Játszótér helyett: a fejlesztő terápia végtelen útja

Játszótér helyett: a fejlesztő terápia végtelen útja

Tűnhet úgy, hogy mi, halmozottan sérült gyerekeket nevelők egész nap otthon vagyunk a gyerekkel és jól be is rendezkedtünk erre az életre. Mindeközben valójában pánikszerűen reggeltől estig fejlesztésekre és terápiákra rohangálunk azért, hogy valamit ki tudjunk hozni ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből.

Mihelyst megtudod, hogy mekkora a baj, a sokk után azonnal bele akarsz állni, teljes erőbedobással. Tenni akarsz érte, mindent megpróbálni. Már a kórházban kiguglizod a korai fejlesztéssel foglalkozó szervezeteket és nézegeted a terápiás lehetőségeiteket. Fejben komplett órarendet készítettél, hiszen minden perc számít. Nem lehet üresjárat és jóformán az összes hétköznapotokat feltöltötted jó előre terápiás foglalkozásokkal.

Komplex korai fejlesztés a legelső pillanattól

Lucának még meg sem kellett volna születnie, mi már Dévény tornára jártunk vele. A kórházból hazatérve a Katona módszerrel a hónunk alatt belefogtunk egy lehetetlen vállalkozásba. A naponta hatszor az otthonodban elvégzendő fejlesztő feladatsor gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ezért azonnal szarul kezded magad érezni, hogy még ezt sem tudod megtenni érte, aztán rájössz, hogy amellett, hogy ezt megvalósítani egész egyszerűen nem lehet, de arra biztosan jó, hogy ott és akkor ne agyalj, hanem csak csináld, csináld és csináld. Másra egész egyszerűen úgysem marad időd és amúgy is a túlélésre játszol.

Lemaradás

Az első két évben mindent próbáltunk. Írd és mondd, mindent. Zsonglőrködtünk az idővel, az őrületig hajtottuk magunkat is és Lucát is. Azt sulykolták belénk, hogy ez az az időszak, amikor a lemaradások lefaragására, a felzárkóztatásra a legjobb esélyed van az agy plaszticitása miatt.

Egymásra hangolva

Ez mostanra finomodott. Talán mindenki keresztül megy ezen, de legalábbis sokan. Mára megismertük egymást Lucával és tudjuk, hogy nála azok a terápiák működnek, amik nem fájdalmasak, nem a határokat feszegetik nap mint nap. Lucának kell a sikerélmény. A legapróbb eredménynek is elképesztően tud örülni. Olyan programokat kerestünk hát, amiket szeret, amiket élvez és egyúttal valamilyen módon fejlesztőleg hat rá.

Átszabott enteriőr

Minden egyes fejlesztő óra, amin részt vettünk, megerősített abban, hogy az, hogy elszaladgálunk a gyerekkel terápiára, azzal ez az egész még nincs lerendezve. Egy olyan otthont kell kialakítsunk, ami segíti őt a mindennapi élethelyzetekben és terápiás célt szolgál.

 

 

Luci nem lesz önálló, egész életében segítségre szorul. Támogatni, gondozni, segíteni kell majd őt. Ezt belátva és elfogadva nem törekszünk arra, hogy elsődleges célunk az legyen, hogy Luci járni tanuljon. Szeretnénk, ha fel tudna ülni, ezt nem is engedtük el, mert ez a cipelésnél nagyon sokat tudna dobni az én derekamon, neki pedig óriási sikerélményt jelentene és motivációt.

A következő hetekben részletesen jövök majd az eddig próbált és a jelenleg gyakorolt terápiákkal és belenézünk majd abba is, hogy miképp folyik az élet egy speciális óvodában.

Kép: IdeaTime

Update cookies preferences