Az iskolaválasztásnak van még egy különösen fontos aspektusa, ami egy külön cikket is megér. Ez nem más, mint a távolságok leküzdése sérült gyerekkel. Az, hogy miért rugózom ezen ennyit, hamarosan kiderül.
Magad uram
Sok fogyatékkal élő kisgyerek és nagyobbacska azért esik ki az oktatásból és válik kényszerűségből magántanulóvá – aktuális nevén felemlegetve egyéni tanrendet kap -, mert nem tudja a család megoldani nap mint nap a szállítását.
Igen. A családra hárul ez a teher is, mert az intézmények jellemzően nem tudnak szállító szolgálatot biztosítani. Sajnos még azok a speciális intézmények sem, amelyek kifejezetten mozgáskorlátozott gyerekek ellátását végzik.
Sok esetben a súlyosan, halmozottan sérült gyerekek tömegközlekedéssel való szállítása a reggeli csúcsforgalomban minimum kihívásokkal teli. A rehab babakocsi nehéz, az akadálymentesség sajnos továbbra is inkább utópia és az az igazság, hogy egy próbatételes kisgyerekkel való közlekedés kevésbé kompatibilis a türelmetlen, rohanó, reggeli kávéját még nem elfogyasztott utazóközönséggel.
Ahol csak megyeszékhelyen van fejlesztő nevelés-oktatás – aki esetleg most kapcsolódik be a sorozatba, ez az a fejlesztési terv, ahová Luci a kódja alapján a jövő tanévtől felvételt nyerhet – és a helyközi járatokat kell mindehhez igénybe venni, ott még problémásabb a helyzet. A babakocsit nem lehet felvinni az utastérbe, de mit csinál egy nem ültethető gyerekkel egy 50 kilós anyuka, amíg összecsukja a babakocsit? Ki vigyáz a gyerkőcre addig a 3 percig? Egyáltalán hogy’ visz fel a buszra egyedül egy 20-30 kg-os gyereket ölben és ki tolerálja ezt a procedúrát minden reggel?
Marad a speciális igényekhez jobban igazítható autós szállítás, de sajnos ezt nem minden család engedheti meg magának. Vagy azért, mert nincs az anyának, apának jogosítványa vagy egyáltalán nincs autó a családban.
Ilyen helyezetekben felmerülhet a kollégiumi, bentlakásos intézményi elhelyezés vagy akár a költözés is. Meglepően sokat kénytelenek ezt a döntést meghozni.
Nálunk az autós közlekedés is úgy biztonságos, hogy mindketten ott vagyunk, ha hosszabb útra indulunk. Nem állhatok meg elakadásjelzővel reggel 8-kor az Erzsébet híd kellős közepén, mert Lucinak épp súlyos epilepsziás rohama van és jobb lenne őt most azonnal kivenni a gyerekülésből.
Pedig lenne arra megoldás, hogy ne kelljen nap mint nap orosz rulettet játszani
Már beszéltem a roki (parkolási) kártya körüli anomáliákról, most is fogok.
Ebben az élethelyzetben nagyon nem mindegy, hogy mennyi idő alatt érünk oda a célállomásra. Legyen ez óvoda, iskola, napközi, fejlesztés, kórház, szakrendelő. Nagyjából minden család ezekre a helyszínekre indít saját járatot.
Nap mint nap araszolunk a reggeli dugóban egy sérült kisgyerekkel, fohászkodva, hogy csak ép bőrrel ússzuk meg ezt a napot is vagy ne adj’ isten használhatnánk a buszsávot a roki kártyával és fele annyi idő alatt sikerülne teljesíteni a távot. Azt hiszem minősíthető indokolt esetnek.
Tudom, hogy erre mindenkinek az a válasza, hogy ez elképesztő visszaélésekre adna okot. De ha így gondolkodunk, akkor az abba az irányba mutat, hogy emiatt soha semmi nem fog változni. Minden marad ugyanígy, mert vannak, akik visszaélnek a helyzettel és a lehetőséggel, az érintetteknek meg marad az orosz rulett.
