Szerző: Barbara | okt 20, 2022 | Ötletelő
Naná, hogy kutyával! Örök kérdés, hogy előbb gyerek aztán kutya vagy fordítva. Az élet azért mindenkinél megírja ezeket így vagy úgy, nem valószínű, hogy 100%-ban az eltervezett forgatókönyv szerint alakul, de talán jól is van ez így.
Nálunk előbb volt kutya, mit kutya, nevezzük nevén, ő Funky.
Igen, pont olyan, mint a neve. Olyan funkys. Bohókás, mosolyt csal az arcodra, bármikor kapható egy kis őrületre.
2014 szeptemberében született és 2015 januárjában költöztünk vele össze. A legjobb döntés és a legklasszabb lakótárs.
Jó néhány évig jött velem melózni, imádja, ha emberek veszik körül. Kicsit tartottunk tőle, hogy az első számú gyerkőc a családban miképp fogadja majd a kevésbé szőrös kistesót, pláne, hogy teljesen más pályát futottunk be várandósság kérdésében, mint terveztük, de legalább ebben az ügyben minden a legjobban alakult.
Az első pillanattól kezdve, ahogy Lucust hazahoztuk a kórházból ott ült mellette és vigyázott rá. Tisztes távolból szemlélte sokáig, aztán egyre közelebb merészkedett. Most is tart egy lépésnyi távolságot, de a legtündéribb 0-24-es őrző-védő szolgálat ever.
Funky amolyan intézkedős házmester típus. Nem bírja a diszharmóniát – ez mondjuk kevésbé funkys -, felügyel, mindenhol jelen van, irtó kíváncsi.
Funky feeling
Luci pedig imádja ahogy kopog a parkettán a körme, ahogy prüszköl, ugat, vakkant, kunyerál, ahogy felpörögve rohangál, amikor megrázza magát vagy amikor eszik-iszik. A legsötétebb óráiban is, amikor rossz passzban van, Funky ki tudja zökkenteni. Csak ő. A sírásból kacagás lesz, ha csak egy pillanatra is. Szóval jó páros ők ketten!
A boldogság forrása
Taktilis (tapintásra vonatkozó) ingerlésnek is kiváló terep. A kutyabunda érintése, segítségünkkel megsimogatása szemmel láthatóan megnyugtatja Lucit.
A Nature Neuroscience tudományos folyóiratban publikált kutatás szerint: „A simogatás aktiválja a neuronokat a szomatoszenzoros kéregben, ami idővel egyre intenzívebbé válik. Az agyi aktivitás növekedése fokozza a szubjektív örömöt, endorfint termel és oxitocint bocsát az agyba, ez segít a fájdalomcsillapításban, relaxációban, kötődésben, miközben ideiglenesen csökkenti a kortizol, stresszhormon szintet.”
Kisbolygó
Egy trauma azonban biztos maradt. Kb. egy hónapra, amíg kórházban voltunk Lucával és én nem járhattam haza, ő szem elől tévesztett. Egész egyszerűen eltűntem az életéből. Azóta matricaként jön velem mindenhova. Ha egy nap ötvenszer jövök-megyek a gyerekszoba és a nappali-konyha vonalon, ki-be, akkor ő épp ugyanennyiszer követ. Ha el kell szaladnom valahová 1-2 órára, akkor ő a teraszon ül és vár. Nem tágít. Még egyszer, azt hiszem, ha „eltűnnék”, nem bocsátaná meg magának.
Képek: Shutterstock és magánarchívum
Szerző: Barbara | okt 18, 2022 | Ötletelő
Van, hogy a struccpolitika célravezető, tudjuk, hogy aki időt nyer, életet nyer, de ez esetben nincs vesztegetni való idő, így leginkább saját magunk előtt nem érdemes letagadni, hogy súlyosan, halmozottan sérült a gyermekünk, mert az elfecsérelt idő később fájón hiányozni fog.
Azt hiszem ez egy igencsak tudatos döntés kell legyen. Egy bátor döntés arról, hogy beismerjük, megváltozott, megváltozik az életünk. Súlyosan, halmozottan sérült gyereket nevelünk.
