Tegnap délelőtt egy meghívásnak tettünk eleget. Egy egyedülálló kiállításra invitáltak bennünket és az érdekesség az, hogy a meghívottak elsősorban nem mi voltunk Petivel, hanem Lucus.
A World Unseen elnevezésű kiállítás egy olyan 10 képből álló időszakos gyűjtemény, ami egyszerre több érzékszervre is képes hatni. Úgy is, ha esetleg nem mindegyik érzékszerv működik megfelelően.
A speciális technológiával nyomtatott fotók különlegessége, hogy a látássérültek miközben meghallgatják a képekhez kapcsolódó hanganyagokat (okostelefonnal QR kódon keresztül behívható vagy online csak el kell indítani a hangfile-t) aközben a tapintásukon keresztül megismerhetik magát a képet is.
Mindegyik képhez tartozik egy történet. Egy történet, amit a fotós narrálásában hallgathatunk meg, akár otthon, akár a helyszínen. Ha el tudtok menni, a szemeteket behunyva, a képeket a kezetekkel, ujjbegyetekkel végig tudjátok simítani, érezve a lufi, a bálna vagy az orrszarvú bőrének, a fa kérgének a struktúráját. Elképesztő élmény!
A történeteket úgy mondják el, leírón, részletesen, hogy a látássérültek is el tudják képzelni.
Elmesélem nektek, engem melyik történet fogott meg leginkább. A kép címe: A megfagyott föld lángba borul. A világ legfagyosabb lakott vidékén járunk, itt készült a kép, amin egy fa kérgén táncot lejt 2 kis tűzcsóva. Oroszország, Jakutföld, Szaha Köztársaság. Területének majdnem a fele az északi sarkkörön túl található. Itt van egyébként a leghidegebb klímájú állandóan lakott település is, Ojmjakon. A hőmérséklet télen mínusz 60 Celsius, nyáron pedig plusz 40 Celsius. A fotóval és az elmesélt történetével arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy az északi sarkvidék extrém gyorsan melegszik, elképesztő méretű, kiterjedésű erdőtüzek sújtják a vidéket nyaranként. A tüzet kizárólag éjszaka tudják oltani, ilyenkor nem kell számolni a nap által kibocsátott hővel, nagyobb a páratartalom és a füstöt is ilyenkor tudják jobban eloszlatni, de a nap csak nagyon rövid időre megy le, így ez az egész majdhogynem szélmalomharc. A helyiek azt érzik, magukra maradtak.
Történetmesélés. Nem csupán egy-egy elkapott pillanat vagy száraz tényadatok, hanem kirajzolódik, megelevenedik a mögöttes sztori, megértjük a kép üzenetét és talán el is raktározzuk, tovább is visszük magunkban.
Egy olyan program, ami nálunk az egész családnak élményt jelentett. Nem kifejezetten gyerekek számára készült a válogatás, de egy 6-8+ éves kisgyerek már találhat magának olyan képet, ami megérintheti. Szerintem a beluga bálnás és a fehér orrszarvút ábrázoló komoly eséllyel pályázik erre a kitüntetésre. Kb. egy órát érdemes rászánni.
A kiállítás 2024. július 07-éig vár benneteket Óbudán, a Lajos utcában, a Goldberger Múzeumban.
A múzeumot nemrég újították fel. Akadálymentes a bejutás, egy rámpán lehet feljutni, a lépcsős bejárattól jobbra és egyből a kiállítás helyszínén találjuk magunkat. Akadálymentes mosdó is a rendelkezésre áll.
Egy próbatételes kisgyerekkel a nyaralás is egy kicsit feszesebb napirendet követ csakúgy, mint a hétköznapok. Vannak kötöttségek, játékszabályok a gyógyszerelés, etetés-itatás, napi középhőmérséklet tengelyen és komoly fizikai erőpróbák. Talán több előkészületet, szervezést igényel, de a levegőváltozás, a megszerzett élmények életmentők lehetnek az év kevésbé napsugaras időszakában. Lucival ötödik éve indulunk neki és töltjük a júliust a Balatonon. A nyaralásunkról szóló beszámoló 1. részét ITT találod.