Tehermentesítő ingajárat?
Fejlesztő nevelés-oktatás nincs Bp. minden kerületében. Tankötelezettség van.
6-16 éves koruk között, de legfeljebb 23 éves korukig maradhatnak a választott suliban az érintett gyerekek. Napi 4 óra jelenlét, amivel biztosan számolni lehet. Ez az, amit törvényileg előírhatnak a számukra. Ez lehet akár még kevesebb, de heti 20 órát nem fogja meghaladni. Napközit sajnos ahogy érzékeljük egész egyszerűen nem tudnak biztosítani az intézmények. Örülnek, ha a tanévet el tudták indítani a minimális, elvárható pedagógusi létszámmal.
Megoldást jelenthetne a szállító szolgálat, de ez a gyakorlatban jelenleg szinte egyáltalán nem működik. Maximum a várólistára lehet felkerülni. Ezek a támogató szolgálatok alapítványként működnek. Nincs közük az oktatási, szociális intézményekhez. Évről-évre gazdálkodnak, pályázati pénzekből. Ha nyernek, akkor van lehetőségük fejlesztésre, bővítésre. Ha nem, akkor előbb-utóbb becsukják a kapukat.
Hozzájárulást kell fizetni, ami a család jövedelmétől függ, ezért viszont eljuttatják a gyerekeket az iskolába és haza is hozzák. Remélhetőleg ugyanazt a gyereket.
Fontos pontja ennek a rendszernek, hogy ki biztosítja a kísérőt az autókra? A sofőr ugyanis vezet épp úgy, mint amikor én vezetek és Peti a kísérő, aki megoldja a problémát menet közben, ha adódik. Tudja-e biztosítani a szolgálat vagy ezt a szülőknek kell megoldaniuk napi rendszerességgel, bármilyen formában. Ez lehet nagyszülő, szomszéd, barát, ha minden nap a szülők nem tudják vállalni. Ritkább, amikor a szolgálatnak erre van forrása és ő tudja kiállítani a kísérőt az autókhoz.
Ideális helyett reális választás
Ez az egész kérdéskör, nevezzük úgy, hogy magánügy. Ebben nem tud segíteni a szakszolgálat, sem a gyermeket jól ismerő gyógypedagógus. Ezt a családnak kell alaposan átgondolnia, hogy mennyit bír, mit tud felvállalni?
Lehet, hogy van egy ideális intézmény a gyerek számára és néhány hónapig még működne is a fuvarozás, de egy idő után akkora terhet és elköteleződést jelentene, hogy egy kevésbé tökéletesnek kinéző hely sokkal megfelelőbb lesz az életvitelszerű berendezkedésre. Már ha van ilyen.
A realitás Budapesten most számunkra az, hogy minden szóba jöhető intézmény több mint fél óra távolságban van. Kb. 2,5 óra lesz naponta csak az, hogy Lucit eljuttassam az iskolába és onnan visszaszerezzem. Mérlegelni nagyon nincs mit. Az ott töltött 4 órából így 1 óra már le is ketyegett. Nálunk csak én vezetek. Így, ha én bármi miatt kiesek, akár csak 1-1 napra, ami azért elég reális 10 év alatt, akkor nincs, aki elvigye őt az iskolába.
Luca nem lesz önálló. 16 éves korában pont ugyanúgy a segítségünkre szorul majd, mint most. Én még egy kétéves hűségnyilatkozatot sem merek aláírni egy szolgáltatóval, nemhogy egy 10 évre szólót. Még sincs nagyon más választásom.
Kép: Depositphotos
A Szállítószolgálatokkal lehet stabilan egy évre szerződni, nem néhány hónap. A Mi napközinkben (Fellegvár Napközi) is hoznak így gyermeket és jól, megbízhatóan működik.