Mi Petivel az itt és most-ból indultunk ki. Abból, hogy most mi van a zsákban. Az egy másik fejezet és egy másik lapra tartozik, hogy mi az, amiért minden egyes nap imádkozol, rimánkodsz, fohászkodsz és könyörögsz.
Újratervezés
Már csak azért sem éri meg homokba dugott fejjel élni ezt az életet, mert rengeteg dologgal kapcsolatban kell igencsak jó előre gondolkodni, tervezni ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudd kihozni a helyzetből. Egy igazi, sok szálon futó kutatómunka veszi kezdetét.
Vesszőfutás az idővel
Választanod kell intézményeket, közel- és hosszútávra. Nincs belőlük sok. A jóból pedig még kevesebb. Ovit, iskolát, fejlesztőházat, államit és magánt. Gyógyszereket, orvosokat, táplálékkiegészítőket, étrendet – nagyon fontos kérdéskör -, terápiákat, speciális holmikat, ruhákat, segédeszközöket, rehab cuccokat és segítőket, mert egyedül nem fogod bírni. Van, aminek az átfutása néhány hét, néhány hónap, de akad, ami fél év. Aztán kinövi és kezdheted elölről. Az admin részéről nem is beszélve. Minden ügyintézés minimum 30-60 nap. Támogatások igénylése, elbírálások, igazolványok, igazolások, receptek beszerzése, időpont foglalások.
Ennyire más minden egy sérült kisgyerekkel, mint egy egészségessel?
Ez nyilván hasonló egy alapvetően egészséges kisgyereknél is, időben foglalkozni kell a lehetséges irányokkal, erősségekkel, gyengeségekkel, mi az, amihez jó érzéke, tehetsége van, azt hol tudná leginkább kibontakoztatni, kamatoztatni és mik azok a területek, képességek, ahol, amiben esetleg támogatásra szorul.
Jó esetben viszont tudod, hogy ő egyre önállóbb lesz. Terelgeted, felügyeled, jelen vagy, szeretgeted, a mérföldkövekről tapasztalatokat cserélsz.
Nem kell megtervezned, hogy hol fog élni, ha ti már nem lesztek. Ki fogja gondját viselni? ..és ezt miből teszi?
Megváltozik minden
Ha nem lát, nem tartja a fejét, a törzsét, nem beszél, nem utánoz, akkor ezek vannak a zsákban. Ehhez igazodsz. Mindezt azért, mert nagy valószínűséggel belátható időn belül nem fog szintet lépni és mondjuk szaladgálni a kertben, így valójában a saját életedet nehezíted, pláne keseríted, ha a körülményeken nem változtatsz és a környezeted nem igazítod hozzá.
Tudom, hogy a hárítás valójában idő nyerés, saját magunk becsapása pedig önvédelem. Védekezés. Pajzs a túléléshez. De ha szembe nézel a tényleges, valós helyzettel, attól még nem veszett el minden remény és az nem azt jelenti, hogy beletörődtél a sorsába, lemondtál róla, hiszen továbbra is minden pillanatban, minden idegszáladdal azon munkálkodsz, hogy neki jobb, könnyebb, elviselhetőbb, önfeledtebb, teljesebb és szebb legyen az élete.
Kép: Shutterstock
Szerző: Barbara | okt 15, 2022 | Ötletelő
Létezik egyáltalán használható tanács akkor, amikor kisbabád várva várt születése után sokkos állapotba kerülsz, mert épp összeomlik az egész elképzelt életetek? Túlélhető? Feldolgozható a trauma?
A szülészeti klinikán volt egy segítőnk, egy kirendelt pszichológus, akivel pár alkalommal tudtunk beszélgetni arról a korántsem várt élethelyzetről, amibe belecsöppentünk. Jól segített. Tudott segíteni. Mindig együtt beszélgettünk, úgy, hogy mindketten jelen voltunk. Peti is és én is.
Élet a halál után
Több, igencsak használható gyakorlati tanácsa is volt a trauma feldolgozásának elindítására. Megvilágította a szervezetben zajló pillanatnyi változásokat, biokémiai folyamatokat, ami sok mindenre magyarázatot adott:
1.) Megjegyezte, hogy olyan egyszerű mindennapi tevékenységek, amik rutinnak számítottak, elképzelhető, hogy túlélő üzemmódra kapcsolva különös odafigyelést fognak kívánni, amíg vissza nem rendeződik a kortizol szint egy normális üzemi működésre.