A Balcsi cseppet sem akadálymentes
Ami kimaradt, az a Balcsiban fürdés. Az északi parton voltunk, ahol hirtelen mélyül és iszapos a víz. Egész egyszerűen nem éreztük biztonságosnak a vízbe jutást és elég melegnek a pancsolást. Lucit Peti tudná bevinni úgy, hogy közben ő maga is kapaszkodik és tartja a ficánkoló kis halacskánkat. Arról nem is beszélve, hogy a hidroterápián 31 fokos vízhez szoktatott kis teste nem valószínű, hogy kitörő lelkesedéssel fogadta volna a 25 fokos Balatont. (Ez mondjuk orvosolható lenne egy neoprén rucival.) Ezt a próbálkozásunkat az is nehezítette, hogy Funkyt fájó szívvel hagytuk otthon, a strandra ugyanis nem jöhetett. Amikor elkezdtünk készülődni, odament a hámjáért és a pórázáért, felmászott értük a székre, a fogai közé kapta őket és letette elénk. Soha nem csinált még ilyet. A szívünk majdnem megszakadt.
Kihívásunk akadt a parton is. Több ízben a rehab babakocsival – ami Lucival együtt kb. 28 kg – nem vagy nagy kerülővel tudtunk csak eljutni A-ból B-be illetve a fürdetés, amiről születik majd egy külön anyag még az otthoni körülményeknél is nehezebb volt. El is engedtük, hogy naponta megfürdetjük Lucust.
Létezik amúgy egy ingyenes alkalmazás, ez az access4you. Fogyatékkal élő emberek és hozzátartozóik számára nyújt akadálymentességről információt. Rá tudsz keresni, hogy a kiszemelt helyszín akadálymentes-e, rászűrhetsz, hogy pl. babakocsival, kerekesszékkel kivitelezhető-e az odajutás. (Akit érdekel, részletesebben ITT tud olvasni még róluk.) Rengeteg időt, kudarcot és kellemetlen helyzetet lehet vele megspórolni. Érdekes, hogy pl. Balatonalmádiban egyelőre kizárólag az autóbusz-pályaudvar az, ami tanúsítottan akadálymentes. Drukkolunk, hogy mielőbb látványosan bővüljön ez a lista.
Kulfi, így, ahogy írom. Nem Kufli. A nyaralás alatt számunkra is akadt újdonság. Az egyik étteremben, ahol jártunk, a kóstolónak hozott körözöttből egy pici műanyagkanálon kapott Lucus is egy falatot. Aztán még egyet és még egyet. Nem evett még soha, de úgy felvillanyozódott, hogy lekapargattam a kenyérfalatkákról és odaadtuk neki. Ugyanilyen elánnal nyalogatta a kulfit. Igen, kulfit. Soha előtte nem hallottunk még róla, ami csak azért baj, mert nagyon-nagyon finom. Egy tejszín alapú desszert-fagyi-jégkrém kardamommal és itt épp rózsavízzel. Semminek nem volt ekkora sikere Lucusnál, még a citromfagyin is túltett és bár tejterméket nem igazán kap, engedtük a csábulást, bízva abban, hogy nem lesz komolyabb böjtje.
Kimenő
A kiruccanásunk végére Anna is csatlakozott a kis kompániánkhoz. Úgy szerveztük hogy az utolsó pár napot együtt töltjük, így mire kellőképp elfáradtunk a nyaralásban volt néhány napunk, amikor meg tudtuk osztani a feladatokat. Összeszokott csapat révén rendkívül hatékonyan működött a team-munka. Olyannyira, hogy egyik este még kimenőt is kaptunk Petivel és a hirtelen ránk szakadt szabadságban mi meg sem álltunk a közeli koktélbárig. Ez – mármint Anna jelenléte, nem a koktélbár – volt az egyetlen dolog, amit jó előre megbeszéltünk.