Fejlesztő nevelés oktatást Minden kerületben biztosítanak, ha másképp nem, akkor utazó pedagógussal. Ezt annak az intézménynek kell biztosítani, ahova be van íratva a gyermek.
Kedves Fellegvár Napközi, kedves Gábor,
A cikkben nem került szóba, hogy csupán néhány hónapra lehet szerződni a szállító szolgálatokkal. Lucának a 2024/25-ös tanévre kerestem szállító szolgáltatást, felmérve a lehetőségeinket. Ez egy aktuális helyzetkép, miszerint jelenleg nem lehetséges megállapodni velük, mert nincs további forrásuk, amiből biztosítani tudnák a fuvart. Várólistára kerülünk és ahogy a pályázatokat elbírálják és pénzhez jutnak, akkor tudunk ebben előre lépni. Akkor is több lépcsős a folyamat, hiszen a fuvarozás az egyik része, a kísérő pedig a másik. Lehet, hogy plusz allokálható forrás csak a fuvarozásra lesz és a kísérőt a családnak kell biztosítania. Mindezt elsősorban azért írtam le, hogy az érintett szülők lássák, mi a folyamat. Milyen átfutási idővel kalkuláljanak. Ez egy valós, létező segítség lehet, de a feltételei fontosak.
A cikksorozatban részletesebben is beszélek a fejlesztő nevelés-oktatásról és elérhetőségéről. Arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy SHF (súlyosan halmozottan fogyatékos) gyermeknek az oktatási intézményekben és a szociális intézményekben. Itt már csak egy visszautalás történt.
Oktatási intézményben végzett fejlesztő nevelés-oktatás nincs Bp. minden kerületében.
Nem minden gyógypedagógiai iskolában van fejlesztő nevelés-oktatás és ahol alapító okirat szerint van, még ott is lehetséges, hogy ez nem az intézményen belül zajlik, hanem az önkormányzatok által fenntartott szociális intézményekben, a napközikben. (Azért erre a két – oktatásügy/szociális ügyek – nagy kategóriára bontom, hogy laikus olvasó is megérthesse ezt az eléggé szerteágazó rendszert és az általános fejlődésmenetű gyerekek iskoláztatásától merőben eltérő hálózatot.) A napközikkel foglalkozó részben beszéltem az alapítványi megoldásokról is, de ezek nem iskolák. Bárminek hívhatjuk őket, de nagyon fontos különbséget jelent, hogy ezek nem oktatási intézmények. Arról nem is beszélve, hogy ezek a lehetőségek, egész pontosan az a néhány hely, ami létezik, alapvetően nem ingyenes, fizetni kell érte.
Jól hangzik, hogy leírod: Fejlesztő nevelés oktatást Minden kerületben biztosítanak, ha másképp nem, akkor utazó pedagógussal. Ezt annak az intézménynek kell biztosítani, ahova be van íratva a gyermek.
Ez valóban így van. Egy rendelet vagy törvény kimondhat valamit, a jogalkotó szándéka lehet egyértelmű és pozitív. Az viszont, hogy mindez valóban meg is történik-e, más kérdés.
Nézzük akkor a valóságot, vagyis nem az elvileg létezőt, hanem azt, ami van:
2023-ban 17 lehetőséget találtam Bp-en, ebből további 4-ben nincs intézményen belüli ellátás, tehát 13 lehetőség maradt, ami jóval kevesebb, mint Bp. kerületeinek száma. Az utazó pedagógussal történő megoldással pedig az jellemzően a helyzet (az információim szerint, sajnos erre nincs pontos reprezentatív felmérés, adat), hogy bár elvileg heti 20 órában kéne biztosítsák, de a gyakorlat azt mutatja, hogy jó, ha ez a heti 10 órát eléri.
