Mondják, bajban ismerszik meg az ember. Én meg azt mondom, csak baj ne történjen, mert nem biztos, hogy fel vagyunk rá készülve, hogy a bennünket körül ölelő barátok egyszer csak eltűnnek.

Persze szeretném azt hinni, hogy a barátaink a nehéz helyzetben is kitartanak mellettünk és nem hagynak faképnél, de az esetek nagy százalékában sajnos ez nem így van. Bizonyosan akad olyasvalaki, aki tovább áll.

Nyakában a lába, sosem érsz nyomába

Elképesztő, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni a körülöttünk élők megváltozott élethelyzetével. Hozzá voltunk szokva egymáshoz, minden olyan gördülékeny volt, fél szavakból is, aztán meg képtelen felvenni vagy felemelni a telefont, kihátrál és én ott állok leforrázva és nem értem, hogy ki is az az ember valójában? 

Félreismertem? Valamit elrontottam? Rosszat mondtam? Csalódást okoztam?

Megváltozott szereposztás

Mindenkinek fel kell dolgoznia a történteket. Nekik is. Ők is gyászolnak. Téged. Téged, aki esetleg addig a csapat lelke voltál, motorja vagy ügyeletes bohóca. Mentsvár, akinek a vállán mindig lehetett sírni. Aki odafigyelt a másikra. Hirtelen a szerepek megváltoznak. A megszokottat tovább vinni nem lehet, de vajon felépíthető-e egy új szereposztás?

Túl a barátságon

Amikor a földön fekszel egyvalami biztosan nem hiányzik, hogy „felnőtt” barátaid eliszkoljanak. Persze van, aki marad. Akinél, ha kell, átemelni egy más pályára a kapcsolatot nem kínos, nem fáradság, aki jól segít és még csak nem is biztos, hogy szavakkal. Törődik. …és jönnek újak, lesznek új kapcsolódások. Tiszták. Sallangtól és manírtól mentesek. Mégis marad egy űr és a csalódás. 

De hátha nem is olyan nehéz ez. Megtenni azt a rég elmaradt lépést. Vagy nehéz, de még nehezebb cserbenhagyni. Gondolj rá és ne magadra! Ne arra, hogy ez egy kellemetlen beszélgetés lesz. Nyisd ki a szíved, a hangodon majd biztosan érezni lehet a szereteted.

Kép: Shutterstock

Update cookies preferences