Milyen evést-etetést érintő problémákkal találkozhatunk az eltérő fejlődésmenetű gyerekeknél?
- nyelvlökéses nyelés (erről ITT már írtam, az 1. részben),
- elhúzódó és fokozott harapó reflex,
- kórosan fokozott szájpad reflex,
- a szájkörnyék taktilis (érintésre, tapintásra vonatkozó) túlérzékenysége,
- félrenyelés,
- és a nyálzás.
Müller – és iszonyúan figyelek, nulla alvás után, hogy nehogy Helen Mirrent írjak 🙂 – egy elég komplex evésterápiát dolgozott ki és átfogóan foglalkozik az evés problémával küzdő gyermekek itatásával, kanállal etetésével, rágásukkal illetve az önállóság kialakításával is. Nyilván mindenkinél a saját kereteihez, lehetőségeihez képest. (Ezt a módszert, az ő terápiáját itthon sok szakember elsajátította és használja.)
Az ördög a részletekben rejlik
A biológiai adottságokon, fizikai akadályokon túl van számtalan olyan külső tényező, amin sok múlhat és amikre odafigyelve könnyebbé tehetjük a mindennapjainkat. Igen, a sajátunkét is.
Fontos megtalálni a megfelelő pozíciót az etetéshez, hogy a gyerekek ne fáradjanak ki túl hamar. A rengeteg megfeszülés, tónus belövellés (ez egy érzékelési probléma, az izomtónus fokozódását jelenti), ugrabugrálás, ami a próbatételes, mozgásukban érintett kisgyerekek „velejárója”, elvonja a figyelmet az evésről-etetésről, ami sok esetben így kudarcba fulladhat és nem elég a sikertelenség, de minden igyekezet ellenére egy éhes, nyűgös, frusztrált kisgyerekkel folytathatjuk a napunkat.
Aki mozgásában érintett, nem mindegy, hogy azt a számára elképesztő energiát, amit egy-egy helyzet- vagy helyváltoztatás jelent, mibe öli. Van, aki szívesebben eszik ültetőmodulban, míg van, akit ölben etetnek. Lucust jellemzően ölben etetem, de rendületlenül próbálkozunk az ültetőmodullal. Neki, aki a fejecskéjét sem tudja tartani, komoly feladat valamelyest stabilizálni, tartani magát, még úgy is, ha a modul megtámasztja és közben az evésre koncentrálni.
Bármilyen fura, kb. ugyanilyen hangsúlyt kell arra is fordítani, hogy aki etet, esetünkben jellemzően én, ő is megtalálja a komfortos pozíciót. Nálunk naponta 6 óra megy el etetéssel, itatással, előkészületekkel, büfiztetéssel, így nagyon nem mindegy a megfelelő testhelyzet kiválasztása, ha 5-10 év múlva is szeretném még megetetni.
Ne keverjük a pürét a darabossal!
Nézzük meg az étel-ital állagát. A darabos-püré mix egyáltalán nem szerencsés, szinte mindegyik evésterápiával foglalkozó szakember frászt kap ezektől, mert a gyerekeket teljesen összezavarja és semmiben nem segít. Szóval vagy püré vagy már kicsit darabosabb, tört, a kettőt ne keverjük egy ételen belül.
Lucinak a túl sűrű ételekkel – pl. egy masszívabb krumplipürével – a mai napig problémája van. Öklendezni kezd tőlük, ami mögött egy erőteljesebb garatreflex állhat.
Kísérletezzük ki a számukra megfelelő hőmérsékletet. Lucus egy ideig csak a forrót érzékelte. Kizárólag a túlmelegített ételt vagy italt volt hajlandó és képes megenni. Olyan melegségűt, ami számunkra már inkább kellemetlen volt. Aztán idővel és sok gyakorlással már egyre könnyebben fogyasztotta el a szobahőmérsékletű ételeket is.
Szabjunk egy időkeretet az etetéseknek, hogy kb. milyen hosszan tartson (a javaslat az, hogy max. 30-40 perc / etetés), legyen-e benne szünet. Ha túltoljuk, akkor visszájára sülhet el. Kimerül és nem szól majd másról az életünk, mint a végeláthatatlan etetésekről és egy folyton dolgozó pocakról. Nekünk volt ilyen korszakunk (is).
Lucinak sokáig az is fontos volt, hogy a külső ingerek ne domináljanak, mert vitték, terelték a figyelmét. Mára, ha el-elkalandozik is visszaterelhető és nem kell megvárni míg abbamarad a kutyaugatás, a kinti gyerekzsivaj, a madarak csivitelése, a kukásautó vagy a légy zümmögése.
Technikák, ötletek, gyakorlatok
Van az az időszak, amikor az egészséges fejlődésmenetű gyerekek is mindent a szájukba vesznek. Ez a tevékenység segíti őket, hogy a túlérzékenység megszűnjön és a száj körüli érzékelés megfelelően alakuljon. Lucinál ez a tevékenység bebetonozott, egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármikor is lemondana majd róla.
Vannak viszont olyan eszközök és technikák amelyekkel a száj körüli izmokat lehet stimulálni, fejleszteni. Ezek egyébként mind beszédindításhoz is jó kis ötletek, gyakorlatok:
Ark Z-Vibe
Ez egy elektromos fogkeféhez hasonlító rezgő kütyü, amivel kívül-belül meg tudjuk masszírozni a száj körüli izmokat.
Chewing Tube
Ez egy harapást segítő rágóka tulajdonképpen, amivel a rágást tudja biztonságosan gyakorolni. (Bár darabosat még nem eszünk – a félrenyelés veszélye miatt -, de a fogacskák épségéért és a rágás „puszta élvezetéért” rendre gyakorlunk.)
Evőpálcikák
Fa evőpálcika, ugyanúgy a rágás gyakorlására, az oldalsó fogakkal.
Mi – egy orosz terapeuta javaslatára, akivel egyszer online voltunk kapcsolatban egy konzultáció erejéig – kipróbáltuk Lucussal a hideg-meleg vízbe mártott kanalat is, váltogatva, amit az arcocskájára tettünk, rövid ideig ott tartottunk és ezzel a száj körül próbáltuk stimulálni az érzékelést.
Léteznek különféle fogások, masszázs technikák, mint pl.:
vagy a
Helen Müller féle orális kontroll technika (a száj nyitásának, zárásának megsegítésére illetve a fej stabilizálásához az etetéseknél):
Egészésges fejlődésmenetű kisgyereket nevelve eszünkbe sem jut, hogy mi meló, mennyi gyakorlás kellhet ahhoz, hogy siker koronázhassa egy próbatételes kisgyereknél pl. egy kiflicsücsök elmajszolását. Itt még nem tartunk, de mindenféle praktikát bevetünk, hogy annak ellenére, Luca nem tartja a fejecskéjét, megpróbáljunk biztonsággal eljutni oda, hogy egyszer darabos ételt is fogyaszthasson, ami nemcsak a pocaknak, az emésztésnek lenne nagyon fontos, de a fogacskák épségéhez is tulajdonképp elengedhetetlen.
Kép és videók: Depositphotos és magánarchívum