A fejlesztő nevelés-oktatás egy pedagógiai kategória. Egy gondozási, fejlesztési terv. Ezért hangsúlyozom elsősorban az oktatási intézményi ellátást, hiszen a tankötelezettség is ehhez a szférához köthető és nem a szociális ágazathoz. Az, hogy a SHF gyerekek és felnőttek szociális intézményekben is elhelyezhetők, nappali ellátást biztosítva számukra, komoly mentőöv a családoknak, de itt az oktatásról volt szó.
https://www.babanet.hu/elet-toredekek/iskola-vagy-egesznapos-napkozi-egy-sulyosan-halmozottan-serult-kisgyereknek/?fbclid=IwAR0B01vaEPVJuOfWCpelDguyIMVjCR6jMWvnPoBtOxiTz07FZGkB2Bbg4h8
Ami pedig ezt a cikket illeti, van benne elég sok tárgyi tévedés,
Szorítkozva csak magunkra: Nálunk saját szakemberek is dolgoznak, az utazógyógypedek kiegészítik ezt. Nálunk ez a mondat nem érvényes : . „Míg a fejlesztő nevelés-oktatásban gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, addig a napközikben elsősorban szociális végzettségű szakemberek. Pedagógiai munkát az intézménybe kijáró utazó gyógypedagógus, konduktor végez.”
Nekünk megvannak a saját fejlesztő pedagógus szakembereink és gyógytornászunk.
3+-12 év a korosztály a gyermekek nem jelentenek veszélyt egymásra, mivel mindenki közel azonos állapotban van, de a kiscsoportos működés ezt is jól megoldhatja, tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy a korosztály szélesebb spektrumon mozog, akkor feltétlenül veszélyt jelentenek egymásra. A cikk azt sugallja, hogy a napközik általában nem feltétlen biztonságosak és Luca bajban lenne…. Mi nem fogadunk nagyokat és nem fogadunk olyanokat, akik veszélyt jelenthetnek a többiekre.
A napközi szó egy forma, de Fejlesztő Nevelés-oktatást kapnak a gyermekek, vagyis fejlesztő napközi vagyunk, nem csak megőrizzük a gyerekeket napközben.
Ezek a civil vagy szülői kezdeményezésre épült napközik kaphatnak állami normatívát, amennyiben teljesítik a feltételeket, de nem mindenki tudja ezt teljesíteni.
Mi állami normatívára jogosult alapítványi fenntartású fogyatékosokat ellátó nappali intézmény vagyunk, és az állami normatíva nem kicsi segítség,.
A GYOD megtartását illetően is sok minden múlik az adott intézményen ,illetve az említett home office bejelentés is működik.
Még egy fontos dolog: Amennyiben 8 órában dolgozik valaki ,valóban elveszti a Gyodot, de valószínűleg többet fog keresni, ha visszakerül a munkerő piacra. Nem feltétlen baj az ,ha a felnőtt számára újra kinyílik a világ és újra tud dolgozni, feltéve ha a gyermeket el tudja helyezni.
Pontosan az lenne a lényeg, hogy Mindenki visszatudjon rázódni az élet normális medrébe és nem otthon maradni állami pénzen tengődve. A GYOD sok esetben bezárja a családot és főleg a gyermeket, mert megéri otthon maradni inkább és így a gyermek veszít. Sokkal fontosabb a spec oktatás helyzetének rendezése és ezáltal a gyermek megfelelő nappali ellátást kaphat, aszülő pedig nem Gyodon, kell tengődjen, hanem fizetésből élhet.
A szállítószolgálatokról már írtam fentebb.. megoldás mindenre van.
Kedves Fellegvár Napközi, kedves Gábor,
A cikk megírását hosszas előkészület, kutatómunka előzte meg és szakértő bevonásával készült. Alapvetően az iskolaválasztásról szóló 5 részes sorozatban az oktatási intézményekről és az önkormányzatok által működtetett, fenntartott nappali ellátást biztosító napközikről beszélek, hiszen ők fedik le a 98%-át a súlyosan halmozottan fogyatékos gyerekek ellátásának a tankötelezettségük időszakában (6-16/23 éves korig). Léteznek alapítványi fenntartású intézmények is, de ezek nem oktatási intézmények. Alapítványok, akik közfeladatot látnak el és az oktatási intézményekkel, állami szociális intézményekkel szemben fizetősek. Ezért sem erre helyezem a hangsúlyt.
