, hanem csak csináld, csináld és csináld. Másra egész egyszerűen úgysem marad időd és amúgy is a túlélésre játszol.

Lemaradás

Az első két évben mindent próbáltunk. Írd és mondd, mindent. Zsonglőrködtünk az idővel, az őrületig hajtottuk magunkat is és Lucát is. Azt sulykolták belénk, hogy ez az az időszak, amikor a lemaradások lefaragására, a felzárkóztatásra a legjobb esélyed van az agy plaszticitása miatt.

Egymásra hangolva

Ez mostanra finomodott. Talán mindenki keresztül megy ezen, de legalábbis sokan. Mára megismertük egymást Lucával és tudjuk, hogy nála azok a terápiák működnek, amik nem fájdalmasak, nem a határokat feszegetik nap mint nap. Lucának kell a sikerélmény. A legapróbb eredménynek is elképesztően tud örülni. Olyan programokat kerestünk hát, amiket szeret, amiket élvez és egyúttal valamilyen módon fejlesztőleg hat rá.

Átszabott enteriőr

Minden egyes fejlesztő óra, amin részt vettünk, megerősített abban, hogy az, hogy elszaladgálunk a gyerekkel terápiára, azzal ez az egész még nincs lerendezve. Egy olyan otthont kell kialakítsunk, ami segíti őt a mindennapi élethelyzetekben és terápiás célt szolgál.

 

 

Luci nem lesz önálló, egész életében segítségre szorul. Támogatni, gondozni, segíteni kell majd őt. Ezt belátva és elfogadva nem törekszünk arra, hogy elsődleges célunk az legyen, hogy Luci járni tanuljon. Szeretnénk, ha fel tudna ülni, ezt nem is engedtük el, mert ez a cipelésnél nagyon sokat tudna dobni az én derekamon, neki pedig óriási sikerélményt jelentene és motivációt.

A következő hetekben részletesen jövök majd az eddig próbált és a jelenleg gyakorolt terápiákkal és belenézünk majd abba is, hogy miképp folyik az élet egy speciális óvodában.

Kép: IdeaTime

Update cookies preferences