Figyeljünk, legyünk óvatosak, tudatosítsuk ezt, mert sok baleset történhet ilyenkor. Egész egyszerűen nem vagyunk képesek odafigyelni olyan rutin feladatokra, mint a lámpa pirosra váltása vagy a kenyér felszeletelése. A munkánkat – ha képesek vagyunk egyáltalán ellátni – hibásan végezzük, jobb, ha ilyenkor van egy kontroll, mert nem fog feltűnni, még a visszaellenőrzéskor sem, hogy vétettünk. Ez szakad az ember nyakába krízishelyzetben. Amikor minden idegszálával összpontosít, kifárad, elfárad és hibázik. Újabb tragédia meg kinek hiányzik?
Szerettem volna ezt a megemelkedett kortizol szintet arra használni, hogy eliszkoljak ebből a helyzetből, de ez sajnos nem sikerült. Ez nem egy rémálom, amiből mindjárt felébredek, hanem az életünk, a közös jövőnk, a családunk.
A hírvivő
Még két gyakorlati ötlete volt, amit szívesen megosztok, mert fontosnak tartom és nálunk bevált, működött.
2.) Egy ilyen nem várt krízishelyzetben legyen egy valaki, akin keresztül zajlik a kommunikáció. A hírvivő. Egy arra alkalmas barát, ismerős, rokon. Mindegy, nem ez számít és nem is biztos, hogy a hozzád legközelebb álló ember lesz rá a legmegfelelőbb, hanem az, aki képes levenni azt a terhet a válladról, hogy minden egyes telefonhívásnál újra és újra neked kelljen elmesélni azt, hogy mi történt és még jó ideig napi vagy heti szinten tájékoztatni az embereket az aktualitásokról. Mint ahogy ti is, mindenki más is szomjazná soron következő információként azt, hogy ez a rémálom köddé vált és a dolgok kisimultak, jobbra fordultak. Hogy vagytok? Mi van veletek? Van-e valami jó hír? Van változás? Tudunk beszélni? Felhívhatlak? Miben tudunk segíteni? Ez annyi időt és energiát visz el, hogy emellett nem tudsz arra fókuszálni, amire szükséges. Magatokra.
Lehet, hogy nem volt szép húzás, de én nem igazán vettem fel akkor telefont. Peti „átvállalta” a családot és valljuk be, jobban is ment neki, hogy mindenkit megfelelően képbe helyezzen. Én képtelen lettem volna rá.
Koncentrikus körök, gabonatábla nélkül
3.) A másik javaslat az volt, hogy értessük meg a közvetlen környezetünkkel, mindenki kifelé panaszkodjon. Mit is jelent ez pontosan? Képzeljünk el azonos középpontú koncentrikus köröket. Bentről haladunk kifelé. Luci az, aki öntheti kifelé mindenkire a panaszt, ő a legbelső kör. Mi, akik egy körrel Luci után jövünk, Luci felé – befelé – csak támogatóan léphetünk fel, csak bíztathatjuk, bátoríthatjuk. A következő kör a család, szülők, testvérek, akik felénk – befelé – nem önthetik saját kétségbeesésüket, ezt meg kell oldják máshol (kifelé), tőlük felénk – befelé – csak támogató szavak érkezhetnek és így tovább és tovább, ahogy a kör egyre távolibb lesz. Ez egy nagyon fontos és nagyon praktikus, energiát megtakarító dolog, főképp akkor, ha sok a mártír a környezetünkben.
Nekünk ezek a tanácsok, javaslatok, ötletek nagyon sokat segítettek abban, hogy a fókuszt ne veszítsük el és ne őrüljünk meg. Luca megszületett. Aztán meghalt. Majd némi gondolkodás után úgy döntött, marad. Minket nem találhat ott szétcsúszva, magunkat sajnálva, telefonnal a fülünkön lógva, másokat informálva, csakis minden idegszálunkkal rá összpontosítva, rá figyelve, őt segítve, biztonságba helyezve.
Kép: Shutterstock
