Van egy játék, amit Izraelben nemes egyszerűséggel csak úgy hívnak, hogy university. Azt vallják, hogy nincs másra szüksége egy kisgyereknek a fejlődéshez, mint a babatornáztatóra. Egy rém egyszerű konstrukció, ami számtalan lehetőséget nyújt.
A Feldenkrais terapeutánk, akivel a covid alatt online voltunk kapcsolatban – ő Berlinben, mi Budapesten -, az egyik óra alkalmával felfedezte a szobában a babatornáztatót és leuniversityzte.
All in one
Hallgattuk, nem érettük, hogy miről beszél. Hosszas távvezérlés után elnavigált minket az eszközhöz és leesett. Ha előbb tudjuk, hogy másra nincs szükség, akkor nem lep el bennünket az évek alatt kb. annyi 0-1 év közötti gyerekeknek való játék, amit egy komolyabb játéknagyker is megirigyelhetne.
Önálló játéktevékenység?
Viszonylag kevés azoknak a játékoknak a száma, amit Lucus egyedül is használni tud. A babatornáztató, baby gym egy ilyen eszköz.
Van, aki arra esküszik, hogy ne toljuk túl az ingereket és csak 1-1 tárgyat akasszunk rá, van, aki pedig arra, hogy aggassuk csak tele és nem baj a ricsaj sem. Ha telítődik Luci, akkor úgyis abbahagyja, elfordul. Én csereberélem a helyzeteket, de Luci inkább a zsúfolt megoldást részesíti előnyben.
Személyre szabva
A nagyszerűsége a személyre szabhatóságában rejlik. Lucinak mindig van rajta valami hangot adó dolog. Egy szélcsengő – csodaszép hangja van – egy felfújt lufi valamilyen terméssel, ami zörög, csengő, csörgő.
Legtöbbször kontrasztos, piros-fehér-fekete tárgyak is rákerülnek a látása fejlesztéséhez. Szereti nagyon a színes kupakokból fűzött láncot, a világító eszközöket, szóval tényleg bármit rátehetünk, amivel csak meg szeretnék ismertetni vagy szeretnénk behozni az életterébe. Végre egy olyan pozíció, ahol a súlyos mozgásbeli érintettsége ellenére is felfedezhet!
A babatornáztató előnyei:
elképesztő mennyiségű variáció lehetséges, tényleg csak a képzelet szab határt,
(A fentieken túl nálunk még a fej középre hozásában, középen tartásában is sokat segített.)
Fa vagy műanyag?
Relatív sok időt töltöttem azzal, hogy a megfelelő fa keretet megtaláljam. Igyekeztünk méretben egy nagyobb darabot választani, hiszen Luci nő, alá kell férjen. Fontos, hogy a keret maga semleges legyen, ne az vigye a figyelmét, hanem a ráaggatott cuccok.
Ezt az egyszerű kis konstrukciót nagy becsben tartjuk és visszük magunkkal mindenhova, ahol pár óránál tovább időzünk. ..és ha egyetemre nem is megy a kicsilány, ilyen formában mégiscsak rendszeres látogatója, tapogatója lesz a campusoknak.
A logika és a józan ész is azt diktálná, ha egy kisgyermek le van maradva, fejlesztésre szorul, akkor azzal a területtel – esetünkben a mozgásfejlesztéssel – kell leginkább foglalkozni, ahol a legnagyobb az elmaradás.
Luci mozgásában nagyon súlyosan érintett. A tavalyi évben mi mégis ezt „engedtük el” valamelyest és a fókuszt a mozgásfejlesztésről áthelyeztük a szocializációra és a kommunikációra.
Mindezt miért?
Tudtuk, hogy a döntésünk átmeneti, de azzal, hogy tavaly Luci elkezdte az óvodát, az elsődleges szempontunk az lett, hogy biztonságban és jól érezze magát az oviban.
Hagyjunk neki időt, hogy megszokhassa az új közeget. Felfedezhessen és ne rángassuk ki állandóan a kis közösségből azért, mert mozgásfejlesztésre visszük.
A rengeteg új ingertől, élménytől nagyon ki is merült a nap végére. Az oviból hazafelé vezető úton rendszeresen elaludt. Semmi értelme nem lett volna ekkor még további mozgásfejlesztésre indulni vele.
A mérleg két nyelve
Nehéz a balansz. Tudod, hogy fontos, hogy előre lépjetek. Ehhez sokszorosát kell dolgoznia, mint egy átlagos képességekkel bíró kisgyereknek, ami rengeteg idő. Ugyanakkor nagyon fontos a pihenés is, az idegrendszer regenerálódása és a tanult feladatok, ingerek, élmények beépítése.
Tudtam, hogy idővel meg kell találjuk majd azokat a kiegészítő terápiákat, amik beépíthetők lesznek a napirendünkbe az ovi mellett, de megálljt kellett szabnom magamnak, hogy ne egyszerre akarjak mindent (is), mert az túl sok lesz az eleve sérült idegrendszerének.
Nem dobtam el kaszát-kapát, mert a deformitások késleltetése miatt fontos, hogy folyamatosan dolgozzunk. Használjuk az izmokat, ízületeket, terheljük a csontokat, ami egy egészséges kisgyerek számára nem probléma, nem feladat, észre sem veszi, de egy halmozottan sérült kisgyereknek komoly munka nap mint nap.
Közösséghez tartozás
Luci mára megszerette az ovit. Mosolyog, ha kiszállunk a kocsiból és elindulunk az ovi bejárata felé. Felismeri az óvónénik, gondozók hangját. Láthatóan biztonságban érzi magát és ez számomra nagy megnyugvás.
A beszéd fejlődése
Sok és kitartó munka után mára nem csak sírással jelzi, ha valamit szeretne, hanem próbálgatja a hangját és jelzéseket is ad vele. Egyre inkább körülírható, hogy mit szeretne. Ezek inkább hasonlítanak a gőgicséléshez egyelőre, de én azt nézem, hogy hangot ad ki ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen és nem azt, hogy nem beszél.
Az akarat érvényesítése
Nagyon hosszú út áll előttünk, rengeteg munkával, de abszolút sikerélményként éli meg, hogy nem elszenvednie kell a világot és történéseit és nincs beleszólása a dolgokba, hanem „kézbe veheti az irányítást”. Mint ahogy fogalmaztak a gyógypedagógusok Luci kapcsán: „Luci egy nyugodt, mosolygós, érdeklődő, erős akaratú kislány”, tehát személyiségéből adódóan erre elemi szüksége is van.
