Egy törvény a gyűlöletbeszéd visszaszorítására, amit egy 9 éves Down-szindrómás kislány ihletett és mérföldkő volt az értelmi fogyatékossággal élő emberek megítélésében
A Down-szindróma világnapjára (március 21.) 💙💛
„…Ne aggódjunk a szavaink miatt, hiszen csak szavak… De ha jobban belegondolunk, úgy bánunk az emberekkel, ahogy beszélünk róluk, ahogy nevezzük őket. Ha megváltoztatjuk a szavainkat, talán ez lesz a kezdet. Egy új hozzáállás az értelmi fogyatékos emberekhez.”
Valami ilyesmi hangzott el, amikor 2009. november 17-én a politikus Barbara Mikulski előterjesztett egy törvényjavaslatot az Egyesült Államok Szenátusában. (Nick, Rosa fivérének szavait tolmácsolva egyébként)
Még hogy egy fecske nem csinál nyarat..
Bár hosszú út vezetett idáig, de 2010-ben, az USA-ban Barack Obama elfogadta „Rosa törvényét”, amit a 9 éves Down szindrómás Rosa Marcellino ihletett. (Az ügyet a családja vitte végig.)
Maga a törvény, Rosa törvénye az 1900-as évek eleje óta tartó változások hosszú sorának a része.
Az 1900-as évek elején az olyan szavak, mint az idióta és az ostoba, gyakoriak voltak a bírósági dokumentumokban és az orvosi diagnózisokban, így gyakorta használták ezeket a közbeszédben is.
A mentális retardációt orvosi kifejezésként 1961-ben vezették be az értelmi fogyatékossággal élők számára. (Ekkor ezt előrelépésnek gondolták..) A következő évtizedekben gyakran sértésként használták ezt a szót és már nem tartották helyénvalónak a fogyatékossággal élő emberek leírására használni.
Rosának és a családjának köszönhetően a „mentális retardáció” kifejezés végül kikerült az orvosi terminológiából és értelmi fogyatékosságra cserélték. Csak az USA-ban. Mi, mind a mai napig szembesülünk itthon ezzel a kifejezéssel Luca orvosi ambuláns lapjain..
Arról, hogy az egészségügyben való nyelvhasználat – és itt nem a szakzsargonra gondolok – jelentősen, értsd évtizedekkel elmaradva, eltér pl. az oktatásban használt nyelvezettől, hiába beszélünk ugyanarról az országról, korábban már írtam.
A gyógypedagógiában, ahol érezhető a törekvés, jelenleg intellektuális képességzavarnak nevezik az értelmi fogyatékosságot és ezen belül megkülönböztetik a tanulásban akadályozottakat (ők az enyhe értelmi fogyatékossággal élők) és az értelmileg akadályozottak csoportját (ők pedig a középsúlyos-, súlyos és igen súlyos értelmi fogyatékossággal élők).
A mentális retardáció, amit sokan ki sem ejtenek csak az R-betűs szóként emlegetik, az USA-ban már gyűlöletbeszédnek számít és végtelenül bántó a fogyatékossággal élők és családjaik számára.
(Az, hogy most néhány hónapja hova tart és mivé lett a fogyatékossággal élők ügye az USA-ban, lehangoló, de ez egy másik cikk témája lesz.)
Számítanak a szavaink!
Az utazás, amely egy marylandi család saját lányukért vívott harcaként kezdődött, jelentős mérföldkővé vált az értelmi fogyatékossággal élő emberek méltóságáért, befogadásáért és tiszteletéért folyó küzdelemben.
Hiszek az alulról jövő kezdeményezésekben! Abban, hogy alakíthatjuk magunk körül a világot, határok nélkül.
Az az agresszió, gyűlölet, ami jelen van a közbeszédben, ami kiömlik emberek száján soha nem fog építeni, csak rombolhat. A szavakból a következő pillanatban már tettek lesznek a verbálisból fizikai agresszió. Egy hajszál választja el.
Azzal, ha megfontoltan, körültekintően bánunk a szavainkkal, elősegíthetünk egy befogadóbb világot. Felemelhetünk elesettet és kezet nyújthatunk kirekesztettnek.
OFFTOPIC:
Érdemes utána olvasni Barbara Mikulskinak is, aki páratlan politikus volt, elképesztő életúttal és idén március 07-én, 88 éves korában hunyt el.
Kép: Depositphotos