Az „elég sok tárgyi tévedést” vissza kell utasítsam és pontról-pontra szeretném megcáfolni:
1.)
Azt írod, hogy nálatok – Fellegvár Napközi – ez a mondat nem érvényes: „Míg a fejlesztő nevelés-oktatásban gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, addig a napközikben elsősorban szociális végzettségű szakemberek. Pedagógiai munkát az intézménybe kijáró utazó gyógypedagógus, konduktor végez.”
Nekünk megvannak a saját fejlesztő pedagógus szakembereink és gyógytornászunk.
Az anyag nem a Fellegvár Napköziről készült, bár mint remek kezdeményezés említésre került.
Egy pici pontosítást hadd tegyek én is: a fejlesztőpedagógus és gyógytornász nem gyógypedagógus. Az más és ők más ellátórendszerből foglalkozatottak. Ha állami normatívát vesz fel egy alapítvány és biztosít fejlesztő nevelés-oktatást, akkor nem tud magán gyógypedagógust felvenni a tudomásom szerint, de cáfolj meg kérlek, ha ez másként van. (Gyógytornászt, zeneterapeutát, konduktort alkalmazhat az alapítvány, de ők nem állami feladatot látnak el, alapítványi alkalmazottak.)
A napközik alatt Gábor a szociális intézményeket értem elsősorban, mert nagyon kevés az alapítványi fenntartású magán kezdeményezés és relatív kevés gyereket is tudnak ellátni, a szolgáltatásért pedig fizetni kell.
Az önkormányzatok által fenntartott napközikben és ezek a hivatalos napközik, mert az alapítványiakat nevezhetjük annak, hogy tudják az emberek kb. miről van szó, de valójában bármi másnak is hívhatnánk. (Ez is az oka annak, hogy nehéz jól érthetően elmagyarázni a működést, a súlyosan fogyatékos gyerekek elhelyezésének lehetőségeit, mert olyan kategóriák keverednek, ami megtéveszthet bárkit. Ahhoz, hogy tűpontosan lehessen láttatni, külön-külön kellene írni akár rólatok, akár az Életfa Alapítványról, akár a Kaptárról, nem is beszélve a Blissről, ahol az idei 2023/24-es tanév, a komoly tandíj ellenére már nem indulhatott el, hiszen nem állt rendelkezésre elegendő pénz a teljes tanév finanszírozásához. Természetesen lehetnek eltérések az egyes alapítványok között, de én arról írok elsősorban, hogy az állami, önkormányzati fenntartású intézményekre mi a jellemző, hiszen egyrészt ők a többség, ők látják el az érintettek jelentős hányadát és nincs költségtérítés.)
Nekem személy szerint, mint érintett szülőnek az egyik félelmem az alapítványi napközikkel kapcsolatban, hogy sajnos évről-évre kell gazdálkodjanak és évről-évre felmerülhet annak a lehetősége is, hogy a következő évben ugyanúgy iskolát kell választani a gyereknek, mert elfogyott a pénz és nem tudják finanszírozni a tanévet (friss példaként itt van a Bliss Alapítvány). Vagyis bizonytalan. Van, amikor nincs más megoldás, de nekem ez a végszükség és ha nem muszáj, akkor ennek nem szeretnénk kitenni magunkat.
2.)
A szűkre szabott 3-12 éves korosztály tudomásom szerint az általad működtetett alapítványnál van. Jellemzően a nappali ellátást nyújtó napközikbe (szociális hálózat) 6 éves kortól kerülhetnek a gyerekek és minden további nélkül felnőttek is kaphatnak ugyanitt ellátást.
Én erről beszélek, hiszen ez a jellemző, ez az általános. Illetve arról, hogy az emberek fejében egy szociális napközi miképp élhet? Hogyan gondolhat rá?
A pszichés érintettségű betegek ugyanitt kerülnek ellátásra. Szeparálják őket igen, ha tudják. Ha nem, akkor egy mozgásában nem akadályozott, értelmileg érintett 50-70 kg-os felnőtt, de egy 30-40 kg-os kamasz is, igenis jelenthet veszélyt a látássérült, helyet változtatni nem tudó 14 kg-os lányunkra és ha erről nem beszélünk, akkor az csak arról szól, hogy nem veszünk róla tudomást és a homokba dugjuk a fejünket.
Tehát az, hogy nálatok épp nincs veszélyes gyerek vagy 12 éves korban határozod meg a felső korhatárt, attól még máshol ez a probléma igenis fennállhat. Ezek nem „tárgyi tévedés”, ahogy azt kategorikusan kijelented, hanem valós veszély, amit amúgy az ezen a területen dolgozó szakemberek közül is többen megerősítettek.
Mi olyan intézményt keresünk Lucinak, ahol hasonló a korosztály, hasonló sérüléssel. Ha ilyet nem találunk, akkor tágítjuk a kört és mérlegelünk, de fontos, hogy tisztában legyenek a szülők azzal, hogy miket kell számításba venni.
3.) A GYOD-dal kapcsolatban nem jöttem rá, hogy mi lehet a probléma, ami tárgyi tévedésre utalhat. Amit írsz, azzal maximálisan egyetértek. Fontos, hogy visszakerülhessenek a szülők a munkaerőpiacra. Nem csak egzisztenciális kérdés. Ehhez viszont az kell, hogy hosszabb távra tervezhetően el tudják helyezni napközben a gyermeküket. Az oktatási intézmények időkerete erre rövidebb, a napköziké hosszabb. A legszűkebb lehetőségei a súlyosan halmozottan fogyatékos gyerekeket nevelőknek van.
Nem az a cél, hogy zárt ajtók mögött otthon folyjon az életük, minimális inger mellett, de a feltételek biztosítása nélkül sok esetben mégis erre kényszerülhetnek családok. Ebben nagyon fontos segítő kezet és támogatást nyújtanunk és azt az érzetet, hogy nincsenek egyedül, teljesen magukra maradva. Mérlegelni kell. A család anyagi helyzetét, a szociális körülményeket, a szülők kapcsolatát, a mentális állapotot, a távolságot, a szállítást, közlekedést, az egészségi állapotot. Van, aki biztonsági játékos és van, aki kockázatvállalóbb. Mindenkinek más a prior listája, ezt minden családnak magának kell eldöntenie, de információval tudjuk segíteni a döntés meghozatalát, hogy minél teljesebb életet élhessenek a próbatételes gyerekeikkel együtt.
4.) A szállítószolgálatokról már én is írtam fentebb. 😊
Azt, hogy „megoldás mindenre van”, erős túlzásnak gondolom. Az én véleményem az, hogy szerencsés esetben van/lesz megoldás.
Megint csak azt tudom ismételni, nyomatékosítani, hogy attól, mert egy (alapítványi, fizetős) intézményben valamit sikerült megoldani, nem jelenti azt, hogy az mindenhol sikerül, illetve mindenhol, vagy akár jellemzően így van.
Kedves Barbara! Ön bizonyára nagyon tájékozott, de nekem is van némi tapasztalatom…. Sajnos. Lexikon persze nem vagyok.
Azt viszont lassan öt év alatt megtanultam, hogyan kell egy napközit jól működtetni. Jaj bocsánat, hivatalosan szoc intézmény vagyunk. De ez hivatalos forma, amúgy fejlesztő napközi, ahol iskolaszerű ellátásban részesülnek a gyerekek. Engem igazából az érdekel, hogy amikor ön a szoc intézményekről és a napközikről ír, akkor összemos és általánosít és olyan tényeket hangoztat, ami nem vet ránk jó fényt, úgy ,hogy az ön gyermeke még csak nem is járt ilyen intézményekben, csak valakitől hallott valamit.
Még egy olyan napköziben is ahol nagyobb az olló a korosztályban és sokfélék a gyermekek vagy ellátottak, meg lehet oldani a jó működést, erre való a kiscsoportokra bontás.
Summa summarum, nem akarok mindenre reagálni, engem csak az érdekel ami ránk vonatkozik, ami összemos minket másokkal. Nagyon kedves, hogy megemlít minket, de akkor máskor keressen meg és tájékozódjon első kézből. Nem véletlenül csináltam a napközit, de én a megoldások embere vagyok inkább, ön biztos nagyszerű tudással rendelkezik és tapasztalatokkal, de én már 12 éve csinálom és vagyok benne, ebből lassan 5 éve fenntartója vagyok egy intézménynek, tehát az oktató hangnemet kérem tartsa meg másnak. Minden jót!
Ja és a BNO kódok megszűntek, nincs használatban a fejlesztő nevelésben, mert megszüntették. Ezt a következő részhez információként.
Összességében tök jó, hogy vannak ilyen blogok és újságcikkek, csak érdemes kicsit jobban utánajárni dolgoknak, mert így sugallunk valamit, amiben csak részigazságok vannak, de egészébe véve nem biztos, hogy így van. Sok okunk van a panaszra persze, de a megoldások ennél fontosabbak.
12 év ebből 7 éve egyedül egy súlyosan halmozottan sérült gyermekkel, a Fellegvár Napközi alapítója vagyok, így elég nagy rálátásom van a rendszerre.
Kedves Fellegvár Napközi, kedves Gábor,
A BNO kódokról és arról, hogy ezt hol, mikor, milyen formában használják, a 3. részben írtam: https://lucababa.hu/2023/10/08/lehetseges-az-oktatas-70-iq-alatt-ha-igen-milyen-iskolai-tananyaggal/
!Friss információ, hogy az elmúlt egy évben a BNO kódok már csak az orvosi papírokon, tehát az ambuláns vizsgálati lapokon jelenhetnek meg. A szakszolgálat részéről a pedagógiai szakvéleményt kiállító team, hiába tagja esetleg orvos is, mivel nem egészségügyi intézmény, nem írhatja rá a felmérésről készült szakvéleményre a BNO kóddal ellátott diagnózist.
Ettől még ezek a kódok léteznek.
A dolgoknak utánajártam. Nem voltam rest. Arra sem, hogy először vegyem a fáradtságot arra, hogy minderről részletesebben írjak. Elképzelhető, hogy van benne pontatlanság, még úgy is, hogy nagyon sokat dolgoztam vele és tényleg töviről-hegyire utánajártam az állításoknak, de biztosan nem lényegi pontokban. Szakértőt vontam be, együtt dolgoztuk ki az anyagokat azért, hogy objektív is legyen, ne csak hiteles. Amúgy ez egy személyes blog, tehát sok minden a mi szemüvegünkön keresztül is megvilágításba kerül. Ilyenkor mindig beleírom, hogy Lucáról van szó vagy ez a mi véleményünk. Azzal, hogy konkretizálom, kézzelfoghatóbb és könnyebben befogadható, mintha száraz tényeket és statisztikákat közölnék. De ez persze szubjektív is.
Ha a blogba beleolvastál, akkor biztosan érezhető, hogy nem a panaszkodásra helyezzük a hangsúlyt.
Üdvözlettel, Lang Barbara
Kedves Barbara!
Mégegyszer elmondom önnek, a BNO kódok megszűntek. Nekünk eről külön szóltak, de akkor bizonyára tévedtek. Való igaz, papírokon rajta van,korábbi papírokon, most ettől a tanévtől nem használják.
Kedves Barbara!
Én nem tudom, hogy ön honnan veszi, hogy gyógypedagógust nem alkalmazhatunk, de ez nincs így. Attól, hogy normatíva jogosultak vagyunk, attól mi még alkalmazhatunk bárkit! Semmilyen törvény nem gátolja. Én holnap is felvehetnék egyet nyugodtan. Volt is saját alkalmazott gyógypedagógus, több is az évek során nálunk. . Most az utazók között van több, ez tény.
A Gyógypedagógus is fejlesztő szakember , a korai fejlesztésben is dolgoznak és nem iskola szerű fejlesztő nevelésben részesítik a kicsiket, hanem fejlesztésben. De rugózhatunk a szavakon, a lényegen nem változtat. A gyógypedagógus is fejlesztő szakember.
Kérem sorolja fel mely kerületek nincsennek ellátva és mely kerületekben nincs egyetlen egy intézmény sem. Ha így van, akkor bizonyára szomszédos kerület látja el.
Nem tagadom a hiányosságokat, sosem tagadtam, csak legyünk kicsit objektívak .Képzelje az én gyerekem megkapja a 20 órát, sőt a mi gyerekink nagy része is, akinek a szakszolgálat nem írt annyit, az kap kevesebbet. Kis utánajárás ,kis harc, ez tény, de nem lehetetlen. A Fővárosban elég jó a helyzet, vidéken sokkal rosszabb.,
Ahogy írtam sok szállítószolgálat létezik. Ön a problémákról ír, én a megoldásokról. Rengeteg szállítószolgálat létezik, de akkor ön bizonyára Mindenkit megkeresett.
Ami pedig a napköziket illeti, én még nem olvastam hírekben ,hogy egy nagyobb gyerek bajt okozott volna egy kisebbnek..de lehet önnek van igaza, csak akkor kérem ,hogy ne mosson össze minden napközit.
Ön azt írja ,mindennek alaposan utánajár, de minket nem keresett meg, nem kérdezett, egy kalap alá vont a napközikkel.
Halkan megjegyzem, hogy az iskola minősítésű intézményekben is pontosan ugyanazt kapják a gyerekek, mint pl nálunk, illetve nálunk igazából sokkal többet, mert mi tudjuk biztosítani a megfelelő gyerek-szakember arányt Nem tudom ön, hogy képzeli az iskolaszerű ellátást halmozottan sérült gyerekeknél, de nem ülnek az iskolapadban..
Ami pedig a panaszkodás azon részére vonatkozik, hogy az alapítványi helyek évről évre bizonytalanságban élnek, ez megint sugall valamit, ami nem igaz ránk. Stabil a helyzetünk, hosszú évekre rendelkezünk költségvetéssel és még fejlődünk is, sőt ha minden igaz hamarosan egy új intézményt alapítunk. Továbbra is arra kérem, ha valakit megemlít, akkor járjon utána rendesen és nem kell általánosítani, mert ez téves képet fest.
Visszautasíthatja nyugodtan az írásaim ,én viszont tartom, amit írtam ,minket úgy említ ,egy kalap alá vonva mindenkivel, hogy engem ön soha nem keresett meg.
Megtisztelne minket, hogy ha ebből a kedvezőtlen kontextusból kivenné a Napközinket a felsorolásból és törölné a cikkből a nevünket. Amúgy a Kagyemót elfelejtette hozzá tenni.
Soha nem járt nálunk, sosem beszéltünk egymással, így nem szeretnénk ha az ön írása alapján ítélné meg a kedves olvasó az intézményünket.
Jut eszembe, képzelje, mi évekig ingyenesek voltunk. Amióta emelkedett a rezsiköltség, azóta kérünk 25 000 forintot havonta. Mi ennyit kérünk ,ezt is csak pár hónapja. Nekem mindig is az volt a célom, hogy ingyenes legyen a napközink és el is értem. Most is minimális hozzájárulást kérünk, szóval ez is egy dezinformáció az ön részéről…